2011. augusztus 24., szerda

Szösszenet a felborult világrendről


Szerelmes vagyok.

Voltam már szerelmes, szerettem már valakit eléggé ahhoz, hogy egy ideje fokozott óvatossággal kezeljem a kérdést.

Mert ki akarná magát kitenni egy újabb fájdalmas csalódásnak. Kinek hiányoznak az átsírt éjszakák, a kudarc felemésztő érzése. Én, köszöntöm szépen, nem kérek többet belőle.

 Épp ezért az elmúlt jó pár hónapban, évben kifejlesztettem receptoraimat egy szerelem nélküli élet kiélvezéséhez, büszkén mondhatom egész ügyesen vettem az akadályokat.

Minden egyes nap megerősített abban, hogy szerelem nélkül is lehet teljes egy ember élete, sőt megkímélhetem magam, sok felesleges kgtól, idegességtől és a nagy érzés kevésbé közkedvelt mellékhatásaitól.

De úgy tűnik a VÉGZET és én különböző állásponton vagyunk…

A szerelem első látásra közhelyben még legnaivabb korszakomban sem hittem, azt hiszem ehhez meg én is túlságosan a földön járok. De múlt hét hétfőn becsapott szívem legmélyebb bugyraiba a villám.

Ez az ismeretlen alak, akinek akkor még a nevét sem tudtam, olyan mélyről jövő bizonyosságot hozott, amivel se akkor, se most nem tudok mit kezdeni.

Találkozásunk nem volt filmbe illően romantikus, nem ájultam el a nagy máltai melegben és estem a karjaiba, még csak meg sem botlottam, hogy el tudjon kapni, egyszerűen csak beültem a business English órámra, és vártam, hogy a tanár megérkezzen.

Kinyitotta az ajtót és egyből széles mosollyal fogadott: TE ÚJ VAGY.

Majd leült velem szemben és kikérdezett minden ilyenkor szokásos dologról, honnan jöttem, mit csinálok s bár folyamatosan szóval tartott az én agyamban egyetlen egy dolog zakatolt: Ő AZ!!!

Már a belépésekkor nyert ugye volt. Nem kellett hallanom a hangját, hogy tudjam tetszeni fog. Nem kellett, hogy beszéljen, hogy tudjam humoros és jó fej. Nem kellett, hogy meséljen magáról, hogy tudjam izgalmas. Nem kellett, hogy megérintsen, hogy tudjam, vonzódom hozzá. Nem kellett semmit tennie, hogy elveszítsem a józan eszem, és elbizonytalanodjam minden korábbi védelmi elméletemben.

Azóta két hét telt el, és az érzés (bár csak hétfőn volt megint közös óránk) csak erősödött.

Bevetettem én mindent, hogy száműzzem gondolataimból, de a logika, a realitás, és a tapasztalat ostoba apróságoknak tűnnek.

Málta utcáin sétálva azon kaptam magam, hogy róla ábrándozom.

Milliónyi verzióban eljátszottam már első randinkat, a csókokat, a közös életet.

Láttam, ahogy tört magyarsággal dicséri anya vasárnapi ebédjét, ahogy apával és Szilárddal szivarozik.

Lepergett előttem, a barátaimmal történő első találkozása, majd a közös kirándulások.

Láttam, hogy játszik Móziva, és tartja a karjában pici Zselykét.

Bevillantak közös táncolós bulik, kettesben megünnepelt szilveszter.

Esti főzések és romantikus séták.

Minden olyan vágyam, amit erőn felül elhárítottam magamtól az elmúlt hosszú időszakban, záporesőként hullott a fejemre.

Teljesen tisztában vagyok vele, hogy totálisan abszurd, esélytelen és reménytelen a szitu, de azt hiszem ez az, az érzés, amiért az emberek futnak a repülőgép után, amiért feladják korábbi életüket, amiért képesek hülyét csinálni magukból.

Mert 2 dolgot tudok biztosan, hogy
Ő az, akit akarok, s nincs mit vesztenem, ha megpróbálom.

Mondogatom ezt magamnak, mikor epekedve várom, hogy rám mosolyogjon, vagy amikor majd kiugrik a szívem a helyéről, ha elmegy mellettem.

De, egyenlőre nem vagyok elég bátor, nem küldök neki titkos leveleket és a „szia” is sokszor idétlenül hagyja el a számat.

Pedig a napok peregnek és elvesztegetett időnek érzek mindent, aminek nincs hozzá köze..

 és hogy ki is ő valójában, csak ennyit tudok róla:

Greg egy ír származású angol tanár, aki 4 éve él Máltán. Bár néha kicsit slampos hatást kelt, alapjában véve nagyon vagány stílusban és jól öltözik. Nem igazán izmos, de szerintem nagyon szép alakja van, egy kicsi hassal- mert az kell egy férfinakJ. A haja rövid és 18 éves kora óta maga nyírjaJ Enyhén borostás, de látszik hogy ápolt. A szeme olajzöld, az arcmimikái pedig roppant szórakoztatóak. A hangja keményen férfias, de tud viccesen huncutkodó lenni. 3 nyelven beszél, spanyolul, franciául, portugálul és persze angolul. Szerény pasas, nagyon jó humorral.  Amikor rád mosolyog úgy érzed, Tiéd a világ.

Ó és egy fontosat elfelejtettem, megnyugtatásképp azoknak a barátnőimnek, akiknek írásos ígéretet tettem arra, hogy nem kezdek ki 40 éves vagy annál öregebb pasassal: Greg csak 38 éves!!!!!! és hát lássuk be én sem leszek fiatalabb

Hát így áll most a helyzet Máltán, szerelem, izgalom, reménytelenség, tanácstalanság egyszóval: egy teljesen felborult világrend!