Szösszenet a diploma mellé

Azt mondják, minden csoda három napig tart. Nem igaz, én ma a 7. napba csúsztam bele és továbbra is azt gondolom, hogy ez egy nagyon felemelő és mámorító érzés, aminek a varázsa még ma is tart, így hát tollat ragadtam, hogy levéssem a történetét annak, hogy váltam én röpke tizenöt esztendő alatt diplomás, mi több egyetemi diplomás nővé.

Nem rég, középiskolásoknak kellett előadást tartanom és úgy hozta a szituáció, hogy bevallottam, nekem bizony még a felvételi jelentkezés határidő lejárta előtti éjszaka sem volt meg a döntés a fejemben, mit is szeretnék tanulni. Mondhatnám azt, hogy a véletlenre bíztam, de hogy semmi tudatos pályatervezésem nem volt, az egyszer biztos. Végül szociológiát írtam be mert, olyan izgalmasnak hangzott: Társadalom Tudomány.

Középiskolában végletes tanuló voltam, amit szerettem abból kitűnő (magyar, történelem, filozófia), amit utáltam abból pedig bukáshoz közeli (kémia, fizikai) illetve voltak a köztes tantárgyak, amiknek az eredménye azt tükrözte, mennyit értettem meg órán, mert annál többet energiát nem nagyon tettem bele (matek 4, földrajz, biosz mikor éppen mit tanultunk jó és közepes). Ennek tükrében én voltam a legjobban meglepődve, mikor maximum ponttal kerültem be az egyetemre. Nem vesz el tökéletes felvételi eredményem értékéből az sem, hogy abban az évben a ponthatár szégyenletesen alacsony volt, le se merem írni, legyen elég annyi, hogy a max pont felének a felének a felétől már vettek fel embereket.

2002 szeptember 4-én beiratkoztam, hát a Kossuth  Lajos Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi karára. (Nekem ez sose lesz Debreceni Egyetem). Apám, 1978-ban szerzett itt diplomát alkalmazott matematikusként. Gyermekéveink alatt, rávezetésként vagy csak mert az emlékei visszahívták minden vasárnap az erdei sétánk után apa bevitt a bátyámat és engem az egyetem épületébe. Megnéztük a díszudvart, az auditórium maximumot, ja és persze pisiltünk. Én pedig már akkor tudtam, ha törik, ha szakad, én ide fogok járni.

Így 2002 szeptemberében nagyon megilletődve vettem át az indexemet, azt a fekete kis könyvecskét, amely 15 év után múlt hét pénteken került újra a kezembe.

Az Indexem az új naplóm, mely emlékeztet az elmúlt 15 évem, legnagyobb eseményeire, legszebb és legnehezebb időszakaszaira.

Az első két évem pikk- pakk eltelt, életre szóló barátságot kötöttem Petrával, elképesztően sokat lógtunk a Kató lányokkal. Alapszabályunk az lett: tanárra 8 percnél többet nem várunk. 5 perc túl kevés volt, 10 perc alatt megérkezhetett, de 8 perc várakozás után, már bűntudat nélkül mentünk zsugázni Petráékhoz.

Két év után jött a nagy döntés irány a UK. Indexemben erre ez emlékeztet:

A 347 –VIII-122/2004 sz határozat alapján évhalasztást kapott szociológia szakon. Tanulmányait 2005/ 2006 tanévtől folytatja.

Így is lett 11 hónap angliai tartózkodás után hazatértem, hogy Londonban feltankolt ruháimban végig bulizzam az új tanévet. Menet közben azért egy gyors nyelvvizsgát friss angolommal letettem.

Hazaérvén, a szerelem is kopogtatott. Nem a legjobb kapcsolatba csöppentem, ezt jól mutatják féléves és éves jegyeim. Azóta is neheztelek G-re, aki miatt közgáz szigorlatom mellé kettes  került az indexembe.

A következő évben minden szempontból összekaptam magam, javultak az eredmények, vége lett a „szerelemnek” és rájöttem borzasztóan unatkozom az egyetemen. Így hát negyedévem felénél, bár nappali tagozatra jártam, 8 órás HR-s munkát vállaltam egy amerikai cégnél.

