Ma gyerek nézőbe voltam hivatalos. Barátaim
és családom körében ugyan is új divat hódít, potyogtatják a gyerekeket egymás
után. Ha a hozzám legközelebb álló 6 fős barátnői csapatomat végignézem, plusz
a legszűkebb családom, nem volt olyan év, az elmúlt hét esztendőben amikor,
valaki ne szoptatott volna, vagy éppen ne áldott állapotban legyen. 12
mosolygyár született. Ma pedig eljött a nagy nap, hogy elsők között megnézhetem
a szerencsés 13. csodát.
Sok mindenben ők 13-an teljesen megegyeznek: igénylik, hogy sokat foglalkozzanak velük, szépen, lassan növekednek. Próbára teszik szüleik idegrendszerét és fizikai állapotát. Cserébe azonban, örömöt és jó érzést hoznak. Büszkésséggel töltik fel az Őket körülvevőket. Ez a 13. gyerek, azonban kicsit más, mint a többiek. Nincs két keze, nincs lába, lelke nincs emberi testbe zárva. Ez a gyerek, igazság szerint egy étterem, melyet Marika és Béla Kis Padlizsánnak keresztelt.
Izgulok nagyon, mert soha nem írtam még étterem bemutatót, ráadásul az érzelmeim túltengnek bennem, így még nehezebben fűzöm mondattá a szavakat. Latolgatom a fejemben, milyen formába öntsem rögtönzött éttermi kaulózomat, majd végül úgy döntöttem, legjobb lesz, ha mesében mondom el.
„Hol volt, hol nem volt. Túl az üveghegyen, Euróba szívében, egy csöppnyi ország keleti részében élt egy szerelmes pár. Régóta voltak már társai egymásnak, megéltek sok szép emléket és nehéz perceket. Útjuk során, sok mindent kipróbáltak, bátran kísérleteztek ételekkel. Volt hogy, csak húst ettek, máskor elhagyták a tejtermékeket. Emlékszem olyanra is amikor, inkább nem is ettek, vagy naphosszat a konyhában töltöttek, hogy másnap ebédet készítsenek.
Történt aztán nem is olyan régen pontosan 6 éve, hogy ez a pár rátért a Vegán étkezésre. Nem kell megijedni, nem bújt ördög a lelkükbe, egyszerűen csak abban hisznek, hogy ez nagyon egészséges. Barátaik, mint ahogy most Te is nem hittek először nekik.
Nem hiányzik a hús? - kérdezte mindenki döbbenten.
Szerelmes párunk egymásban megbízva és a külvilágot a konyhából kizárva, nem adta fel hitét, ellenkezőleg szépen lassan, másokra nem ráerőltetve becsempészte a barátaik életébe, a zöldség, fűszerek, köretek pompázatos egyvelegeit. Jól emlékszem még ma is arra a kirándulásra, mikor Hután miközben főtt a húsimádóknak bográcsban a pörkölt, addig krumpli, répa, cékla kiskockákra vágva, finoman fűszerezve sült a sütőben. Megterített asztalunkon végül a sült zöldségek keltek el legelőször háttérben pedig búsan várta a pörkölt, hogy másodikként és vesztesként végül többségében húsevő baráti körünk őt is szemügyre vegye.
Ezt követően Marikának és Bélának - hogy végre nevén is szólítsam párunkat - kirándulásokkor állandó helye lett a konyhában hogy, állati eredettől mentes tápanyagokból fergeteges ebédet, vacsorát készítsen. Ma már barátaik nyíltan kérik fel őket kirándulások előszervezésekkor:
Hoztok úgy ételt, hogy abból ehessünk mi is Veletek?
Amikor a dagadóból készült töltött káposztán felnőtt barátaik is ráéreztek a Vegán étkezés sokoldalúságára, Béla és Marika, bátor álmodozásba kezdett.
