Apáról írni, lehetetlen vállalkozás. Ám, épp az Ő
mondása: „Mióta láttam azt a dokumentum filmet Dubairól, nem ismerek
lehetetlent.” Épp ezért ma kijöttem ide,
a kertünk egyik legkedvesebb zugába, ami amúgy, az Ő törzshelye, előttem
szivarvágó, mellettem szivartartó, a szemem jobb sarkából pedig rálátok a nagy
becsben tartott kaktuszokra, melyeket évek óta gyűjtöget. A menta teám előttem
gőzölög, apa gondos keze készítette. Ilyen idilli környezetben azon
gondolkozom, hol is kezdjem.
Apák napja van és ez a tény arra ösztönöz, hogy
világgá kürtöljem, milyen jó dolgom van nekem, hogy 35 évvel ezelőtt ebbe a
családba születtem. Sok mindenért lehetek nagyon hálás, de az egyik legnagyobb
szerencsémnek azt tartom, hogy apám lánya vagyok.
Nem rég azt a feladatot
kaptam, hogy jellemezzem őt három szóban: humor, zsenialitás, tisztelet.
Távol álljanak ma tőlem a közhelyek és az, hogy,
erőltetetten az érzelmekre hassak, de apa bizony magasra teszi a mércét sok
mindenben és tényleg kiváltságosnak érzem magam, hogy ilyen embert tudhatok
felmenőmnek.
Keresem a szavakat és a legjobb módját annak, hogy
bemutassam, de mint mindig azt hiszem a legjobb ha innen onnan szemezgetek,
elmesélem pár élményünket, szokásokat, amik 35 éve összekötnek minket.
Játék! Mi, nem öregszünk, ez már bizonyos, mert nem
felejtettünk el játszani. Legyen az kártya, sakk, vagy csak simán barkóba, ez
közös szenvedélyünk mindkettőnknek. Nagy büszkesége, hogy igazi hamis kártyást
nevelt belőlem. Gyakran hangoztatjuk mindketten, hogy hamarabb ment nekem a
póker és az ulti, mint az írás – olvasás. Ez a képességem sokszor megnevettette,
majd aztán kétségbe ejtette apa barátait, akik gyanútlanul mutatták meg nekem a
kártyalapokat, abban hitben, hogy Kata, még csak egy cserfes kislány. Sok - sok
húsz és ötven forintosukba telt mire rájöttek, hogy Kiskata ügyesen adja a
drótot az apjának, milyen esélyek vannak az kezekben lévő lapokban. Ahogy erre
a cselszövésre fény derült, alig 10 évesen, már komoly ellenfelet jelentettem
minden kártyaasztal körül ülőnek. Útlevél mellett egy dolog biztos van, amit
magunkkal viszünk bár merre is járunk a világban, ez nem más, mint egy pakli
kártya.
Világlátás, nyughatatlan természet, ezt is apától
örököltem. Akkor vagyunk igazán elemünkben, mikor úton vagyunk. Legyen az
országhatáron belül vagy kívül, de tény lételemünk, hogy mehessünk. Nem csoda
hát, hogy sok szép helyet bejártunk már együtt. Ahogy telnek az évek fordulnak
a szerepek, most már én ülök a volánnál, ő az anyós ülésen.
Örömmel hallgatom, hogyan váltja meg a világot a
család erősebbik fele, a bátyám és apám a jakuzziban ülve, legyen az megyénk
valamelyik gyógyfürdője vagy egy távoli ország hűsítő szállodai medencéje.
Ha
már Szilárdot említem, muszáj ide biggyesztenem mennyire szeretem, hogy vannak
olyan programok, amikben én nem szerepelhetek, mert ezek csak apára és fiúra
tartoznak. Sose merném jelenlétemmel háborgatni a vasárnapi szivarozás több
órás rituáléját. Az is kialakult igen hamar a családi nyaralásokon, hogy a
tengerparti sétát apa mindig Szilárddal tette, és aligha hiszem, hogy a tengerben
gyönyörködtek.