Húúúú, ami ez után jött, ahhoz már az Indexem is kevés. 2008 és 2009-es szemeszterem egyetlen tantárgya a TESTNEVELÉS lett. Itt muszáj kitérőt tennem, hogy elmeséljem az egyetem 4 félév testnevelését hány féle sportból szedtem össze: Gyógytorna, úszás, Taibo, Foci, konditerem, kosárlabda, karido fitness. Ennek ellenére „őszintén hiszem”, hogy a testnevelés órák nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember kiváló szociológus, geográfus, matematikus vagy jogász legyen, szóval értem én hogy 4 félév testnevelés nélkül miért nem kaphat az ember diplomát.

2009-2010-es szemeszterben Budapestre költöztem - munka miatt - de úgy gondoltam mit nekem 250 km, idén bevégzem az egyetemet. Mivel azonban továbbra is nappali tagozatos hallgató voltam, még hiányzó 9 kollokviummal és 4 gyakorlati jeggyel, plusz egy el nem kezdett diplomamunkával, ez bizony kihívásokkal teli záró év lett.

Nade! Mire valók a szülők, ha nem arra, hogy elrendezzék a gyerek ügyes bajos dolgait az egyetemen. Elképesztően taktikusnak kellett lennem, hogy melyik tanárhoz melyik szülőmet küldjem.

Az első probléma az volt, hogy a Tanulmányi Osztályos hölgyekkel – és akkor most borzasztó finom voltam- kellett elsimítani, hogy én bizony nem nagyon fogok órára járni.  Kiégett, megkeseredett, soha egyetlen egy pozitív szót nem halló, undok nők, egyértelmű volt, hogy apát kell küldenem.

Felkészítettem arra, mi vár rá a TO-n, hogy mit ne mondjon ki soha és mik lehetnek a gyenge pontok. Apa pedig, ahogy szokott brillírozott. Eltrécselt a TO-s nénikkel, vitt nekik földről szakított virágot, megdicsérte azt, ami dicséretre nem volt érdemes, és nem sokára jött mobilon az üzenet: TO-s nénik lekenyerezve. Feladat teljesítve. Kovács Apuka.

De ott volt még a szociológia elmélet sorsfordító vizsgám, amire a távolság és idő szűke miatt, nem nagyon tudtam elmenni, ezért beadandó dolgozatot írtam. Idősödő, szórakozott férfi, felemás zokniban, aki egy szép nőtől rögtön zavarba jön, nem volt kérdés, hogy ebben a helyzetben Anyáé lesz a főszerep. Anyát is felkészítettem. Miben menjen, elmondtam neki, hogy a tanár nem fog emlékezni arra, hogy hogyan vizsgáztam, de ezt természetesen a gyerek anyjának majd nem meri bevallani, ezért megfogja kérdezni hányast kaptam. Viszont anyának elfelejtettem megemlíteni, hogy 4-re sikerült ez az írásbelim.

Így amikor, a tanár megkérdezte, hányast is adtam Katának? Anya teljesen ártatlanul mondta, 5-t. Így az a jegyem is bekerült az indexbe.

Édesapám szájából a 33,5 évem alatt, egyetlen egyszer hangzott el ez a mondat:

Gyermekem, én ma szégyelltem, hogy az apád vagyok.

Ezt a kemény mondatot azután sikerült begyűjtenem, mikor megkértem, hogy 12 db 5 éve lejárt határidejű könyvet, a megbocsátás napján vigyen már vissza az egyetemi könyvtárba, ugyan is ha könyvtári tartozásom van, nem kaphatok diplomát.

Éljen a megbocsátás napja: 97 000 Ft-tól mentett meg, de igaz, ami igaz nem lettem volna, apa helyében mikor átadja a könyveket, szóval a kritikája jogos volt, elismerem.

Mikor már minden jegyet megszereztem, diplomamunkám megírásába kezdtem, az első sorom ez lett:

Itt ülök, a habokkal teli fürdőkádban, a víz lassan kihűl és én még mindig nem tudom, milyen témája legyen tudományos értekezésemnek...

Mázlim, hogy olyan témavezetőt találtam, aki hisz a tudomány és a szórakoztató írás ritka halmázában és engedélyezte a fentieket.

Szakdolgozatom hivatalos címe végül habmentesen így jelenik meg a fekete kis könyvecskében:

Szervezetelméletek, kultúrák gyakorlati alkalmazása egy Magyarországon működő amerikai vállalatnál.

Nem az vitt el sok időt, hogy megírjam, hanem az, hogy anya helyesírásilag átnézze. Apa pedig beköttette, 4 példányban, biztos, ami biztos.

