Terápiás
céllal kezdek neki ennek az írásnak, hátha sikerül az írott szavak segítségével
helyre tennem magamban a Karácsonyhoz kapcsolódó érzéseimet. Először is le kell
szögeznem: szeretem a Karácsonyt, legalább is azt hiszem.
Talán
még is pontosabb lenne, ha úgy fogalmaznék, hogy nagyon szeretem a Karácsonnyal
járó körítést, de magával a Karácsonyi ajándékozással súlyos gondjaim akadnak.
Nem akarok, nagyon elcsépelt vagy klisés lenni, de évek óta nyomja lelkemet az
érzés, hogy tulajdonképpen nekem vannak fenntartásaim ezzel az ajándék mizériával.
Mostanra pedig kifejezetten dühít, sőt mi több napról napra frusztráltabbá válok miatta. Nem segít az sem, hogy a baráti körömben, túlnyomó többségében kisgyerekesek vannak, akiknek ez az ünnep a gyerekek miatt egészen más értelmet nyer és ezért a Karácsonyi mámor az egész decemberüket végig kiséri,míg bennem csak mélyül az érzés, hogy erre is egyre érzéketlenebbé válok és hamarosan eljutok a teljes kiüresedésig. Pedig tudom, hogy ez nincs így.
Az elmúlt napokban próbáltam felidézni, mit kaptam tavaly Karácsonyra. Egyetlen egy ajándék se jutott eszembe. Illetve, egy eszembe jutott, mert 365 napja azon alszom J(párna). Próbáltam vissza emlékezni, melyik Karácsonyi ajándéknak örültem a legjobban, amikor úgy igazán nagyon, nagyon boldog voltam tőle. De nem ment, nem emlékszem egyetlen egyre sem, pedig biztos volt ilyen.Ezzel szemben, még ma is könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut, hogyan díszítette agyvérzése előtt nagymamám a fát a másik Alzheimer beteg nagymamámmal énekelve közösen, miközben kint, nagy pelyhekben esett a hó, anya pedig a konyhában sürgött- forgott.
Élesen él bennem, hogyan mentünk el 27 évvel ezelőtt nagypapámmal fenyőgallyakat szedni, hogy Karácsonyi fa híján az legyen az ünnepi dísz a szobában.
Minden egyes Karácsony reggeli piacozás érzése ereimben lüktet .
Egész évben várom azt a 1,5 órát, hogy apával a Karácsonyfa fényei mellett, megnézzük sokadjára a Bunyó Karácsonyig klasszikus Bud Spencer filmet, amin persze mindketten bealszunk, ki - ki, a maga tévénézős fotelében.
Fülembe cseng Kató nagymama felszólítása: Meghívnám a társaságot egy Karácsonyi uzsonnára, - amellyel kezdetét veszi a December 24-i délutáni kalács evés.
Imádom, ahogy álmos szemekkel üljük körbe a reggeliző asztalt Karácsony első és második napján. Szeretem, ahogy a bátyám humora belengi a Karácsonyi reggeliket, ahol Lazac- pirítós és tea , porcelánban van terítéken.
Még annak a hangulatát is szeretem, mikor esténként ki-ki elvonul olvasni, aludni, hisz nem kell mindig, mindent, görcsösen együtt csinálni.
Az összes fánkat, fel tudom idézni és tudok emléket kötni a díszeinkhez.
Fájó szívvel gondolok arra, hogy elmaradt az utóbbi években a baráti Betlehemezés, amit én annyira nagyon szerettem.
Ragaszkodom, már bizonyos tradíciókhoz és szokásokhoz, úgy, mint mézeskalács sütés a kollégákkal. Karácsonyi ÖTYE- délután. Családi forralt borozás a vásárban.
Viszont nem megy a barátkozás ezzel a Karácsonyi ajándékozás résszel. Erőltetnek érzem, kényszernek, felesleges pénz költésnek. Próbáltam megfejteni a miértet, magamban keresem az okot természetesen, hisz meglehet onnan ered, hogy tulajdonképpen én nem szeretek ajándékot kapni. Ezt is pontosítanom kell! Tárgyi ajándékot nem szeretek kapni. Illetve még csak ez sem jó szó, nem szeretek olyat kapni, ami bennem nem fogalmazódik meg vágyként. Ehhez viszont nagyon kell engem ismerni, hogy tudják mi is az amire vágyom.
