Ahhoz, hogy értsétek a következő soraim súlyát muszáj, hogy beavassalak Titeket pár rossz szokásomba, idő előtti rigolyámba. A helyzet súlyos, minden túlzás nélkül írhatom, már- már rögeszmés, néha beteges. A barátaim folyamatosan cikiznek miatta és nem egyszer kerülök a viccek középpontjába az alábbi dolgaim miatt, lásd lentebb:
A higiénia számomra borzasztó fontos, de nem szokványos módon. Én például minden zuhanyzáskor új törülközőt használok /tudom, hogy nem túl környezetbarát, de cserébe szelektíven gyűjtöm a hulladékot/, mivel naponta kétszer fürdök: este azért, hogy lemossam magamról a napi koszt, reggel pedig azért, hogy frissen üdén kezdjem a napot, ez napi átlag 2 törölközőt jelent. Eszti barátnőm epésen meg is szokta jegyezni, hogy: Törülköző nagyhatalom vagyok.
Kétszer ugyanaz a ruha mosás nélkül nincs rajtam (valószínű ezért is mennek hamar tönkre, és kopik ki a színük).
Naponta minimum 3-szor mosok fogat és nagyon szeretem a finom parfümöket, de azt persze csak módjával: kevesebb több mottóval.
Hetente cserélek ágyneműt és az illatos új vasalt ágyneműbe, csak frissen mosott hajjal fekszem be, tudományosan bebizonyítottam ugyanis, hogy ilyenkor alszom a legjobban.
Ez persze mind szép és jó, de mi történik olyankor, amikor nem a saját ágyamban alszom, netán elutazom?
Először is utálok idegen helyen aludni. Nagyon jó barátnak és/vagy tisztának kell lenni ahhoz a szállásadómnak, hogy például az ágyneműjével betakarózzam. Érzem, hogy ez a mondatom magyarázatra szorul. Ha szállodai szobában alszom és ez az elmúlt pár évben havi rendszerességgel megesik, akkor bizony a lefekvést jó tízperces minőségellenőrzés előzi meg. Tesztelem az ágy keménységét, van-e hajszál a párnán, mit találok a párna alatt, beazonosíthatatlan foltok vannak-e a lepedőn, takarón stb. Az utóbbi 5 évben egy kezemen megtudom számolni, hány szálloda vívta ki azt az elismerést Tőlem, hogy betakaróztam. Nagyon beteg dolog tudom, de inkább fázom éjszaka, minthogy fura- kétes dolgokat tegyek magamra. Bár hozzá teszem, mivel szeretem a hideget, otthon is ritkán bugyolálom be magam nyakig.( egy volt barátom ezt a tulajdonságomat és szokásomat nagyra értékelte, mert szerinte a nők 98% fagyos szent, még a férfiak 99% nem szereti a takarót :) és ebből konstans vita van. )
Evés! Rosszul vagyok és kis túlzással észlelem magamon az őrültség jegyeit, ha valaki mellettem csámcsog, cuppog, szürcsöl, nyammog, kaja végeztével cicceg, rágót pukkaszt, túl hangosan ropogtat, szotyit foggal feltör. Eddig csak az unokahúgomnak tudtam a fenti hangokat elnézni.
Jesszusom, így visszaolvasva a soraimat, szerintem engem most mindenki teljesen eszementnek tart, és nem sok választ el Jack Nicholson Lesz ez még így se című filmben játszott karakterétől.
Mindezeket tudva magamról, talán nem Kínát kellett volna úti célnak választanom.
A szállodákkal nincs bajom, sőt! Itt nem voltak fenntartásaim az ágyam tiszta huzatait illetően. DE, és ez egy hatalmas DE! Gyorsvonaton hat fős emeletes ágyakkal kínaikkal vegyítve embert próbáló 12 óra van mögöttem.
Hszianba menet, két magyar, egy szlovák, egy cseh és két kínai nemzetiségű volt az útitársam. Őszintén szólva nem tudnék választani melyik náció a hangosabb, de hogy a leggusztustalanabbul a kínaik esznek az tuti. Illetve, amit még megfigyeltem, volt rá bőven időm 2*12 óra, hogy a kínaik egész nap esznek. Reggelre műanyag zacskós levest tésztával, délben bőrős kövér cuppogós húst rizzsel, közte elfér egy kis szotyizás, popcorn, joghurt, tea és mindez ismétlődő körforgásban. Megspékelve a fentieket a már korábban említett leírhatatlan felhörgéssel és egy jól irányított köpéssel.
Ez csak megerősített korábbi elhatározásomban, miszerint én itt csak a testem annyira kicsi részével érintkezem az ággyal, amennyi nagyon szükséges. Ültem és zsugázással, pálinkázással és hangos kacarászással tereltem el a figyelmemet.
Hszian városa, végre! Neked nő így még nem örült. A vonaton viselt ruháimat hermetikusan elzártam én pedig 1 órát álltam a legpazarabb legpompásabb zuhanyzó alatt (igazi szexelős kabin).