Majd jött az államvizsga. Nem stresszeltem túl, 2 napot készültem rá, és bíztam abban, Anyának igaza van, tényleg remek a rövidtávú memóriám. Azért pusztán csak a megnyugtatásom végett, a babonás mondatunkkal kívánt nekem sok szerencsét. Minden vizsgám, vagy nagyobb megmérettetés előtt így indít utamra:

Kiskatám, szard le!

És úgy tűnik, ez a mondta feloldja bennem a szorongásokat, mert az Egyetemen töltött 7 évem alatt, az Indexem szerint egyetlen egyszer kaptam 1-est, de arra magam is jól emlékszem, mert a csoport 95% megbukott, ráadásul, mivel bomba riadó volt, végül a sarki kocsmában vizsgáztunk.

Szóval összegezve az utolsó évemet, jó nagy szerep jutott benne a szüleimnek.

Mikor pénteken átvettem a diplomám eszembe jutott, az emelvényen oklevéllel a kezemben meg kéne állnom és ahogy az Oscaron szokás, így kéne kezdenem ünnepi beszédem:

Köszönöm a Szüleimnek, akik mindig támogattak és biztattak. Nélkületek most nem állnék itt.

Valóban nem! Pénteken megpróbáltam összeszámolni, és körülbelül 364 vasárnapi ebéd zajlott úgy le, hogy vagy a nyitó vagy a záró, vagy a leves levezető, vagy a rántott húst felkonferáló mondat ez volt:

Kiskatám, mikor csinálod meg végre a nyelvvizsgát és lesz diplomád?

2016.  Január 1-ére besokalltam, és megfogadtam, 2016-ban megszerzem azt a K..VA végig nagybetű 2. nyelvvizsgát. Elkezdtem hát németet tanulni.

Anya nyáron miközben ő a kertben teregetett én meg a teraszon német szavakat tanultam megjegyezte:

Kiskatám, ha középiskolában annyit láttalak volna tanulni, mint most németet, agysebész is lehettél volna.

De nem az lettem, hanem a 2016 novemberében megszerzett német nyelvvizsgámmal. 10 év csúszás után, 2017 február 3-án Okleveles Szociológussá váltam.

Ennek örömére, egész napos Fiestát hirdettem szűk barátaim körében.

Ez a meghívó ment el a 6 legemnek:

************************************************************************

Kata diplomát kap…

vissza az időbe TÍZ ÉVET

2017. február 3.

9:00- Kifulladásig

Debrecen

Itt is leszünk, ott is leszünk

Kedves LEG – ek,

Ezúton szeretnélek meghívni Titeket, a 2017.02.03-án tartandó diplomaosztó ünnepségemre, és az előtte 09:00 –től kezdődő alapozásra, majd az ünnepséget követő, iszogatásra.

Tisztában vagyok vele, hogy péntek és munkanap, ezért arra kérem a dolgozókat, hogy éljenek a szabi kérés csodás módszerével és hagyjanak fel aznap a GDP termeléssel. Kisgyerekeseknek egy felhívás, a minap olvastam: 2017-ben a legalkalmasabb nap, hogy a nagyszülők az unokákkal, legyenek Február 3. péntek. Ekkora mázlit, hogy az én diplomaosztóm meg pont akkor van!

A napunk reményeim szerint igen sűrű lesz:

Gyülekező: 09:00- között, nálunk

Kérünk mindenkit, melegítőben, otthoni kényelmes göncben jöjjön, de legyen bekészítve a 2007 –es éveket idéző ünneplő ruha!

Készülődés: 9:30 -11:30

Hozzuk ki magunkból a legjobbat, ahogy egyetemi bulik előtt hangolódtunk a partira, ez történik majd itt is a délelőtti órákban.

Örök emlék: 11:30 -12:45

Örök emlék programunk, egyelőre titkos, de itt különösen fontos, hogy mindenki a legjobb formájában legyen.

Főpróba: 13:00 – 14:30

Megkérjük a kedves egybegyűlteket, kísérjék el a diploma küszöbén álló barátnőjüket, az Egyetem épületébe, és vodkával, Tequilával, kedves szóval támogassák lelkileg a főpróbán, és természetesen feladatuk, helyfoglalás az első sorban, a szűk család és saját maguk részére is.

Diplomaosztó 15:00 - ? jó esetben 17:00 

Vibert party mehet, még az unalmas beszédek mennek, éljen az Aranyoldalak viber csoport.

Duda, lufi, kiáltás, amit szem, száj, hang, torok és az egyetem több száz éves épülete elbír, jöhet, amikor felhangzik a nevem.

