Akik jól ismernek tudják, hogy évente legalább négyszer találom ki, hogy tulajdonképpen én mivel is szeretnénk foglalkozni hátralévő életemben.
A legszórakoztatóbb a környezetemnek, hogy mindig teljes meggyőződéssel állítom: Ez az én igazi hivatásom. Az elmúlt pár esztendőben szentül hittem, hogy a sorsom az, hogy Oscar díjas színésznő legyek, TV Bemondó, Újságíró, PR Vezető, Talkshow vezető, Fodrász, Kozmetikus, sztár séf, ápolónő valamelyik dél- afrikai országban, masszőr, sőt- néha megfordult a fejemben, hogy foci-edző leszek. Vannak azonban olyan makacs mesterségek, melyek töretlenül tartják magukat a top 3-ban.
1. Pulitzer/ Nobel Díjas Író
2. Expat feleség (jó tudom, ez nem egy szakma, de elég vonzó élet) nem multisoknak lefordítom olyan feleség, aki nagy ember férjét kíséri különböző országokba, és még férje újabb és újabb karrier lépcsőket mászik, addig a háttérország: ön megvalósít :))
3. Én leszek Magyarország első női miniszterelnöknője.
Az első kettő nem hiszem, hogy magyarázatra szorul, de szánok egy kis időt arra, hogy több információt adjak a harmadik, teljesen reális, már- már földhöz ragadt célkitűzésemhez.
Kezdeném azzal, hogy bevallom: Imádom a politikát, ezt a kijelentésemet azonban kell, hogy kövesse a beismerésem, én magam nem vagyok jó politikus.
Túl őszinte vagyok, a véleményemet - bár 2017 nem a megmondó Kata éve - nem nagyon rejtem véka alá, egyből rám van írva, ha valami nem tetszik, vagy nem értek egyet vele. Ráadásul, nem vagyok képes arra, hogy átgázoljak másokon saját érdekeim miatt. A fentiek tükrében, így marad a csodálatom a politikus iránt. Mert bizony csodálom őket, hogy hatni tudnak emberekre, hogy bátrak, hogy támadások kérésztüzében küzdenek valamiért, ami nekik fontos, ami jó ügyet szolgált. Legalább is szeretném azt hinni, hogy nem a hatalomért küzdenek, hanem az csak egy eszköz nekik arra, hogy valami jót véghez vigyenek, ami mások előrejutását és boldogulását is elősegíti.
Hogyan írjak úgy politikáról, hogy ne féljek attól, hogy tojással dobálnak meg ezután az írásom után? Ha már fent őszinteséget írtam, vállalom, hogy kendőzetlenül elmesélem az utat, aminek a vége a mesterhármasom 3. pontja lett.
Történelem szakos tanuló voltam a középiskolában. Ráadásul éppen érettségi előtt álltam, mikor betöltöttem 18. életévem és abban az évben szavazhattam először. Történelem tanárunk nagyon komolyan vette, hogy olyan generációt neveljen, aki körültekintően körbe járja a kérdést, információkat gyűjt, vitázik, érvel és végül dönt. Így elindított egy programot: azok a diákok az osztályomból, akik történelemből felvételiztek (8- an voltunk) választások előtt hetekkel, random módon fel kellett, hogy készüljenek egy-egy párt programjából, amit elő kellett adni a többieknek az órán. Majd ezt követően, vita fórumokat tartottunk, ehhez viszont meg kellett néznünk TV-ben politikai vitaműsorokat, hogy elsajátítsuk a technikákat és még szélesebb rálátásunk legyen egy-egy témára.
A mai napig emlékszem arra a TV műsorra, ami végleg elindította bennem a politika iránti rajongásomat. Ekkor 2002-t írtunk, és én órákat töltöttem azzal, hogy parlamenti tudósítást nézek, vagy politikai műsorokat hallgatok.
Ráadásul otthonról is kaptam támogatást, mert szüleim liberális nevelési elvei, természetesen itt is érvényesültek, és soha- semmilyen irányba nem tereltek, így véleményemet, nézőpontomat, meggyőződésemet magam állíthattam fel.
A középiskolában elért politikai mámor addig fajult, hogy megváltoztatva korábbi döntésemet, első helyre majdnem a politológiát írtam be. Végül a leadási határidő utolsó órájában, még is csak az társadalomismeret felé dőlt a mérleg és szociológusként végeztem, nem hagyva teljesen cserben a politikát sem.
Az egyetem utolsó éveiben, és a munkavilágában töltött első 7 évemben, aztán történt egy fordulat és kiábrándultam, még híradót se néztem. Azt se tudtam megmondani milyen funkciók vannak a politikai életben. Majd 2014-ben, mikor hazaköltöztem újfent a szülői házba, rákaptam újra a Híradóra, nem is egyre, hanem az összesre, minden csatornán megnézem, hogy szűrni tudjam a lényeget. A magyar politikát most szándékosan nem érintem, ne sértsek meg embereket és ne szerezzek ellenségeket, ez persze nem jelenti az, hogy nincs egy nagyon erős véleményem, de ami azt illeti Amerika most sokkal jobban lekötötte a figyelmemet. A Fehérház facebook oldalát már jó ideje követem. Nyelvtanulás címszó alatt este az ágyban visszanézem az elnökök vitáit, vagy a leköszönő beszédeket, és azon töprengek: expat feleség vágy ide vagy oda Trumpné akkor se lennék :).
Nem tagadom viszont, hogy magyar politikai babérokról gondolatban még mindig álmodozom és bizonyos azonnali törvénymódosítások is élnek fejemben, most csak párat említek meg, abból amit majd beiktatási beszédemben teljes egészében felfedek Nektek:
1. Sebességhatár városban 60 legyen
2. Ha egy munkaszüneti-nap hétvégére esik, akkor azt előtte pénteken vagy azt követő hétfőn ünnepeljük meg
3. Újra nézném a nemzeti ünnepeinket, hogy végre győztes csatát is ünnepeljünk köztük, ne csak elbukott harcokat.
4.A munkatörvénykönyvét úgy ahogy van kihajítanám a francba
5.Bevezetném a teljesítményértékelést, KPI-kat, utilization riport (kihasználtsági adatok) a minisztériumokban
6.A legprofibb szoftverfejlesztőket állítanám rá: a TB, Rendőrség, NAV, Nyugíjbiztosító rendszereire, hogy ne merev lemezen kérjenek be adatokat.
7. Jogosítványt 10 évente újra tesztelnék, és a szerzését vezetés technika tréninghez kötném
8. Az orvosok és tanárok keresnének a legjobban, de állandón monitoroznám a teljesítményüket, a diákok, betegek, szakmabeliek által.
9. Minden héten leülnék az ellenzékkel, hogy meghallgassam a gondolataikat, és tényleg szebb jövőt építhessünk
10. Churchill után szabadon, negyedévente rádió, facebook, twitter, instagram, tv beszédeket tartanék, hol állunk most.
11. Minden politikust, aki tévében nyilatkozik, elküldenék logopédus anyukámhoz- beszédtechnikára.
12. Bevezetném, azt amit a legjobbnak tartok az amerikai választási rendszerben maximum 2*4 évre választhatnánk elnököt.
Mit írhatnék ezek után zárszónak: SZAVAZZ RÁM :)
