Megszakítva egész napos fürdőzésemet azonnali
szösszenet írásra ítélem magam, teszem mindezt azért, hogy frissiben tudjak
beszámolni legújabb élményemről.
Ma kihasználva az első szabad máltai szombatomat,
gondoltam azt fogom csinálni amihez a legjobban értek: semmit!
Reggel 10:00 – kor lementem megenni a szokásos 2 mini
croisonomat megittam a frissítő reggeli narancslevem, s egy gyors átöltözést
követően fellifteztem a Vivaldi szálloda tetőteraszán található csodás
medencéhez.
Úti csomagom a következőket takarta:
Füles magazin, hogy elmémet keresztrejtvénnyel
formában tartsam.
Napolaj, ami bársonyos fehér bőrömet csodák
csodájával barna selyemmé alakítja.
Boris Van könyve a tajtékos napokról, hogy
kielégítsem kultúra iránti vágyamat.
2 csomag zsebkendő, hogy taknyam nyálam legyen mibe
csorgatni.
1 hazai fehér törölköző. hogy legyen mire feküdni.
Egy hosszú kendő, hogy a divatnak és erkölcsnek
megfelelően eltakarhassam habtestem.
Kiválasztottam a legklasszabb helyet, közel a wc, a
medence, és bámulatos kilátás nyílt a tengerre.
Napágyamat napnak megfelelő irányba fordítottam,
majd elszámoltam háromig és nagy levegő vétel után fehér bikinis Katává alakultam.
Ilyen jóleső elégedettséggel telt el úgy 10- 15
perc, amikor is 3 olasz fiú telepedett le tőlem nem messze.
A felforrósodott helyzet amit a 3 olasz dzsigoló érkezése okozott a legjobb motiváció volt egy azonnali hideg fürdőhöz.
Ekkor még nem sejtettem, hogy Ők is ebben a
megoldásban gondolkodnak.
Leúsztam a magamnak előre megszabott hosszomat, és
már a medence szélén lihegtem, amikor arra lettem figyelmes, hogy a
leghelyesebb olasz meredten bámul rám nagy barna szemeivel.
Minden, amitől egy olasz vagy bármilyen
nemzetiségű pasi jónak számít az megvolt
ebben a fiúban: helyes, sármos, izmos, huncut, szóval pontosan az, akitől
menekülni kell, mielőtt darabokra töri a szíved.
El is határoztam, hogy véget vetek ennek a
bámulásnak mielőtt elbíznám magam, és mielőtt csalódnom kellene.
A legjobb módszernek a medencéből történő kiszállás
tűnt, lehetőséget adva a fiúnak, hogy amorf alakom és a zavar miatt idétlen
mozgásom minden hibáját felfedezze és más lány fenekére tegye át a szemét.
Azért a kisördög csak bennem volt, hogy lehet ez a
fiú tényleg engem néz, ezért próbálkoztam minden létező sexi dolgot bevetni.
Bevizeztem a hajam, lassan “izmaimat” megfeszítve szálltam ki a vízből, és
igyekezetem magammal is elhitetni, hogy ez a mozdulat sor pont olyan csábító volt
mint a Medence című filmben Romy Schnieder alakítása.
Vissza libegtem a helyemre és a teljes
magabiztosság látszatát mutatva hanyatt feküdtem napágyamon.
Körülbelül 3 percig bírtam így, aztán kezemmel
eltakartam az arcomat, mintha a naptól védeném és meglestem elterelő akcióm
sikeres volt-e.
Meglepetésemre, a fiú szeme továbbra is rajtam
landolt.
Az óra ekkor 10:30 körül járt, a következő másfél óra
délig azzal telt, hogy megbizonyosodtam róla valóban engem néz-e ez a fiú. Nem
csak a véletlenek ostoba összjátéka, amikor azt hiszed neked
mosolyognak aztán rájössz mögötted áll egy hosszú combú nagymellű bombázó.
Szóval a délelőttöt tudományos kutatásra használtam.
