A
be és felismerés az első lépés a gyógyulás útján. Én ennél igaztalanabb mondást
még soha életemben nem hallottam. A saját bőrömön tapasztalom, hogy a fenti
állítás hamis. Évekkel ezelőtt felismertem, beismertem és most már sok- sok
éve, vagy inkább évtizede ki is nyilatkoztatom, hogy bizony szenvedélyesen
függök a Coca Colától, a rágógumitól és a csokoládétól. 100%-an tudatában
vagyok annak, hogy függőbeteg vagyok. Még sem tudom azt mondani, hogy
elindultam a gyógyulás felé.
Mindhárom
„szeren” csüngök és erre a legjobb bizonyíték az autóm, a táskám és pénztárcám.
Szombaton az autópályán a szokott tempóban haladtam hazafelé, a szüleim hozzám
hasonlóan a gondolataikba mélyültek, én pedig azon filóztam, vasárnap el kéne
vinnem a kocsit lemosatni, de ha már ott vagyok ki takaríthatnánk belül is. Körbe
néztem, hogy milyen állapotok uralkodnak benne, felszámolnak-e extra takarítási
költséget, vagy megúszom az alapdíjjal. A következőket láttam: 2 üres dobozos
kóla, 1 teli csomag rágógumi, 3 üres csomag rágógumi, és 2 marcipános
csokoládés papír. Az egészben az volt a legdöbbenetesebb hogy tudtam, minden
látott dolgot aznap vásároltam, és azzal is tisztában voltam, hogy ez az
átlagos napi termésem.
Aztán
hirtelen rám tört az érzés: Igen beszélni akarok erről. Meg kell tudnom, hogyan
kerültem bele ebbe az ördögi körbe. Úgy hogy Gödöllőtől – a debreceni
Nagytemplomig, nagyszerű beszédtémát találtam a kocsiban utazó szüleimnek.
A
Coca Colával történt első találkozásomra kristály tisztán emlékszem. A
nyolcvanas évek vége fele jártunk, és mint minden hónapban akkor is hazamentünk
kerek lámpás sárga Ladánkon a nagyszülőkhöz, hogy 3 önfeledt napon át,
bandázzunk együtt az unokatesókkal, együk mama rántott pipijét és igyuk az
akkor barna és szőke Kóla néven ismert, üveges Coca Colát és Fantát. Mama
linzere és hozzá a barna ízletes szénsavas lötty volt a kényeztetésünk
csimborasszója. Azt próbáltam meg felidézni magamban, hogy mi volt az az első
év, amikortól kezdve a Coca Cola állandó lakója lett a hűtőszekrényünknek.
Végül abban maradtunk 1988 –tól, ez a termék a háztartásunk szerves része.
Anyának szegénynek napokig lelkiismeret furdalást okoztam ezzel a témával, mert
ő azóta is ostorozza magát, hogy nem állította le időben a Coca Cola mámort. Van
azonban a Coca Cola rajongásomban valami más is, azontúl, hogy egyszerűen
imádom az ízét. A Coca Colát körülvevő milliő is nagyon tetszik. Kinyitni egy
dobozos kólát, meghallani a sercegő hangot nekem akkora élmény, mint egy
férfinak ha felbőg egy Lamborghini motorja. Imádom a reklámjait, ami mind az összetartozásról,
az élményről, a családról a barátokról szól. Összefut a nyál a számban, ha egy
pohár, jéggel teli Colára gondolok, citrom karikával. Pont úgy, ahogy a
dohányosok én sem tudok bizonyos ételeket, eseményeket Coca Cola nélkül
elképzelni: Mozi = popcorn és kóla,
sajtburger = kóla, nyár, strand, lángos = kóla, nekem a reggeli kávé is egyenlő
a kólával. Szeretem. Sajnos az sem tud ezen változtatni, hogy tudom milyen
káros. Még begyulladt gyomrom is Coca Cola után áhítozik. Marika barátnőm 2013-ben
küldetésének érezte, hogy leszoktasson róla ( kis túlzással, ezt valamennyi
barátnőm éves váltásban küldetésének érezte). Marika egy kísérlettel akarta
bizonyítani, hogy mit tesz a Kóla velem. A Pesti lakásomban vendégeskedett egy
este és direkt vett fél liter kólát arra a célra, hogy ezzel takarítsa ki a
wécémet, amit olyan fényesre pucolt Ő és az imádott nedű, amilyen szerintem még
új korában sem volt. Volt-e hatása? Azt hiszem, aznap este nem ittam már meg a
kiöntött pohár Kólát, de másnap azzal indult a reggelem. Még a tények sem
tudtak eltántorítani!