Mostanra pedig kifejezetten dühít, sőt mi több napról napra frusztráltabbá válok miatta. Nem segít az sem, hogy a baráti körömben, túlnyomó többségében kisgyerekesek vannak, akiknek ez az ünnep a gyerekek miatt egészen más értelmet nyer és ezért a Karácsonyi mámor az egész decemberüket végig kiséri,míg bennem csak mélyül az érzés, hogy erre is egyre érzéketlenebbé válok és hamarosan eljutok a teljes kiüresedésig. Pedig tudom, hogy ez nincs így.
Az elmúlt napokban próbáltam felidézni, mit kaptam tavaly Karácsonyra. Egyetlen egy ajándék se jutott eszembe. Illetve, egy eszembe jutott, mert 365 napja azon alszom J(párna). Próbáltam vissza emlékezni, melyik Karácsonyi ajándéknak örültem a legjobban, amikor úgy igazán nagyon, nagyon boldog voltam tőle. De nem ment, nem emlékszem egyetlen egyre sem, pedig biztos volt ilyen.Ezzel szemben, még ma is könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut, hogyan díszítette agyvérzése előtt nagymamám a fát a másik Alzheimer beteg nagymamámmal énekelve közösen, miközben kint, nagy pelyhekben esett a hó, anya pedig a konyhában sürgött- forgott.
Élesen él bennem, hogyan mentünk el 27 évvel ezelőtt nagypapámmal fenyőgallyakat szedni, hogy Karácsonyi fa híján az legyen az ünnepi dísz a szobában.
Minden egyes Karácsony reggeli piacozás érzése ereimben lüktet .
Egész évben várom azt a 1,5 órát, hogy apával a Karácsonyfa fényei mellett, megnézzük sokadjára a Bunyó Karácsonyig klasszikus Bud Spencer filmet, amin persze mindketten bealszunk, ki - ki, a maga tévénézős fotelében.
Fülembe cseng Kató nagymama felszólítása: Meghívnám a társaságot egy Karácsonyi uzsonnára, - amellyel kezdetét veszi a December 24-i délutáni kalács evés.
Imádom, ahogy álmos szemekkel üljük körbe a reggeliző asztalt Karácsony első és második napján. Szeretem, ahogy a bátyám humora belengi a Karácsonyi reggeliket, ahol Lazac- pirítós és tea , porcelánban van terítéken.
Még annak a hangulatát is szeretem, mikor esténként ki-ki elvonul olvasni, aludni, hisz nem kell mindig, mindent, görcsösen együtt csinálni.
Az összes fánkat, fel tudom idézni és tudok emléket kötni a díszeinkhez.
Fájó szívvel gondolok arra, hogy elmaradt az utóbbi években a baráti Betlehemezés, amit én annyira nagyon szerettem.
Ragaszkodom, már bizonyos tradíciókhoz és szokásokhoz, úgy, mint mézeskalács sütés a kollégákkal. Karácsonyi ÖTYE- délután. Családi forralt borozás a vásárban.
Viszont nem megy a barátkozás ezzel a Karácsonyi ajándékozás résszel. Erőltetnek érzem, kényszernek, felesleges pénz költésnek. Próbáltam megfejteni a miértet, magamban keresem az okot természetesen, hisz meglehet onnan ered, hogy tulajdonképpen én nem szeretek ajándékot kapni. Ezt is pontosítanom kell! Tárgyi ajándékot nem szeretek kapni. Illetve még csak ez sem jó szó, nem szeretek olyat kapni, ami bennem nem fogalmazódik meg vágyként. Ehhez viszont nagyon kell engem ismerni, hogy tudják mi is az amire vágyom.
Na és
el is érkeztünk a frusztrációm gyökereihez. Mivel nekem ilyen érzéseim vannak az
ajándékozással kapcsolatban, ezért magam is olyat szeretnék adni, amire a másik
vágyik.
Ma 5 órán át jártam egymagam a várost, hogy annak a kevés embernek, aki igazán fontos nekem, és akiknél nem aratott sikert a TÁRGYI AJÁNDÉKMENTES KARÁCSONYI ötletem, megfelelő kincsre leljek. Boltból ki, boltba be,róttam a kilométereket és nem tettem semmi mást, csak 5 órán át rájuk gondoltam, és rájöttem rossz barát, sógornő, testvér vagyok, mert nem figyeltem rájuk évközben eléggé, ahhoz, hogy tudjam most milyen ajándékra vágynak.