Ez Kína! Végtelen tisztaság és tömény luxus a szállodai szobában, parkokban, az utcákon, a tereken, de érthetetlen igénytelenség a társas viselkedésiekben és akkor a pottyantós WC-ket és a tapasztalat alapján rosszul célzó ember tömeget még meg se említettem. Kína, még nem érzem itt otthon magam...
A higiénia számomra borzasztó fontos, de nem szokványos módon. Én például minden zuhanyzáskor új törülközőt használok /tudom, hogy nem túl környezetbarát, de cserébe szelektíven gyűjtöm a hulladékot/, mivel naponta kétszer fürdök: este azért, hogy lemossam magamról a napi koszt, reggel pedig azért, hogy frissen üdén kezdjem a napot, ez napi átlag 2 törölközőt jelent. Eszti barátnőm epésen meg is szokta jegyezni, hogy: Törülköző nagyhatalom vagyok.
Kétszer ugyanaz a ruha mosás nélkül nincs rajtam (valószínű ezért is mennek hamar tönkre, és kopik ki a színük).
Naponta minimum 3-szor mosok fogat és nagyon szeretem a finom parfümöket, de azt persze csak módjával: kevesebb több mottóval.
Hetente cserélek ágyneműt és az illatos új vasalt ágyneműbe, csak frissen mosott hajjal fekszem be, tudományosan bebizonyítottam ugyanis, hogy ilyenkor alszom a legjobban.
Ez persze mind szép és jó, de mi történik olyankor, amikor nem a saját ágyamban alszom, netán elutazom?
Először is utálok idegen helyen aludni. Nagyon jó barátnak és/vagy tisztának kell lenni ahhoz a szállásadómnak, hogy például az ágyneműjével betakarózzam. Érzem, hogy ez a mondatom magyarázatra szorul. Ha szállodai szobában alszom és ez az elmúlt pár évben havi rendszerességgel megesik, akkor bizony a lefekvést jó tízperces minőségellenőrzés előzi meg. Tesztelem az ágy keménységét, van-e hajszál a párnán, mit találok a párna alatt, beazonosíthatatlan foltok vannak-e a lepedőn, takarón stb. Az utóbbi 5 évben egy kezemen megtudom számolni, hány szálloda vívta ki azt az elismerést Tőlem, hogy betakaróztam. Nagyon beteg dolog tudom, de inkább fázom éjszaka, minthogy fura- kétes dolgokat tegyek magamra. Bár hozzá teszem, mivel szeretem a hideget, otthon is ritkán bugyolálom be magam nyakig.( egy volt barátom ezt a tulajdonságomat és szokásomat nagyra értékelte, mert szerinte a nők 98% fagyos szent, még a férfiak 99% nem szereti a takarót :) és ebből konstans vita van. )
Evés! Rosszul vagyok és kis túlzással észlelem magamon az őrültség jegyeit, ha valaki mellettem csámcsog, cuppog, szürcsöl, nyammog, kaja végeztével cicceg, rágót pukkaszt, túl hangosan ropogtat, szotyit foggal feltör. Eddig csak az unokahúgomnak tudtam a fenti hangokat elnézni.
Jesszusom, így visszaolvasva a soraimat, szerintem engem most mindenki teljesen eszementnek tart, és nem sok választ el Jack Nicholson Lesz ez még így se című filmben játszott karakterétől.
Mindezeket tudva magamról, talán nem Kínát kellett volna úti célnak választanom.
A szállodákkal nincs bajom, sőt! Itt nem voltak fenntartásaim az ágyam tiszta huzatait illetően. DE, és ez egy hatalmas DE! Gyorsvonaton hat fős emeletes ágyakkal kínaikkal vegyítve embert próbáló 12 óra van mögöttem.
Hszianba menet, két magyar, egy szlovák, egy cseh és két kínai nemzetiségű volt az útitársam. Őszintén szólva nem tudnék választani melyik náció a hangosabb, de hogy a leggusztustalanabbul a kínaik esznek az tuti. Illetve, amit még megfigyeltem, volt rá bőven időm 2*12 óra, hogy a kínaik egész nap esznek. Reggelre műanyag zacskós levest tésztával, délben bőrős kövér cuppogós húst rizzsel, közte elfér egy kis szotyizás, popcorn, joghurt, tea és mindez ismétlődő körforgásban. Megspékelve a fentieket a már korábban említett leírhatatlan felhörgéssel és egy jól irányított köpéssel.
Ez csak megerősített korábbi elhatározásomban, miszerint én itt csak a testem annyira kicsi részével érintkezem az ággyal, amennyi nagyon szükséges. Ültem és zsugázással, pálinkázással és hangos kacarászással tereltem el a figyelmemet.
Hszian városa, végre! Neked nő így még nem örült. A vonaton viselt ruháimat hermetikusan elzártam én pedig 1 órát álltam a legpazarabb legpompásabb zuhanyzó alatt (igazi szexelős kabin).
Ez Kína! Végtelen tisztaság és tömény luxus a szállodai szobában, parkokban, az utcákon, a tereken, de érthetetlen igénytelenség a társas viselkedésiekben és akkor a pottyantós WC-ket és a tapasztalat alapján rosszul célzó ember tömeget még meg se említettem. Kína, még nem érzem itt otthon magam...
