Egyetemista
koromban kerített utoljára hatalmába azaz érzés, ami tegnap este is megával
ragadott. Tanuló éveim alatt, a szobámban két alkalommal volt makulátlan
tisztaság: az őszi és tavaszi vizsgaidőszakban. Ekkor ugyanis a szobám
tisztásága, az autó kiporszívózása, a fürdőszoba rendberakása, a szüleim
hálószobájának kitakarítása, az ablakpucolás, a padlási limlomok selejtezése,
bugyik, zoknik kivasalása bizony teljesen egyértelműen és
megkérdőjelezhetetlenül előrébb kerültek a fontossági sorrendben, mint
felkészülni a 2 nap múlva esedékes statisztika szigorlatra.
Hasonló priorizálási válság alakult ki a tegnapi esti programomban.
Munkából hazafele tartva hosszasan győzködtem magam, hogy milyen hasznos dolog a futás, micsoda szuper jótékony hatása van rám, és hogy dúl benne az akaraterő, hogy egy óra edzést végégig csináljak. De, ahogy átléptem a küszöböt már el is öntött az ismerős érzés, jobb lenne előbb kitakarítani a lakást. Így hát aztán este hétkor otthonkára cserélve irodai öltözékem, neki láttam a rendrakásnak. Anyukám módszerét alkalmazva, a lakás mindenpontjában egy időben kezdtem a rend helyre állítását, abban bízva hátha egy időben is fejezem be. Lefolyó tisztító szag áradt a fürdőszobából, szellőztetés zajlott a hálóban, porszívó feküdt a nappaliban, miközben a konyhában a fűszeres kosarakat néztem át selejtezés címszó alatt. Mert, bár ritkán takarítok, az a remek tulajdonságom megvan, hogy akkor nagyon alaposan. Amikor a negyedik fűszeres kis kosárban a harminckettedik sütőport találtam meg, rá kellett jönnöm, nincs mese elkezdődött.
Mindenkinél bekövetkezik, kinél előbb, kinél később. Olyan, mint a klimax nem kímél senkit. Én is számítottam rá, de bevallom derekasan nem a 20-a éveim végén, nem volt mit tenni szembe kellett néznem a ténnyel, megkezdődött nálam, az öregkori gyűjtögetés. Még szerencsésnek is mondhatom magam, hogy olyan terméket sikerült kifognom kényszeres viselkedésem tárgyaként, ami legalább 2 évig megőrzi a minőségét.
Elmélázva ezen az immár megmásíthatatlan tényen tovább haladtam a fűszerek, pudingok és egyéb zacskós szir-szarok rendszerezésében. A tizennyolcadik vaníliás cukornál már azon agyaltam, vajon milyen ütemben romlik elmeállapotom és mikor jutok el odáig, hogy az ágynemű tartómba, dugdosom a csalamádét, mézet, virágföldet, mosóport és mindent kivéve persze az ágyneműt, mint drága jó nagymamám.
A takarításnak ezen szakasza annyira mély nyomott hagyott bennem, hogy ma a szokásos heti telefonbeszélgetésünkor fel is hívtam szöszi barátnőm figyelmét, hogy lassan szervezhetjük az öreg klubokat, mert mániákus sütőpor és vaníliás cukor felhalmozó lettem, mindezt úgy, hogy az elmúlt félévben még csak a sütő közelében sem jártam.
Megnyugtatott, hogy ez már valóban öregköri sajátosság. Nála a tárkony esett áldozatul. Elfogyott a babérlevél, hupsz egy tárkony a kosárba. Nincsen majoránna, akkor ideje beszerezni egy kis tárkonyt.
