Egy barátom azt mondta,
azért szereti az írásaimat, mert kiírom, leírom, elmondom és hangot adok annak,
amit esetleg ő is érez, csak nem nyilatkoztat ki.
Akkor ma álljon itt egy
téma, amit én, mint ízig vérig nő kimondok. Azért is döntöttem úgy, hogy ezt
megteszem, hogy feloldjam a hátralévő életem összes ilyen napját, bűnbocsánatot
nyerjek és mert feszít legbelül.
Havi ciklus, Gyűlöllek!
Még azzal a tudattal
együtt is gyűlöllek, hogy tudom, kellesz ahhoz, hogy majd gyerekeim legyenek,
hogy szükségem van rád, hogy ne legyek 100 kiló vagy 30, hogy a hormonjaim
egyensúlyban legyenek.
De én akkor is gyűlölöm
azt, amit teszel velem hónapról- hónapra.
Ma abban a „szerencsében”
volt részem, hogy az előszeled meglegyintett. Sorolom, hogy ez miben nyilvánult
meg.
Porcelán - sima bőr?
Fogalmam sincs mi az, de idén úgy döntöttem 33 évesen lerázom magamról a pubertás
kor béklyóit és havi rendszerességgel iktatom be a kozmetikust.
Vízháztartás? Talán inkább
hagyjuk ki a ház szót, és maradjon Víztartás, ami nagyszerű dolog ha működik, amikor
moziban vagyok, és vissza kell tartanom a film végéig, de borzasztó idegesítő
és dühítő, mikor az arcom felpuffad, a szemem eltűnik és a hasam 10 kilós
görögdinnye méretűre nő. Ezek után nyilván, ne csodálkozzak azon és rontsa meg
az egész napomat, mikor a ruha boltos nő azt mondja: azért jó ez az alkalmi
ruha, mert egy szép sállal akár terhes gondozásra is elmehet benne. Végül is az elmúlt 5 évemben, minden évben
kijárt nekem, hogy terhesnek néznek, mázli, hogy 2017-ben ezt már januárban
letudtam.
Oh, el ne felejtsem már,
a másik roppant kellemes élményt, a reggeli rosszulléteket (értsd: hányás) és
nem, még mindig nem várok gyereket, csak éppen a havibajom közeleg.
Ha ez még mind nem lenne
elég, akkor ott a hasgörcs. Epekövem van 4 darab, tudom mit éreztem, mikor begyulladtak,
de az kutyafüle, ahhoz a fájdalomhoz képest, amit havi rendszerességgel érzek. Jég
dupla Whisky- vel, két fájdalomcsillapító egyszerre – szólhatna így Charlie
dala, de pasi mit tudhat ő erről?
De az összes előszél közül
a legutálatosabb, az a szavakkal nehezen leírható eleme zavar, amikor azon is
képes vagyok felháborodni, ha valaki elmegy mellettem. Amikor túlérzékennyé válok egy nézésre vagy egy hangsúlyra. Amikor már reggel kiborulok azon, hogy fel
kell öltözni. Természetesen ekkor, a másnapokon imádott és kedvenc ruhadarabjaim is szarul állnak és tudom, még mielőtt kinyitnám a szemem, hogy ma legjobb
lenne, ha a napomat emberektől elzárva egy gumiszobában tölteném a fent
említett whiskyvel.
Ebben az állapotban
dolgozni menni, felér egy öngyilkossággal de minimum két szerzett ellenséggel
és utána az érzéssel: kellett nekem megszólalni. Mert mi történik ilyenkor? Az
előszél hurrikán lesz és minden korábban felhalmozott sérelmemet, rázúdítom arra az egy szerencsétlen kollégára, aki aznap éppen kicsit rosszul fogalmazva
írt nekem levelet és még szebb napjaimon ezen felülkerekedem,
ekkor éktelen tombolásba kezdek. Nincs agyam, csak két kezem, és az a hirtelen
előbukkanó, kicsit fals igazságérzetem és osztom, olyan hévvel, amilyen gyorsan
az ujjaim gépelni képesek.
De nem lenne teljes az
előszél munkája, ha a feszültség érzése csak a munkahely kiváltsága lenne, a
fenti erősebb szavaim barátaimat is elérik, és amikor már remeg a kezem az
idegességtől, és nem értem, hogy nem lelelek egésznap egyetlen egy perc nyugalmat
sem, rájövök: megint erősebb volt a szél, és nem tudtam uralni őt.
Jó esetben, mi nők ezt
életünk során átlag 40*12 azaz, 480- szor (plusz mínusz 20) éljük át. Ezek után, remélem senkiben nem merül a fel a kérdés,
hogy bizony megérdemeljük a szülés csodáját, hogy a gyereknek az anya legyen az
első szava, a drága gyémántokat. Sőt, jogunk lenne minden este lábmasszázsban
részesülni, jogunk lenne minden nap teljes kényeztetésben élnünk és
határozottan jogunk lenne arra, hogy bevegyék a munkatörvénykönyvébe az alábbi szabadnapokra vonatkozó javaslatot: alap szabadság: 20 + életkor
után+ gyerek-után járó napok+ nőknek 12 nap, amikor elszigeteled magad a világtól, mert Ön és
közveszélyes vagy, és ennek fizikai és viselkedésbeli tünetei is vannak.
Tessék, kimondtam! Ezek
után számolok azzal, ha erősebb hangvételű levelet írok majd a kollégáknak, vagy
megcsillantom hevesebb természetem, esetleg hébe-hóba észlelhető hisztimet, jön
majd a legyintés: Ááá igen, az előszelek…
