Idestova 12 éve vagyok része ennek a világnak.
Szidni csak ritkán szoktam, én inkább azok közé sorolom magam, aki pontosan
tudja, mennyi mindent köszönhet a „ multiknak”. A szocializálódásom is hamarabb
elkezdődött, mint munkába állásom, hisz még családunk egyik fele közalkalmazottként
kereste a kenyerét 40 éven át, a másik fele a multiban, abból is a rosszabbik
fajtában a kereskedelemben vert gyökeret, úgy hogy azt hiszem viszonylag
objektíven megtudom ítélni előnyét, hátrányát mindkettőnek.
Amiért most belekezdtem ebben kicsit hosszúra nyúlt
felvezetőbe annak az oka, a magyarul szinte lefordíthatatlan multinacionális
cégek specialitása az All hands callok. Gyors fogalom magyarázat annak, akinek
ez nem mond semmit. Olyan országokon átívelő, időzónáktól függetlenül egy
időben, felsővezetők által (akiket mi földi halandók csak ritkán vagy soha nem
látunk) megtartott hívások, ahova a cég/vagy adott üzleti egység minden
munkavállalója meghívást kap, hogy hallhassa...a, mit is? Üzleti eredményeket?
Jövő évi célokat? Tényeket és okokat? Ó, nem! Ezek a hívások hosszan,
végtelenül hosszan taglalják az egyébként mindenki számára triviális dolgokat.
Ma reggel 6-kor, mikor még félálomban megnéztem a
naptáramat, aggódva konstatáltam, hogy egyetlen egy perc szünetem sem lesz
aznap. Reggel 9-től délután 6 óráig megállás nélkül hívásokban ülök. Lesz
köztük 30 perces, 60 perces, 90 perces és kitudja még hány perces, mert mi az,
amit nagyon hamar meg lehet tanulni ezekről a hívásokról:
1. Sose kezdődik el időben
2. Felesleges csit-csettel indul, az időről, az
ünnepekről, a vakációról.
3. Szinte sose fejeződik be időben és csak nagyon
ritka kivételes esetekben sikerül eredményesen és véglegesen lezárni az adott
témát.
4. Mindig követi egy összefoglaló email, ami miatt úgy
tűnhet, de csak tűnhet, hogy a hívás felesleges időpocsékolás volt. Elég lenne
az email, de gyakorlott multis lelkek már tudják, hogy az egy órás hívás és az
ott megbeszéltek, hívás nélkül több tucat levelet és félreértést eredményezne,
aminek a vége egy minimum egy órás telefonos megbeszélés.
Vissza a naptáramhoz! Reggelt 9-től azzal a bizonyos
All hands call kezdődött a nap, ezt követte 10-től egy project megbeszélés az
angol vezetőmmel és a holland kolléganőmmel. 11-től az indiai kollégákkal
cseréltünk tudást, ez megérne egy külön szösszenetet.
12-től ebédidőben (mikor máskor), csapat
megbeszélés volt az európai kollégákkal. 13:30-től GDPR (bocsánat a
káromkodásért). 14:00-15:00-ig egy kollégám kért „láthatást” egy szakmai
elakadásában. 15:00-től Svájccal volt egy megbeszélésem egészen 16:00 óráig,
amikor is kezdetét vette, egy újabb All
Hands call (ezért jó, ha az ember több üzleti egységhez is tartozik,
duplázhat a gyönyörből) és 17 órától a heti megbeszélésem a német
kolléganőmmel.
Még mindig pizsamában az ágyban feküdtem
szerencsére, mert már abba elfáradtam, hogy végig böngésztem a napi teendőimet.
8:30-ra üzemképes laptop, turbó net kapcsolat és 30
perc állt rendelkezésemre, hogy elolvassam a beérkezett email rengetegemet,
felmérjem mit, mikor, hogyan kell megválaszolni és jöhetett is az All Hands call.
Szárnyaló informatika, okos megoldások, világot
átívelő technikai furfangok, hol vagytok, mikor ezek a hívások zajlanak?
60 percből körülbelül 15-20 perc ment el arra, hogy
az alábbiak megtörténjenek:
- mindenki betárcsázzon, attól függően mit preferál,
telefon, webjoin, stb.
- mindenkiben tudatosuljon, hogy tegye magát némára
és csak akkor legyen aktív a vonal, mikor Ő beszél, mert a klaviatúra püfölése,
a mellette ülő kolléga nevetése, a megfázás nemzetközi tünetei miatt, nem lehet
hallani a beszélőt.
Mire a fentiek megvalósultak, megérkezett a technika
ördöge, az egyetlen szereplő ezeken a megbeszéléseken, aki soha nem késik,
mindig jókor, jó helyen van és aktív is, így elmegy a kép, lefagy a prezentáció,
vagy elmegy a hang. Csak a prezentáló hangja megy el, annak a kollégának, aki
nem tette magát némára, tökéletesen hallatszik az egyenletes szuszogása, aminek
köszönhetően hamar zen állapotba kerül a hallgatóság.
Mire végre minden a helyére kerül, elindulhat az
értekezés a nagy semmiről.
Én minden munkahelyemet nagyon szerettem, a
mostanit is nagyon szívlelem. Szerintem kevés nálam lojálisabb
ember van, még ha hangot is adok annak, ha valami nem tetszik, szívem lelkem
azé a cégé, ahol dolgozom. DE! Nem volt még részem olyan All Hands Callban az elmúlt 12 évben, ahol elhangozna érdemi
információ, ami miatt érdemes végig ülni és hallgatni ezeket az össznépi
megbeszéléseket. Ettől függetlenül, mindig adok egy újabb esélyt és mindig
betárcsázok, mert ha mást nem is, azt könnyedén el lehet sajátítani, hogyan
válaszolj úgy egy kérdésre, hogy ne mondj semmi konkrétat, és még is mondj
valamit. A kérdések feltételéig azonban még van egy kis idő, meghívott
vendégek, grafikonok, elképesztően tetszetős prezentációk körforgásában én a
következővel szoktam szórakoztatni magam (nyugalom nő vagyok, képes több helyre
is koncentrálni). Megnézem a hívásban lévő kollégák névsorát, ha ismeretlen
névbe ütközöm, gyorsan lecsekkolom az erre hivatott céges felületen. Mikor
ismerős név tűnik fel, eltöprengek vajon Ő mit csinál a hívás alatt. Mikor épp
olyan kedvem van, rá is írok a kollégára, külön chaten:
Helo XY bocsi, hogy megzavarlak, látom Te is benne
vagy a hívásban. Segítenél légyszi, nem hallottam jól, mit mondott a…
90%-ban, olyan választ kapok, ami megerősíti azt a
hipotézisemet, hogy az All Hands Callok egyetlen
kézzel fogható célja, hogy utol érd magad az emailek olvasásában, riportok
készítésében. Egy viszonylag nyugodt óra, amikor haladni tudsz a munkáddal.
Illetve ha olyan napod van, mint amilyen nekem volt ma, akkor az All hands call ad lehetőséget arra, hogy
feltűnés nélkül kiszaladj a mosdóba (nem maradsz le semmiről), megedd az ebéded
vagy a vacsorád. Kólok Kólja, All Hands,
te vagy a kedvencem.
 |
| Európai Csapat megbeszélés- kamerával, dél és a smink még tart :) |