Multinacionális cégben töltötték mindketten az elmúlt 10-15 évet, és ahogy oly sokan a mi generációnkban, időről időre eltöprengtek azon, valóban ez az, amit szeretek és amiért dolgozni érdemes? A válasz hamar megérkezett, amit aztán a döntés követett, azóta barátaik és családjuk keze keresztben és mindenki azért szurkol hogy, a megálmodott és lassan megvalósított Kis Padlizsán az a hely legyen, ahol mindketten boldogan élnek, főznek, és ellátják a népet ízletes egészséggel. Cseppet sem megbánva a lépést, hogy ott hagyták a biztos anyagi forrást jelentő multi cégeket.
A mesének ez csupán a bevezetője, a népmesékhez hasonlóan sok-sok próbatétel vár még Marikára és Bélára, akadnak azonban segítők is bőven. Jó barátok, akik tesztelik az ételeket, fotózzák a remekműveket és több- kevesebb sikerrel elmesélik az Ő történetüket.
Ez utóbbi feladatot szívesen magamra vállalom, hisz ez a 13. csoda, hozzám is közel került az elmúlt egy esztendőben. Regényíró székem, már sárgára le lett festve, állandó bérelt helyem lesz a Kis Padlizsán étteremben. Ha éppen nem írói vénámat próbálom kiaknázni, akkor multi cégemnél várom a friss Vegán étkeket és mindennap, mikor jókat eszem hálát adok Marikának és Bélának, hogy kreatív, íz gazdag ételeikkel a hétköznapom hőseivé válnak.
Fontosnak érzem, hogy megemlítsem, többet jelent nekem ez az étterem, egy mesénél, finom ételeknél, egészségnél, sőt talán még a barátoknál is.
A Kis Padlizsán számomra a remény szimbóluma, hogy minden álmunk valóra válhat.
Térj hát be ide, kóstold meg az ételeket, harapj egy nagyot a Vegán Burgerbe, öblítsd le kukorica levessel, ne restellj kérni duplaszeletet a Marika védjegyévé vált almás pitéből. Utazz Bélával Indiába, próbáld ki az egy és megismételhetetlen pad-thait, hogy aztán a chilis babbal mindezt megkoronázd és talán, egyik nap a Kis Padlizsán sárga székén, én is ott ebédelek melletted miközben írom a regényemet, ami kitudja hányadik várva várt csoda-gyerek lesz.
Kis Padlizsán Bistro:
http://www.kispadlizsan.hu/
Debrecen, Pesti utca 7
Sok mindenben ők 13-an teljesen megegyeznek: igénylik, hogy sokat foglalkozzanak velük, szépen, lassan növekednek. Próbára teszik szüleik idegrendszerét és fizikai állapotát. Cserébe azonban, örömöt és jó érzést hoznak. Büszkésséggel töltik fel az Őket körülvevőket. Ez a 13. gyerek, azonban kicsit más, mint a többiek. Nincs két keze, nincs lába, lelke nincs emberi testbe zárva. Ez a gyerek, igazság szerint egy étterem, melyet Marika és Béla Kis Padlizsánnak keresztelt.
Izgulok nagyon, mert soha nem írtam még étterem bemutatót, ráadásul az érzelmeim túltengnek bennem, így még nehezebben fűzöm mondattá a szavakat. Latolgatom a fejemben, milyen formába öntsem rögtönzött éttermi kaulózomat, majd végül úgy döntöttem, legjobb lesz, ha mesében mondom el.
„Hol volt, hol nem volt. Túl az üveghegyen, Euróba szívében, egy csöppnyi ország keleti részében élt egy szerelmes pár. Régóta voltak már társai egymásnak, megéltek sok szép emléket és nehéz perceket. Útjuk során, sok mindent kipróbáltak, bátran kísérleteztek ételekkel. Volt hogy, csak húst ettek, máskor elhagyták a tejtermékeket. Emlékszem olyanra is amikor, inkább nem is ettek, vagy naphosszat a konyhában töltöttek, hogy másnap ebédet készítsenek.
Történt aztán nem is olyan régen pontosan 6 éve, hogy ez a pár rátért a Vegán étkezésre. Nem kell megijedni, nem bújt ördög a lelkükbe, egyszerűen csak abban hisznek, hogy ez nagyon egészséges. Barátaik, mint ahogy most Te is nem hittek először nekik.