Kötelező fotók: 17:00 -17:30

Kötelező képek, az egyetem épületében, és hogy egy kis izgalom is legyen 7-en vagyunk mint a gonoszok, gonoszkodjunk hát: Jöhet a Talár lopás.

17:30 – Iszogatás.

Szoptatós anyukák, tejeket lefejni, táncos cipőket elővenni. Kapcsolt részek csatlakozhatnak, ha Ti is akarjátok. 

Fontos Infó

Mivel, mint látjátok későn érő típus vagyok, sanszos, hogy a lánybúcsúmra, esküvőmre újabb 10 évet kell várnunk, a babybummra még 10 –et, így ebben a napba besűrítem előzetesen mindet. Tekintsük ezt, a fentebb felsorolt programok, fő próbájának.

Még a 30. szülinapomról szerettem volna megfeledkezni, erre a napra 100 évesen is szeretnék emlékezni, és olyan boldog lenne a lelkem, ha ezt megoszthatnám veletek 

Napár elő, piros betűvel beírni:

FEBURÁR 3 – KATA DIPLOMAOSZTÓJA, EGÉSZNAPOS PROGRAM

 ************************************************************************

Jöttek is a válasz emailek, és az egybehangzó igenek. Imádom őket, mert tényleg szabit kértek, és lepasszolták a gyerekeket, csak azért, hogy kockás ingekben egész nap velem legyenek. Megkezdtük, ugyan reggel az iszogatást, de hát 10 év azért csak nyomot hagy az emberen, nem úgy mennek már a felesek mint anno az egyetemi érában, de azért nem panaszkodhattunk most sem, mert az egyetemi Coopnál ránk szóltak: hölgyeim közterületen nem lehet alkoholt fogyasztani.

Otthon melegítettünk, nem csak felesekkel, hanem jó kis beszélgetéssel, zsugázni már nem jutott időnk, helyette az ajándékomé lett a főszerep.

Kaptam erre az alkalomra írt verset:
Katának Diploma mellé
Hét évvel éppen kétezer után
Kilépett egy lány
A mázsás, kétszárnyú
Ajtók szürke résén,
Három pontot hagyva maga után...

A szilaj élet bársony tenyerére kapta,
És a lány szállt, hasította az eget,
Húszas éveinek
Minden szenvedélyével.

Tanult, szeretett, dolgozott,
Változott, költözött,
Szenvedett, szeretett,
Tanult, érett, megélt,
Nevetett, írt,
Szeretett, költözött,
Hazajött.

Itt van,
Itt áll,
három pontja
Hívta vissza.
Az egyiket ma
Fátyolként ragyogó
Talárban
Morzsolja szét.

Nap! Ma bukj alá lassabban!
Hagyj időt Neki -
Megèlni a befejezés
Mámorát!
Koccintsunk!

Megkaptam a Nők lapja 2007 decemberi számát, hogy sose felejtsem el mi történt abban az évben, mikor elvileg diplomáznom kellett.  Ez azonban nem csak egy Nők lapja, ennek a szerkesztésében oroszlánrészt vállalt az én hat Legem, címlapjára pedig én kerültem. 

Szelfi botom most már állandóan a táskám része, és a harmadik ajándékom segít az idei csóktervem beteljesítésében.

Az ünnepségen pedig, tényleg hangosan sikítoztak, még dudát is hoztak, végig várták velem a főpróbát, és fogták a mellékhelységben a Talárt.

Én pedig olyan boldog voltam, és szívem mélyén nagyon örültem Neki, hogy 10 évvel később vettem át az Oklevelem.

Nekem ez így sokkal többet jelentett, mert az elmúlt 10 évben volt olyan, nem is egyszer, hogy feladni készültem, én magam nem mertem hinni benne, hogy egyszer valóban ott állok diplomával a kezemben, oldalamon a szüleimmel, mögöttem pedig a legjobb barátnőimmel. 

Egyedül a bátyám, a sógornőm és az unokahúgom hiányzott a napról, akik sajnos otthon betegen szurkoltak és izgultak azért, hogy ne essek el útban az emelvényre.

Ami pedig ezután jön, Apa és Szilárd legnagyobb örömére, megbontjuk a 25 évvel ezelőtt kapott több éves, 5 literes Chivas Regal Whiskynket, amit apa arra az alkalomra tett félre, hogy iszunk belőle, ha már mindkét sarja diplomát szerzett...