Ki kellett zárnom annak a lehetőségét, hogy félre
értem a fiú egyáltalán nem félre érthető nézését, szemkövetését, bámulását
hívjuk bárminek is a műveletsort.
De bárhova mentem bármit csináltam, folyamatosan
magamon éreztem ennek az egyre szimpatikusabb férfinak a pillantásait.
Így aztán délben minden más lehetőséget kiiktatva
megállapítottam: Bejövök a srácnak.
A következő óra azzal telt, hogy megpróbáltam
megkeresni az okát ennek. Tulajdonképpen nem kellett hozzá egy óra, hamarabb
rájöttem.
Először is, közel távolban nem volt egyetlen pasi
nélküli szingli lány.
A medence 10 de lehet 100 méteres körzetében nem
volt egyetlen egyáltalam jónak mondott nő sem.
Vakok közt, félszemű a király! Család anyák, kislányok és újszülöttek között
még nekem is lehet esélyem.
Ráadásul ott volt egy el nem hanyagolható tény sem:
Totálisan egyedül voltam.
Nem volt társ, akit párbajra kellett volna hívni.
Nem volt szülő, akitől engedélyt kellett volna kérni.
Nem voltak barátnők, akiktől zavarban lett volna.
És egy lány egyedül mindig titokzatosabbnak tűnik.
Miután minderre rájöttem azon
morfondíroztam, hogyan tovább.
Mert oké,
hogy már vágom mi a szitu és az okát is sejtem, de mihez kezdjek ezzel?....
A délután
maradék 4 órájában vártam türelemmel, hogy hátha szenvedélyesen néző olasz macsóm végre a tettek mezejére lép.
Annyi
lehetőséget adtam neki, hogy már én éreztem kínosnak. Elsétáltam előtte,
leültem a medence szélére, végső elkeseredésemben még egy biztató halvány
mosolyt is megeresztettem felé…. De semmi.
Fél 5 kor
bedühödve ezen a töketlen barmon kiszálltam a vízből és a lemondás teljes
dühével az arcomon vágtáztam el mellette vissza a napágyamhoz.
Hasra
fekve próbáltam elszenderülni, amikor is lépteket hallottam.
Mr Olasz
ott állt az ágyam szélén, mögötte a medence körül fellelhető 20 olasz biztató
vigyorgása.
Ránéztem
és némán vártam, gondoltam én biz már nem könnyítem meg neked ezt a dolgot.
I from
Italy you?
Hungary.
Majd a a
következő párbeszéd zajlott le:
Beszélsz
angolon kívül más nyelven? - kérdezte ő szószerkezetekben.
Igen, folyékonyan
beszélek magyarul, hogy szeretnéd a beszélgetést folytatni magyarul, angolul? Jött
tőlem a tőkéletes angol válasz.
Not speak
just only Italy Vágta rá
azonnal az olasz félisten.
Én pedig
a testbeszéd mindenki által ismert nyelvén elmutogattam:
Hát
barátom akkor így jártunk...
Még mosolygott rám hosszan, majd megfordult és a 20 medence szélén ülő olasznak
elmondta, hogy Magyar vagyok és nem találtunk egy közös nyelvet sem- felteszem
ezt mondta, mert azt hallottam, Ungarishe és egy egyszerre érkező: óóóóóóóóó
Felismerve
a helyzet komikumát el kezdtem magamban nevetni és írói szenvedélyem nem
hagyott tovább napozni, összeszedtem úti csomagom és elindultam a lift felé,
hogy szobámban mindezt legépelhessem.
Olasz
barátom mellett sétáltam el, szélesen rámosolyogtam amikor megkérdezte, szintén
egyezményes mutogatós nyelven : azt akarom h velem jöjjön?
Válaszom
röviden csak annyi volt: NO
De, ekkor
már nem bírtam a nevetést elfojtani ő pedig vette a lapot és viszonozta. Így az egynapos medencei románcunk csúcspontja egy közös önfeledt kacagás, és egy
sokat sejtető nézés lett.
Kérdem
én, hogy higgyek egy ilyen után a ” szerelem mindent legyőzz” maszlagban?