Nem hiányzik a hús? - kérdezte mindenki döbbenten.
Szerelmes párunk egymásban megbízva és a külvilágot a konyhából kizárva, nem adta fel hitét, ellenkezőleg szépen lassan, másokra nem ráerőltetve becsempészte a barátaik életébe, a zöldség, fűszerek, köretek pompázatos egyvelegeit. Jól emlékszem még ma is arra a kirándulásra, mikor Hután miközben főtt a húsimádóknak bográcsban a pörkölt, addig krumpli, répa, cékla kiskockákra vágva, finoman fűszerezve sült a sütőben. Megterített asztalunkon végül a sült zöldségek keltek el legelőször háttérben pedig búsan várta a pörkölt, hogy másodikként és vesztesként végül többségében húsevő baráti körünk őt is szemügyre vegye.
Ezt követően Marikának és Bélának - hogy végre nevén is szólítsam párunkat - kirándulásokkor állandó helye lett a konyhában hogy, állati eredettől mentes tápanyagokból fergeteges ebédet, vacsorát készítsen. Ma már barátaik nyíltan kérik fel őket kirándulások előszervezésekkor:
Hoztok úgy ételt, hogy abból ehessünk mi is Veletek?
Amikor a dagadóból készült töltött káposztán felnőtt barátaik is ráéreztek a Vegán étkezés sokoldalúságára, Béla és Marika, bátor álmodozásba kezdett.
Multinacionális cégben töltötték mindketten az elmúlt 10-15 évet, és ahogy oly sokan a mi generációnkban, időről időre eltöprengtek azon, valóban ez az, amit szeretek és amiért dolgozni érdemes? A válasz hamar megérkezett, amit aztán a döntés követett, azóta barátaik és családjuk keze keresztben és mindenki azért szurkol hogy, a megálmodott és lassan megvalósított Kis Padlizsán az a hely legyen, ahol mindketten boldogan élnek, főznek, és ellátják a népet ízletes egészséggel. Cseppet sem megbánva a lépést, hogy ott hagyták a biztos anyagi forrást jelentő multi cégeket.
A mesének ez csupán a bevezetője, a népmesékhez hasonlóan sok-sok próbatétel vár még Marikára és Bélára, akadnak azonban segítők is bőven. Jó barátok, akik tesztelik az ételeket, fotózzák a remekműveket és több- kevesebb sikerrel elmesélik az Ő történetüket.
Ez utóbbi feladatot szívesen magamra vállalom, hisz ez a 13. csoda, hozzám is közel került az elmúlt egy esztendőben. Regényíró székem, már sárgára le lett festve, állandó bérelt helyem lesz a Kis Padlizsán étteremben. Ha éppen nem írói vénámat próbálom kiaknázni, akkor multi cégemnél várom a friss Vegán étkeket és mindennap, mikor jókat eszem hálát adok Marikának és Bélának, hogy kreatív, íz gazdag ételeikkel a hétköznapom hőseivé válnak.
Fontosnak érzem, hogy megemlítsem, többet jelent nekem ez az étterem, egy mesénél, finom ételeknél, egészségnél, sőt talán még a barátoknál is.
A Kis Padlizsán számomra a remény szimbóluma, hogy minden álmunk valóra válhat.
Térj hát be ide, kóstold meg az ételeket, harapj egy nagyot a Vegán Burgerbe, öblítsd le kukorica levessel, ne restellj kérni duplaszeletet a Marika védjegyévé vált almás pitéből. Utazz Bélával Indiába, próbáld ki az egy és megismételhetetlen pad-thait, hogy aztán a chilis babbal mindezt megkoronázd és talán, egyik nap a Kis Padlizsán sárga székén, én is ott ebédelek melletted miközben írom a regényemet, ami kitudja hányadik várva várt csoda-gyerek lesz.
Kis Padlizsán Bistro:
http://www.kispadlizsan.hu/
Debrecen, Pesti utca 7