A szüleim álláspontja szerint az ajándékozás lényege, nem az ajándék, hanem,hogy addig is,míg kitalálod,a másik emberre gondolsz. Nos,drága barátaim és családom, jelentem én napok óta csak Rátok gondolok. Veletek fekszem, veletek kelek, és még így is,fenn áll a veszélye, hogy Karácsonyra csak ezt a mondatot kapjátok Tőlem:
Ma 5 órán át jártam egymagam a várost, hogy annak a kevés embernek, aki igazán fontos nekem, és akiknél nem aratott sikert a TÁRGYI AJÁNDÉKMENTES KARÁCSONYI ötletem, megfelelő kincsre leljek. Boltból ki, boltba be,róttam a kilométereket és nem tettem semmi mást, csak 5 órán át rájuk gondoltam, és rájöttem rossz barát, sógornő, testvér vagyok, mert nem figyeltem rájuk évközben eléggé, ahhoz, hogy tudjam most milyen ajándékra vágynak.
A szüleim álláspontja szerint az ajándékozás lényege, nem az ajándék, hanem,hogy addig is,míg kitalálod,a másik emberre gondolsz. Nos,drága barátaim és családom, jelentem én napok óta csak Rátok gondolok. Veletek fekszem, veletek kelek, és még így is,fenn áll a veszélye, hogy Karácsonyra csak ezt a mondatot kapjátok Tőlem:
Ne haragudj, hogy nem figyeltem rád eléggé és
nem tudom mire vágysz a szíved legmélyén.
A frusztrációm másik oka, ha tudom mire vágyik a másik, vagy mivel szerezhetnék neki örömet, de nincs rá megfelelő mennyiségű anyagi keretem, ha ez a helyzet áll fenn, akkor majd ez a mondat lesz tőlem ott a fa alatt Neked.
Ha gazdag leszek, veszek Neked Humidor szekrényt. Ha gazdag leszek, viszek több tonna földet a kertetekbe és tujákat, bokrokat cserjéket, új lámpa figyel majd minden helységben, vagy veszek szuper fényképezőgépeket. Ha gazdag leszek, szerzek neked repülőjegyet sőt még szállást is foglalok, hogy elmehess egy hónapra Indiába és ott jógázhass. Ha gazdag leszek berendezek majd neked egy helyiséget, telis - tele szalagokkal, szebbnél szebb ruhaanyagokkal, tervező pulttal és jobbnál jobb varrógépekkel. Ha gazdag leszek, mindennap küldök hozzád egy angol úriembert, akivel napközben angolul beszélgethetsz, hogy gyakorold, ami már írásban jól megy. Ha gazdag leszek, lányos nyaralásra viszlek, ahol csak a szórakozás fáraszt majd el.
Én azonban nem gazdagságra vágyom, hanem időre, amit mindenki puttonyába betehetek, hogy ne kelljen heteket várni arra, hogy együtt lehessünk sokat.
Ha azonban megszáll valami láthatatlan erő, amivel bármit kérhetek, nem időt kaptok tőlem, hanem Egészséget.
Lassan megérett bennem és már az ajkamon pöffeszkedik a zárómondatom: Szeretem a Karácsony hagyományait, ünnepi pillanatait, megható mozzanatait, de nekem ehhez nincs szükségem ajándékokra.
A frusztrációm másik oka, ha tudom mire vágyik a másik, vagy mivel szerezhetnék neki örömet, de nincs rá megfelelő mennyiségű anyagi keretem, ha ez a helyzet áll fenn, akkor majd ez a mondat lesz tőlem ott a fa alatt Neked.
Ha gazdag leszek, veszek Neked Humidor szekrényt. Ha gazdag leszek, viszek több tonna földet a kertetekbe és tujákat, bokrokat cserjéket, új lámpa figyel majd minden helységben, vagy veszek szuper fényképezőgépeket. Ha gazdag leszek, szerzek neked repülőjegyet sőt még szállást is foglalok, hogy elmehess egy hónapra Indiába és ott jógázhass. Ha gazdag leszek berendezek majd neked egy helyiséget, telis - tele szalagokkal, szebbnél szebb ruhaanyagokkal, tervező pulttal és jobbnál jobb varrógépekkel. Ha gazdag leszek, mindennap küldök hozzád egy angol úriembert, akivel napközben angolul beszélgethetsz, hogy gyakorold, ami már írásban jól megy. Ha gazdag leszek, lányos nyaralásra viszlek, ahol csak a szórakozás fáraszt majd el.
Én azonban nem gazdagságra vágyom, hanem időre, amit mindenki puttonyába betehetek, hogy ne kelljen heteket várni arra, hogy együtt lehessünk sokat.
Ha azonban megszáll valami láthatatlan erő, amivel bármit kérhetek, nem időt kaptok tőlem, hanem Egészséget.
Lassan megérett bennem és már az ajkamon pöffeszkedik a zárómondatom: Szeretem a Karácsony hagyományait, ünnepi pillanatait, megható mozzanatait, de nekem ehhez nincs szükségem ajándékokra.