Bár a története megnevetetett, a célt nem érte el, nem nyugtatott meg, mert arra az apró részletre már nem is mertem kitérni neki, hogy a takarítás előrehaladtával mi minden került elő számomra merőben fura búvóhelyéről. Mert ki halott már olyat, hogy valaki egy dobozban gyűjti a gyógyszereket és a függöny karnis csipeszeit. Nekem sajnos nem ugrott be egy hónappal ezelőtt, amikor 2 méter magasban egy ingadozó létrán egyensúlyozva hosszasan törtem a fejem hogyan osszam szét a kábé 10 csipeszemet a 3 méter széles frissen mosott függönyömön úgy, hogy jobboldalon és baloldalon is egyforma legyen. Hasonló bizarr dolgok százait tudnám felsorolni, de nem szeretném minden barátomat elveszteni, így inkább átnyergelek a helyzet Katás vagy inkább Kovács klános megoldására. A művelet a SZŐRÖS SZÍV fedőnevet kapta. Minden a kukában landolt, ami egy éve nem volt a kezemben, így olyan tárgyaktól vettem, búcsút, mint hajcsatok, csipeszek, tollak, papírok, jegyzetek, újságok, számlák, vagy inkább számlatömbök. Gondoltam, ha már egy ideje nincs befizetve most már minek, majd küldenek újat. Röpke 5 óra alatt 3 nagy fekete zsákot pakoltam meg mihaszna dolgokkal és a ruhás szekrényeket még ki se nyitottam.
A takarításnak nálam különböző szakaszai vannak.
1. A kupi helyzetfelmérése
2. Még nem tudom felszínesen vagy alaposan akarok takarítani, így innen oda, onnan ide teszek dolgokat
3. Eluralkodott káosz a lakás minden pontján
4. A szoba átrendezése, hogy megszüntessük a fenti szakasz állapotot
5. Első jelei az érdektelenségnek
6. Szenvedés
7. Utolsó akkord
8. Elégedettség
Tegnap éjjel, fél kettő körül a mellékhelység hideg ülőkéjén vártam, hogy rám találjon az elégedettség érzése, hisz a többi szakaszon már túl voltam. Valami azonban hiányzott a tökéletességhez. Mint tudjuk a wc-n jönnek mindig a legjobb ötletek, neki is láttam az agymenésem kivitelezéséhez.
Parafatábla, rajzszeg, és kalapács mint, az egyetlen szerszám a lakásban és már kész is volt a WC-ben felrögzített üzenő tábla. Ha létezik, Kínai nagyfal, Siratófal, ugyan miért ne létezhetne az én tiszta wcben a MEGKÖNNYEBÜLTEK FALA.
Ahol rögtön fel is rögzítettem magamnak és a látogatóimnak.
Tiszta a lakás, jöhet a futás!
Hasonló priorizálási válság alakult ki a tegnapi esti programomban.
Munkából hazafele tartva hosszasan győzködtem magam, hogy milyen hasznos dolog a futás, micsoda szuper jótékony hatása van rám, és hogy dúl benne az akaraterő, hogy egy óra edzést végégig csináljak. De, ahogy átléptem a küszöböt már el is öntött az ismerős érzés, jobb lenne előbb kitakarítani a lakást. Így hát aztán este hétkor otthonkára cserélve irodai öltözékem, neki láttam a rendrakásnak. Anyukám módszerét alkalmazva, a lakás mindenpontjában egy időben kezdtem a rend helyre állítását, abban bízva hátha egy időben is fejezem be. Lefolyó tisztító szag áradt a fürdőszobából, szellőztetés zajlott a hálóban, porszívó feküdt a nappaliban, miközben a konyhában a fűszeres kosarakat néztem át selejtezés címszó alatt. Mert, bár ritkán takarítok, az a remek tulajdonságom megvan, hogy akkor nagyon alaposan. Amikor a negyedik fűszeres kis kosárban a harminckettedik sütőport találtam meg, rá kellett jönnöm, nincs mese elkezdődött.
Mindenkinél bekövetkezik, kinél előbb, kinél később. Olyan, mint a klimax nem kímél senkit. Én is számítottam rá, de bevallom derekasan nem a 20-a éveim végén, nem volt mit tenni szembe kellett néznem a ténnyel, megkezdődött nálam, az öregkori gyűjtögetés. Még szerencsésnek is mondhatom magam, hogy olyan terméket sikerült kifognom kényszeres viselkedésem tárgyaként, ami legalább 2 évig megőrzi a minőségét.
