Az áhított gazdagság és
a legnagyobb luxus számomra az, amikor van egy szabad szombatom. Amikor azt írom szabad, azalatt azt értem, hogy nincsen egyetlen egy fixen megbeszélt programom, nem
nyomorítja meg a lelkem a tudat, hogy még dolgoznom kellene valamin, szabad
szombat az, amikor nincsen semmi, de semmi kényszer a napomban. Nem élek párkapcsolatban,
nincsen gyerekem még is ritkán adatik meg, hogy legyen egyetlen egy olyan nap,
amikor a magam ura vagyok. A kisgyerekes barátnőim most biztos a szívükhöz
kapnak, mert nekem hébe-hóba megadatik ilyen nap, sőt ami azt illeti én
tudatosan iktatok be ilyen napokat, még a barátaim többségének ez csak álom vagy vágy
marad.
Ma
gazdag vagyok és fürdőzöm a luxusban, amivel megajándékoztam magam. Szabad
szombatom van.
Magamtól
ébredtem, ezért már önmagában irigylésre méltó vagyok. Fél kilenckor keltem és
az ebédlőben, már megterített asztalon várt, a frissen sült meleg kenyér, a
reggel apa által a piacon vásárolt gomolya, hozzá friss és már ízletes
paradicsom, és az egy a megismételhetetlen anyaféle tea, amit a barátnőim már
szinte követelnek a ha nálunk vannak.(lehet nem így lenne, ha látnák a méz
mennyiségét a teában :)). Szeretem
a hétvége reggeleit, amikor van időnk leülni az étkezőnkbe, amit a nap első
sugarai sok sok fénnyel árasztanak el. Asztalunkon színes tulipán csokor (anya
kapta, egy tanítványától – legalább is évek óta ez a fedő sztori, ha Virág,
bonbon, vagy valami váratlan ajándék érkezik :)-). Ilyen tökéletes harmóniában
költöttük el a reggelinket, evés közben megbeszéltük, a hétvége menetét, az
aktuális politikai híreket (ez nálunk a nap állandó része, hol este, hol
reggel), beszélgettünk az unokaöcsém pár héten belüli érkezéséről. Majd ki ki
ment, hogy azt csináljon a szabad szombatján, amihez kedve van.
Én a belvárosi sétát
választottam. A városig vezető utat is nagyon élveztem, kitisztult a fejem,
fürdőztem a tavaszi melegben. Tudatosult is bennem, hogy sok már a téli kabát,
így hát mire a városig értem elhatároztam veszek magamnak egy tavaszi kabát. Az
új kabátomban aztán elgyalogoltam, az egyetlen boltig, ahol lehet kapni, laktóz
és cukormentes fagyit, kis kehelyben. Majd szedres- csoki fagyival a kezemben
leültem a nagytemplom lépcsőire és onnan figyeltem, a téren sétálókat, a főtéri
rendezvény, néptáncosait, a muzsikusokat. Ültem, fagyiztam és éreztem, ahogy
percről- percre feltöltődöm.
Habár a tavasz már kopogtat, azért még a küszöbön áll, így nem maradhattam a hideg beton lépcsőn továbbálltam. A lábam mely mára szintén szabadságot kapott nem korlátoztam be hagytam, hogy
arra menjen amerre szeretne, a Kis Padlizsánig hozott. Delet mutatott az idő és mivel
még csak egy pár ült bent, leültem a kedvenc helyemre közvetlen melléjük, a sarkokba és
elővettem a táskámban megbújó laptopomat, hogy a szabad szombatomon teret
engedjek a hobbimnak és írjak csak úgy, mert kedvem van, mert megtehetem. A Kis
Padlizsánban ülök már egy órája, egyre boldogabb a lelkem és túláradó büszkeség
tölt el, mert a két szívemhez közeli barátom vállalkozása, már nem csak nekem
jelenti a minőséget, a hangulatot és az élvezetet, hanem sok sok cívis város
lakónak. Mostanra minden asztal megtelt. A mellettem ülő pár a teljes menüt
végig kóstolta, és fáradhatatlanul dicsérik maguk között a: szakácsot, a kedves
kiszolgálást, és a hely hangulatát. Minden ételt lefotóztak és láttam is
a szemem sarkából, hogy facebookra is feltették milyen csoda ételeket esznek. A velem szemben ülő lányok épp azt
vitatják maguk között, hogy mikor jöjjenek el, Zalánnal és Endrével ide,
felteszem a barátaik. Béla egy tál éppen elkészült sütit hoz ki a vendégtérbe, a tőlem balra
ülő másik páros férfi tagja megszólal, nézd Ő a szakács, mire a nő, aki
Bélának háttal ül megfordul, hogy megnézze: Hm jóképű - nyugtázza a látottakat.
Nyílik az ajtó, újabb vendégek érkeznek: egy család a kisgyerekeikkel,
járhattak már itt, mert a gyerekek egyből mennek a kirakóért, még szüleik a
nagy döntésre készülnek, hamburgert vagy tortillat egyenek aznap.
Mindent
szeretek ezen a helyen, az ételeket, a hangulatot, sőt az embereket is, akik
ide betérnek, mind-mind szimpatikusak. Kis Padlizsán tulajok, tudom sok munka,
áldozat van emögött, de én itt ülve magamba szívva a bisztró minden pillanatát
bizton állíthatom: megéri.
Én is fájó szívvel
hagyom el blogíró asztalomat, majd pár perc múlva, de még vár rám egy séta
hazáig. Azon morfondírozom mihez is lenne még ma kedvem? Meglehet, hogy moziba
is elmegyek, vagy sütök valami finom kelt tésztát estére, ami számomra szintén
nagyszerű kikapcsolódási forma. De könnyen meglehet, hogy hazaérve, belebújok a
pizsamámba kezembe veszem az éjjeli szekrényemen tornyosuló könyveim egyikét,
és addig ki se mászok az ágyból még el nem olvastam.
Az érzés, hogy még sok
sok óra van a szombatból és én azt csinálhatom ezekben az órákban amit csak
szeretnék, végtelenül boldoggá tesz.
Szabad szombat, nekem Te
igazi luxus vagy :)