A
rágógumi függőségemről csak annyit, hogy egy kollégám, amikor elment máshova
dolgozni búcsúajándék ként egy doboz azaz 30 csomag rágógumit tett az
asztalomra. Nem hazudok ha azt mondom, jobban örültem neki mint egy gyémánt gyűrűnek.
Nem ismerem benne a mértéket, napi 3-4-5 csomag, azaz 40 darab rágót vagyok
képes elrágni. Tudom. Nem kell a hegyi beszéd. Pontosan tudom, hogyan indítja
be a nyálképzést és küldd üzentet a gyomromnak, ami elkezd savat termelni és
helyben is vagyunk. Sőt pontosan tudom azt is mit művel a fogammal. Még a
lelki eredetű szállal is tisztában vagyok és tudom, hogy stresszoldás és a többi
és a többi. Attól még szeretem az ízét, ami szétrobban a számban az első rágás
után. Szeretem, hogy friss leheletet ad.
A
gömbrágó volt az első nagy szerelmem a rágók világában. Sokszor kaptunk 20
darabos rágót papától és én pár óra alatt mindet elpusztítottam. Tesóm, ezt a
szenvedélyemet hamar a saját javára fordította, és egy gömbrágóért cserébe,
bármikor lementem helyette a boltba vagy takarítottam ki az akváriumot. Win -win szitu volt mindenkinek. Volt egy nagy szerelmem, aki azt kérte tőlem,
bizonyítsam úgy az érzéseimet felé, hogy leszokom érte a rágógumizásról. Isten
látja lelkem, megpróbáltam!
Boldogság,
úgy hívnak csokoládé. Annyira emlékszem még arra a pillanatra, amikor Unokatesómmal
ettünk elképesztően finom csokoládét és egyszer megszólalt: hm ez jobb, mint XY
csókja (akiért, akkor nagyon odáig volt). Azért szabadjon megjegyeznem, ha
választanom kéne, hogy csoki vagy csók a CS betűsre szavaznék.Ebben
sem ismerem a mértéket. Sose tudtam ép ésszel felfogni, hogyan lehet egy tábla
csokiból csak egy kockát megenni? Őrizgetni a Mikulás csomagot? Ki hallott már
ekkora öngólról. A csokiról mindig kellemes emlékek jutnak eszembe. Apa
rendszerváltás előtt és után is sokat utazott külföldre a munkája miatt. Hazaérkezése
reggelén a szobánk asztala tele volt a nyugat édes bűnbe eséseivel. Olyan
csokikat, kaptunk, amit előtte sose láttunk, pl a TWIX elődje a Rider,
Toblerone, M&M, Snickers. Olyanok voltak ezek a reggelek, mint a Karácsony.Együtt
volt az egész család, ajándékok, csokik az asztalon. Ha már itt járunk, muszáj
leírnom, mert évek óta kiakarom kiabálni magamból: Belga
/ Svájci csoki, sehol nem vagytok a Szerencsi csokihoz a Bocsi csokihoz a
Melódiához a Balatonszelethez, a Kapucínerhez képest.
Nos, ez lenne az én Mester Hármasom. Többször próbáltam már szakítani velük, hol
óvatos leépítéssel, hol drasztikus soha többet mondattal, de hogy egyik kedvenc
írómat George Bernard Shawt idézzem: Dohányzásról leszokni, nem nagy ügy!
Nekem már Ötször sikerült.
Én
pontosan így vagyok, a Coca Colával, a Rágógumival és Csokoládéval
Hazaértünk,
leparkoltam a ház elé, összeszedtem a kocsiban fellelhető összes szemetet, ami
a káros szenvedélyeimre bizonyítékok, és a kukába dobásuknál megfogadtam: Le veletek rabságom láncai.
Idestova
2.5 napja küzdök a Cola elvonási tüneteivel de talán sikerül, és végre a pénztárcám
hízik majd és nem én.