Elmélázva ezen az immár megmásíthatatlan tényen tovább haladtam a fűszerek, pudingok és egyéb zacskós szir-szarok rendszerezésében. A tizennyolcadik vaníliás cukornál már azon agyaltam, vajon milyen ütemben romlik elmeállapotom és mikor jutok el odáig, hogy az ágynemű tartómba, dugdosom a csalamádét, mézet, virágföldet, mosóport és mindent kivéve persze az ágyneműt, mint drága jó nagymamám.
A takarításnak ezen szakasza annyira mély nyomott hagyott bennem, hogy ma a szokásos heti telefonbeszélgetésünkor fel is hívtam szöszi barátnőm figyelmét, hogy lassan szervezhetjük az öreg klubokat, mert mániákus sütőpor és vaníliás cukor felhalmozó lettem, mindezt úgy, hogy az elmúlt félévben még csak a sütő közelében sem jártam.
Megnyugtatott, hogy ez már valóban öregköri sajátosság. Nála a tárkony esett áldozatul. Elfogyott a babérlevél, hupsz egy tárkony a kosárba. Nincsen majoránna, akkor ideje beszerezni egy kis tárkonyt.
Bár a története megnevetetett, a célt nem érte el, nem nyugtatott meg, mert arra az apró részletre már nem is mertem kitérni neki, hogy a takarítás előrehaladtával mi minden került elő számomra merőben fura búvóhelyéről. Mert ki halott már olyat, hogy valaki egy dobozban gyűjti a gyógyszereket és a függöny karnis csipeszeit. Nekem sajnos nem ugrott be egy hónappal ezelőtt, amikor 2 méter magasban egy ingadozó létrán egyensúlyozva hosszasan törtem a fejem hogyan osszam szét a kábé 10 csipeszemet a 3 méter széles frissen mosott függönyömön úgy, hogy jobboldalon és baloldalon is egyforma legyen. Hasonló bizarr dolgok százait tudnám felsorolni, de nem szeretném minden barátomat elveszteni, így inkább átnyergelek a helyzet Katás vagy inkább Kovács klános megoldására. A művelet a SZŐRÖS SZÍV fedőnevet kapta. Minden a kukában landolt, ami egy éve nem volt a kezemben, így olyan tárgyaktól vettem, búcsút, mint hajcsatok, csipeszek, tollak, papírok, jegyzetek, újságok, számlák, vagy inkább számlatömbök. Gondoltam, ha már egy ideje nincs befizetve most már minek, majd küldenek újat. Röpke 5 óra alatt 3 nagy fekete zsákot pakoltam meg mihaszna dolgokkal és a ruhás szekrényeket még ki se nyitottam.
A takarításnak nálam különböző szakaszai vannak.
1. A kupi helyzetfelmérése
2. Még nem tudom felszínesen vagy alaposan akarok takarítani, így innen oda, onnan ide teszek dolgokat
3. Eluralkodott káosz a lakás minden pontján
4. A szoba átrendezése, hogy megszüntessük a fenti szakasz állapotot
5. Első jelei az érdektelenségnek
6. Szenvedés
7. Utolsó akkord
8. Elégedettség
Tegnap éjjel, fél kettő körül a mellékhelység hideg ülőkéjén vártam, hogy rám találjon az elégedettség érzése, hisz a többi szakaszon már túl voltam. Valami azonban hiányzott a tökéletességhez. Mint tudjuk a wc-n jönnek mindig a legjobb ötletek, neki is láttam az agymenésem kivitelezéséhez.
Parafatábla, rajzszeg, és kalapács mint, az egyetlen szerszám a lakásban és már kész is volt a WC-ben felrögzített üzenő tábla. Ha létezik, Kínai nagyfal, Siratófal, ugyan miért ne létezhetne az én tiszta wcben a MEGKÖNNYEBÜLTEK FALA.
Ahol rögtön fel is rögzítettem magamnak és a látogatóimnak.
Tiszta a lakás, jöhet a futás!
