Ha megkérdezik tőlem,
melyik az a hely, ami az otthonom után a legjobban feltölt, kikapcsol,
elvarázsol, megnyugtat és szórakoztat, akkor a válaszom az lenne a könyvesbolt.
Imádom a könyves boltok hangulatát. Budapesti magányos éveim alatt, sokszor
választottam azt programomnak, hogy beültem a két nagy könyvesboltunk egyikébe,
kezembe vettem egy könyvet, leültem a kedvenc eldugott sarkomba és elolvastam.
3-4 olyan könyv is van a puttonyomban, amelyiket nem megvettem, hanem a boltban
olvastam el. Ebben persze, nagy segítségemre van az a képességem, hogy
nagyon gyorsan olvasok. Ha tetszik, könnyed és szórakoztató irodalomról van
szó, akkor képes vagyok 7- 8 óra alatt elolvasni 300-500 oldalt. Ezért
szeretem például a hosszú repülő utakat is.
Mostanában a
szokottnál is többet járok a könyvesboltokba, különböző technikákkal választom
vagy veszem szemügyre az írott anyagot. Megnézem a borítókat, eltűnődöm miért
éppen ahhoz nyúltam, amelyik a kezemben van. Elolvasom a hátsó összefoglalót.
Egy filmben hallottam és nagyon megtetszett, hogy a főszereplő spontán módon
felnyitotta a könyvet valahol és elolvasta azt a két oldat, hogy mit akart
véletlenszerűen üzenni neki a könyv. Nálam az első 3 oldalon eldől minden, ha
azon nem jutok túl, nem olvasom el a regényt, novellát. Akad olyan is, amikor
kifejezetten író szerint választok. Sok kedvencem van, sok visszatérő barátom van
már a polcokon, de azt hiszem a nagy kedvenc, akinek az írásai mindig magával
ragadnak, aki pont azt a stílust, humort képviseli, ami nekem nagyon tetszik,
és amiért ő igazi példakép nekem az: Kepes András.
Ő állandó szereplő a
Kovács Klán kulturális életében. Szerintem azon kevés tizenévesek közé
tartoztam, aki minden Desszert adást látott, aki ott ült a képernyő
előtt, amikor az Apropó ment. A Világfalu sorozatot azóta, már többször
megnéztem. Személye, élete, tudása, tájékozottsága, könnyed profizmusa és
szerény magabiztossága kivételessé teszi. Ma pedig az is megadatott, hogy
személyesen találkozhattam vele.
Új könyvének
bemutatója szolgáltatta a találkozó ürügyét. 4. Sor közepén ültem, és
hallgattam. 2 óra repült el vele, bejártuk Szíriát, Marokkót, Indiát, Perut,
Argentínát. Voltunk esküvőn, fürödtünk a Copacabanan, lovagoltunk és durr
defektet kaptunk, Intézetben sétálgattunk, majd vallások között lavíroztunk,
miközben zongorázott az érzelmeimen, hol nagyokat kacagtam, hol
könnyes szememet törölgettem, a következő pillanatban, pedig már vágyakoztam,
mind arra, ami benne meg van, amit átélt és a képességére hogy mindezt áttudja
adni másoknak.
Az egész estére a
koronát végül nem Ő, hanem a szüleim tették fel, hisz minden, amit kedvenc írom
a maga világképének tart, az kaptam meg én a saját szüleimtől.
Anya és Apa azzal,
hogy évente más és más országba utaztunk/ utazunk, hogy felfedezünk új
kultúrákat, nem csak remek két hetet, vagy heteket, a tengerparti koktélozás
önfeledt érzését adták/ adják meg nekünk, de az utazásaink során olyan
értékrendet és szemléletváltást is képesek voltak megteremteni számunkra,
mellyel el tudjuk fogadni és meg tudjuk érteni a kultúrák sokszínűségét és
egyezését.
Kepes András azért is
áll közel a szívemhez, mert filmre vitte, mert, beszélgetős TV műsorba
sűrítette és mert, könyvbe írta, azokat az elveket, eszméket, amelyeket én nap,
mint nap magamba szívok azáltal, hogy azok a szüleim, akik.
Az új könyvének első
3 oldalát elolvastam és lassan a könyv végére is érek, pedig csak pár órája
került a kezembe.