Közös bakancs listánk is van apával: a világ 7 új csodája. Nem sietünk teljesíteni azt a megmaradt egyet, amit még nem láttunk ,előtte
elmegyünk még erre arra, tervünk a közel
jövőre, hogy szerencsét próbálunk Las Vegasban és eszünk egy Hot Dogot a Central
parkban. Nem véletlen, hogy családunkon rajta maradt, a guruló szekér jelző
évekkel ezelőtt.
A VB-n is szakmailag teljesen megalapozott módon,
azoknak a csapatoknak szurkolunk, amelyik országban már jártunk. Tegnap,
miközben a perui csapatért volt a kezünk keresztben, épp arról beszélgettünk,
hogy se anya se apa nem a szigoráról híres, ha gyereknevelésről van szó. Még is
pontosan tudtuk/ tudjuk mit várnak tőlünk. Soha nem voltunk beszabályozva, nem
emlékszem fenyegetésekre, de hogy őszinte legyek még hangos kiabálásra sem. Szerintem a legnagyobb fegyverük az évek során, a feltétel nélküli bizalom volt és az,
hogy mindig egyenrangú félként kezeltek minket, mindegy hogy 5 évesek voltunk
éppen vagy 30. Nálunk egy szabály volt, a kölcsönös tisztelet és a szavakban
sűrűn nem hangoztatott, de minden pillanatban érezhető határtalan szeretet.
Ezt azért meséltem el, hogy tanulságul szolgáljon
mindenkinek, nem az erőszak, a durva szavak, tiltások és utasítások tesznek egy
embert férfivá vagy jó apává. Apában, olyan erő és magabiztosság van, amit nem
kell a fentiekkel megerősíteni, nem csorbul a tekintélye attól, hogy nem vallja
a nézetet: a nőnek a konyhában a helye. Sőt mi több, tovább megyek, igazi férfi
az, aki idestova 43 éve minden reggel ágyba viszi a kávét a feleségének.
Amiért már gyerekként is csodáltam őt az, az esze.
Anya sűrűn hangoztatja és egyet kell, hogy értsek vele, apa egy született
zseni. Gyerekként azzal döbbentett meg, hogy nem volt olyan kérdésünk, amire ne
tudta volna a választ, vagy legalább is a megoldáshoz vezető utat. Ha olyan
marhaságot kérdeztünk tőle, a vasárnapi erdei sétánkon, hogy apa mennyi falevél
van egy fán, akkor komoly számításokat végzett hangosan, hogy hallhassuk és
magunkba szívhassuk a gondolkodás módját is, a végére persze már nem érdekelt
minket a pontos szám, bőven elég volt, hogy apa komolyan vette a kérdésünket és ezáltal minket. Mindig imádom hallgatni, mikor pro-kontra érvel, ahogyan
másodpercek alatt kiszúrja a lényeget. Szeretem, hogy csillogó elméje hatalmas
szociális érzékenységgel van egybefűzve. Lefegyverezhetetlen a sokszínűsége,
hogy alkalmazott matematikusként otthon van a tudományok világában, de művészi
vénája jártassá teszi az irodalomban, ambíciói pedig a valóvilág gyakorlatias
részében hoznak neki sikereket.
Van egy dolog, amit csak szerettem volna örökölni Tőle
az pedig a sziporkázó, egyedi és utánozhatatlan humora. Hál Istennek ez a
képesség is át lett örökítve, a bátyám méltó párja az apámnak abban, hogy az
életet humorral kezeljük le.
Lekicsinyíteném a fentieket, ha bizonyítékokat
sorakoztatnék fel, ezért aki nem ismeri személyesen, higgyen nekem, aki ismeri,
az pedig pontosan tudja, hogy sehol nem túloztam.
Annyi gondolat, érzés és élmény van még bennem,
töredékét mutattam most csak be egy kivételes embernek, de ha figyeltek, akkor rájöttök, hogy minden
írásomban, szokásomban, világlátásomban, Ő valamilyen formában ott van.
Apa lányának lenni, azt is jelenti, hogy akik ismerik,
tisztelettel szólnak hozzám is.
Egyenlőre, zárom soraimat, mert itt a szivar idő és át
kell adnom a helyet, hogy szivar után kilovagolhassunk a kertbe megnézni, hogy
bokrosodik az unokának ültetett málna...
bepofátlankodtam a szivarozásba :)
Úton, mindig úton
A nyerő páros :)
