Ma eszembe jutott egy nagyon régi írásom arról,
hogyan váltok bankot és milyen ingerek értek a bankos fiú által.
Úgy fest, ennek az ominózus banknak ez a
specialitása. Sőt!
Nagy valószínűséggel a stratégiájuk szerves része.
Ma önmagamat is meglepve, még határidőn belül
bementem a bankba, hogy eleget tegyek a törvényi kötelezettségemnek és
leigazoljam, hogy az vagyok, aki. Ott lakom, ahol és több éve elképesztően hű
és lojális kliense vagyok a választott bankomnak.
Az első meglepetés akkor ért, mikor várakozás
nélkül a kapott sorszámommal egyből fogadott egy kedves ifjú hölgy. Elmondtam
neki, hogy miért jöttem. Majd némi monitor nézés után közölte:
Kata,
bemutatnám Önt Péternek. Nálunk ugyan is ez a protokoll.
Protokoll? Töprengtem magamban. Végül is, minek ide
Tinder, társkereső oldalak, ha ilyen lelkes és segítőkész munkatársai vannak az
embernek.
Ultra bambán nézhettem, mint a bankokban általában
szoktam, mert tovább szőtte a fonalat, a kedves lakossági szolgáltatásokért
felelős hölgy velem szemben.
Péter
a fő kapcsolattartó a kiemelt ügyfeleink részére. Ezért, ha lenne kedves itt
várni, szólok neki, hogy aztán tudjanak
négyszemközt beszélni máshol. Felállt
és eltűnt a látóteremből én pedig azon agyaltam: mikor lettem én kiemelt
ügyfél? Mióta van személyre szabott kapcsolattartóm és még is, miért kéne nekem négyszemközt beszélnem vele?
Majd oldalán Péterrel visszatért, hogy bemutasson minket
egymásnak és akkor bizony tudatosult bennem:
Feltétlen szükséges, hogy Péterrel négyszemközt
beszélgessünk.
Kézfogás közben erre is fény derült:
Kata!
Üdvözlöm, milyen nagy szerencse, hogy újra látom.
Újra? Ismételtem magamban a szavakat és káromkodtam
finom hölgyhöz illően, hisz elvégre kiemelt ügyfél volnék vagy mi, hogy micsoda
pocsék arc és név memóriám van.
Üdvözlöm
Péter, én még nem tudok nyilatkozni a szerencsém fokáról.
Majd finoman jelezte, hogy folytassuk az irodájában
a beszélgetést. Leültem a bőr fotelbe, elfogadtam a kávét két cukorral tej
nélkül és rettentő nagy odafigyeléssel hallgattam, hogyan is lettem én kiemelt
ügyfél. Milyen szolgáltatásokkal jár ez. Mennyivel jobb lesz az életem, mert
van nekem Péter.
Mikor azt a részt ecsetelte, hogy mennyire
megbízható, fontos és megbecsült ügyfél vagyok, az járt a fejembe, nem kéne
levenni a fejemről a sapkámat? Kicsit disszonáns, hogy komoly, pénzügyei iránt
felelős személyként vagyok beállítva miközben, úgy nézek ki, mint Törpilla,
kevésbé dögös formában, barna hajjal. Itt bevallom kicsit elvesztettem a
fonalat, mert gyors mérlegelést végeztem sapka kontra csapzott haj témában.
A kérdés viszont eljutott a fülemig.
Windows
telefonja van még?
Nem
már nem, de honnan tudja, hogy az volt?
Mert
pár éve, mikor beszéltünk azért nem töltöttük le az alkalmazást mert…
Ezek szerint tényleg találkoztunk már, konstatálom
magamban és miközben az applikáció előnyeit ecsetelte azon pörgött az agyam, mi
a bánat lehetett velem, hogy nem flörtöltem, de ami még rosszabb nem is
figyeltem fel arra, milyen helyes, kedves, értelmes, humoros férfi ez a Péter.
Jobb későn, mint soha. Itt az ideje orvosolni ezt a fiaskót.
Nos,
azóta megszerettem az almát és bátrabban is applikálok.
Ezt
örömmel hallom, akkor belevágunk?
Bele
hát! Kacsintottam volna, ha tudnék, de nem tudok maradt
a mosoly és az aggodalom, hogy a reggeli fogmosásom valóban alapos volt-e.
Pesten
vagy Debrecenben szeret jobban lenni?
Jó, jó. Csitítom magam. Egy bankban vagyok, minden
adat elérhető rólam. Természetesen nem emlékezhet arra, hogy kétlaki életem
van.
Mikor,
milyen a hangulatom. Mindkét városnak vannak előnyei.
Magyarországon
adózik csak?
Egyenlőre.
Ó,
tervez máshova költözni?
Mindig
oda, ahol éppen járok.
Hol
járt legutóbb és hova megy legközelebb?
Jó, jó. Csitítom magam újra. Kiemelt ügyfeleknek
már ilyen személyes kérdések is járnak, nem kell ebbe többet belegondolni.
Amúgy is, mit tudok róla a nevén és telefonszámán kívül (amit volt szíves már
az első mondat után a kezembe adni és nyomatékosítani, hogy bármikor, azaz
bármikor felhívhatom). Igaz is, kérdezgetnem kéne, elvileg abban jó vagyok,
vagy legalább is azt hiszem magamról. Lássuk csak! Azt tudom, hogy ebben a
szobában még nem voltam, szóval ha találkoztunk, akkor az csak olyan pórias
közegben lehetett, ahol nem kaptam kávét és nem négyszemközt voltunk. Éles
logikával kikövetkeztettem, hogy előléptették.
Péter,
ha ilyen roham tempóban lépked a ranglétrán mire legközelebb jövök, már az
elnöki székben fog ülni.
Helyben vagyunk. Végre, Ő mesél. Miközben applikálunk,
szerződést frissítünk, kiegészítjük plusz elemekkel, lemondunk régieket,
átbeszéljük a megtakarítási lehetőségeket, letegeződünk. Én mindent megtudtam róla és az elmúlt évekről, miközben Ő az egyébként is elérhető adatokon kívül
viszonylag keveset rólam. Tökéletes 45 percnyi ártatlan flört, amitől
mindenkinek jól indult a napja.
Miközben sétáltam be a munkahelyemre Törpilla
fejfedőmben, amit végül nem vettem le, azon morfondíroztam: mit csinálok
rosszul, hogy a flörtjeimet nem követi randira hívás? Pedig úgy vágyom egy igazi,
klisés randevúra hétkor a Nemzetinél, ott a hol a hatos megáll.
