Szösszenetek: Szösszenet húsz évről

Mit szeretek benne a legjobban? Mindennap mást. Ha ma kérdezed meg tőlem, akkor azt mondom, hogy szeretem, amiért figyel rám és olyan könyvet kapok tőle ajándékba, amit nehezen teszek le és ami, arra inspirál Január 3,-án éjjel 2:27 perckor, hogy elővegyem a laptopom és írjak róla és neki egy szösszenetet. Ha tegnap kérdezted volna, miért szeretem, akkor azt mondtam volna, hogy azért, mert imádom, ahogyan neveli a lányait. Illetve, hogy az anyaság mellett is van ideje olvasni, alkotni, barátnak lenni. Ha ezt pár nappal ezelőtt kérdezed, azt feleltem volna, hogy imádom a szarkasztikus, egyedi és zseniális humorát, ami annyi felejthetetlen testrázós, könnyzáporos nevetést hozott már az életembe. Ha a választások környékén kérdezed, akkor azt feleltem volna, hogy szeretem az éleslátását a tiszta sallangmentes gondolatait. Ha ezt, akkor kérdezed tőlem, mikor mindketten Londonban élünk, akkor azt felelem, hogy szeretem, hogy soha egy percre se áll meg és mellette soha semmi, nem unalmas. Ha ezt a kérdést aznap teszed fel, mikor kirándulást szervezünk, akkor azt felelem, hogy imádom a kreativitását és szenvedélyét, ahogyan lelkesedik és beleveti magát az életbe. Ha nekem szegezed ezt a kérdést akkortájt, mikor Anne Shirley lázban égek, akkor azt felelem, szeretem benne, hogy igazi rokonlélek.

Azt mondod, elfogult vagyok. Így van! Az vagyok! De Ő, azon kevés emberek közé tartozik, akivel szemben nem tudsz elég elfogult lenni. Eszter barátjának lenni a szó legösszetettebb és legegyszerűbb értelmében minden manírtól és közhelytől mentesen: Kiváltság! Az egyik legjobb barátjának lenni, pedig ajándék. Én legalábbis így élem meg, már húsz éve.

Mégis hogyan lehetne, húsz év barátságot mondatokba sűríteni? Melyik történetet meséljem el, hogy bizonyítsam, kevesen ismernek és értenek meg nála jobban.

Történet helyett inkább azt vésem ide, mit tanultam tőle ezalatt a húsz év alatt. Mi mindennel lettem gazdagabb „csak mert” a barátja lehetek.

Megtanultam azt, hogy nagyon különböző személyiségű emberek rendelkezhetnek teljesen egyforma értékrenddel, ami egy éltre összeköti őket. Esztertől láttam azt, hogy milyen nehéz és még is mennyi jót és sokkal jobbat hozhat az, ha az ember tiszteli és értékeli magát annyira, hogy nem köt olyan kompromisszumokat egy párkapcsolatban, ami nem méltó hozzá. Az Eszterből áradó bölcsesség és a benne zsigeri szinten meglévő empátia mutatta meg nekem sokszor a helyes irányt, hogyan lássak vagy fogadjak el másokat, kerekedjek felül sérelmeken. Utálni fogja a most következő mondatom, sőt valószínű az egész írásomat, mert szerinte túlzok és én más szemmel látom őt, de a helyzet az, hogy egyszerűen imádom az intellektusát, azt hogy kisujjból kiráz mindent. Ő ezt lavírozásnak hívja, én pedig egy csodás elme, könnyednek tűnő életvezetésének. Esztertől lestem el azt is, hogyan lehetsz jobb a nagyon jónál, úgy hogy senki ne azt érezze erőlködsz, hanem azt lássa élvezed, amit csinálsz. Bevallom Eszter mellett jöttem rá arra is, hogy mennyire idegesít, ha valaki alul értékeli magát, és hogy ez tartom az egyik legbosszantóbb emberi tulajdonságnak. Ő az, aki rávilágított arra, hogy vannak sérülések és rossz polcra tett érzések, amelyeket sosincs késő érett fejjel kezelni és megfelelő helyre rakni. Esztertől tudom, hogy ráérünk aludni nyugdíjas korunkban, addig pedig jöhetnek a kérdések reggelente: mit csinálunk ma? Azt is tőle láttam, hogy barátságban megfér, sőt kötelező az őszinteség. Ártunk a másiknak, ha csendben maradunk, mikor fontos lenne, hogy hallja mit gondolunk akkor is, ha az nem feltétlen pozitív. Esztertől tudom, hogy egy barát mindig őszintén, teljes szívéből hisz és szeret. Esztertől tudom, hogy a barát az család.

Három történetet, azért még is csak levések, mert nekem ezek adják legjobban vissza, hogy ki is Ő valójában.

Barátságunk elején kölcsönadta a kedvenc gyerekkori regényét, hogy olvassam el. Mary Öröksége. Mire a regény végére értem, megtudtam milyen ember Eszter. A történet egy szeretni való álmokkal, reményekkel teli fiatal lányról szól, aki saját erejének, kitartásának, leleményességének köszönhetőn képes kitörni és az életének új irányt adni. Kivívja mások figyelmét és elismerését, elnyeri a tökéletes férfi szívét, miközben megismeri önmagát.

Nem tudom, hogy vélekedik erről, én mindig valami titkos kapocsnak tartottam és tartom kettőnk között a humort. Azt a formáját, amit csak nagyon kevesekkel tudok megosztani és ami igazán nagyon feltölt. Szerintem nincs még egy olyan baráti páros, mint mi, akik képesek újra és újra és újra sírva nevetni azon a Monthy Python jeleneten, amikor a mindent felfaló kövér pasas visszautasít egy mini kocka csokit elsőnek, majd némi unszolás után elfogadja és már ott is a baj. Félre értés ne essék, minden barátomnak remek a humora és nagyon sokat és jókat kacagtunk és fogunk is még, de Esztivel valami láthatatlan és különleges humorszál köt minket össze, amit úgy hiszem a családunkból hozunk.

A harmadik történet nem is annyira történet, mint inkább tény, hogy Eszter előtt nincsenek titkaim. Hiszem, hogy a szüleim után Ő ismer a legjobban, épp ezért fontos, hogy mit gondol arról ami, vagy aki engem körül vesz. Egyszer megkérdezte tőlem egy volt barátom:

Kata, félsz bemutatni a szüleidnek?

A szüleimnek? Nem! Nekik nem.

Akkor kinek félsz bemutatni?

A bátyámnak és Eszternek.

Mint kiderült, a félelmem nem volt alaptalan, és mint mindig helytálló volt Eszter véleménye, ez a tűpontos emberismerete is az, amit ha ma kérdezel meg tőlem, akkor azt mondom nagyon szeretek benne, mert kiváló iránytű.

Nagyon szeretem benne, hogy az elmúlt húsz évben tartalommal töltötte meg számomra a szót: barátság!