Szösszenet a kötelezőről

Utálom a szilvesztert. Sok sebből vérzik nálam ez az esemény, pedig jól indult a kapcsolatunk. Gyerekkoromban nagyon szerettem, mert mindig egyet jelentett a legklasszabb, legszuperebb decemberi programmal. Gyerekként a december amúgy is nagyon jó hónap: Mikulás, Advent, Karácsony, ünnepségek, vásár, és a végén koronaként a szilveszter. Az a helyzet, hogy így 35 évesen szembe kell néznem a ténnyel, hogy amíg a szilveszteri program nem rajtam múlt, hanem a szüleimen, akik elképesztően aktív társasági életet éltek, addig nem volt baj az év utolsó estéjével. Vannak emlékeim arról, hogy a szüleim a 14. emeleten dorbézoltak többed magukkal, még mi gyerekek úgy 10-15-en a 13. emeleten horror filmet néztünk, mint az egyetlen szóba jöhető program szülői felügyelet nélkül. Rákövetkező évben az egész bagázs kocsiba pattant és 6 autóból álló konvojunk a hegyek felé vette az irányt, meg se álltunk Hutáig. A nagy nap előtt és után is össznépi bandázás, szánkózás, este hajnalig tartó zsuga volt a program. Jobb, ha meg se említem az éjféli miséket és a hejcei plébánost, akiről még dal is született, amit társaságunk férfi tagjai fennhangon énekeltek a templom kertben. Élénken él bennem a szilveszter, mikor eltévedtünk a hegyekben és még az az egy szem kocsma is zárva volt a hegy másik oldalán lévő faluban, ahova átfázva, kimerülve megérkeztünk, és ami mint, az egyetlen reménysugár élt bennünk.

Újkerti gyerekként, ki ne tudna felidézni legalább egy Nagy dombon hógolyózással töltött éjjeli gyerekzsúrt még a szülők a háttérben forralt borral melegedtek. Igen, határozottan volt idő mikor szerettem a szilvesztert.

Annak ellenére, hogy már gyerekként meg-meg legyintett a szilvesztert övező számomra búskomor hangulat.

Aztán jöttek a húszas éveim és körülbelül egy évtizednyi próbálkozás, hogy legyen végre egy jó és emlékezetes szilveszteri bulim. Volt olyan, mikor a bátyámmal kihasználva az alkalmat, hogy a szüleink máshol köszöntik az újesztendőt, mi házibulit szerveztünk családi otthonunkba – ez amúgy egyike a legkedvesebb emlékeimnek -, ezen a bulin ismerkedett meg egymással két barátunk, akik rá nem sokkal összeházasodtak és nem oly rég el is váltak, ez persze nem von le semmit a buli fényéből, ahol a frigy köttetett. Volt, hogy engem hívtak buliba. Akadt olyan, mikor a korábbi cégem szervezett bulit. Volt idő, mikor egy estére több meghívás is érkezett, én pedig egész éjjel le - fel sétáltam a városban lopott csókokra meg - meg állva, hogy mindenhol tiszteletem tegyem. Az egyetlen nagyon élénk emlékem erről az estéről, Debrecen leglezüllöttebb kocsmája és az ott töltött különös szilveszteri móka. Egyszer még olyan bátor is voltam, hogy éjfél előtt nem sokkal otthagyjak egy jó kis házibulit, hogy titkos randira menjek az akkori szerelmemmel. Így visszagondolva jó nagy marha voltam, hogy petárdák kereszttüzében körülbelül az életemért küzdve, részeg alakok elől menekülve, a fél várost gyalog átszeltem, hogy karjaiban menedéket leljek. Ezt követő évben, hogy ezt a szerelmet végleg elfejtsem, pesti otthonomban Dallas szilvesztert csaptunk szűk körben, ez a másik legkedvesebb emlékem, az akkor készült képek bekeretezve lógnak a lakásom különböző pontjain.

Elrepültek a húszas évek beköszöntött a harmadik X én pedig arra eszméltem, hogy a legjobb barátaim otthon éppen gyereket altatnak, vagy annyira kipurcantak, hogy még az éjfélt sincs erejük megvárni. Harminc felett nehezen köt az ember új barátságokat, olyanokat meg még ritkábban, akikkel együtt akarna lenni, hogy búcsúztassa az ó évet. Nyögvenyelős partyk sora következett.

Két éve viszont történt valami és ez felülírt bennem minden érzést és kényszert.

Hivatalos voltam egy buliba Kata barátnőmhöz, rettentően vágytam erre az eseményre, csupa olyan ember volt a vendéglistán, aki szívemnek így vagy úgy kedves, ráadásul tudtam, hogy otthoni gitározós zenélésbe csaphat át az este, ami engem mindig feldob és boldoggá tesz. Ahogy viszont az utóbbi években lenni szokott, az év végi már-már rutinszerű betegségem éppen szilveszterre időzítette magát. 40 fokos láz, lestrapált tüdő, kutyaugatós köhögés és általános levertség kopogtatott be hozzám aznap éjjel. Kénytelen voltam a várva várt estet lemondani és helyette ágyban tengődni. Egész konkrétan átaludtam a szilvesztert. Abban a kevés időben viszont, mikor ébren voltam rettentően sajnáltam magam és éreztem, hogy összedőlni készül a világ. Szűkül a négy fal, én pedig úgy járok majd, mint Bridget Jones: magányos vénlányként végzem és farkas kutyák fognak megenni. Csapnivaló új évem lesz, mert micsoda rossz ómen, hogy barátok nélkül alszom át magam az újévbe. Még a filmeket se élveztem, ami nálam soha nem fordul elő. Mi ez, ha nem a világ vége? Majd jött a január 1, nem voltam másnapos csak beteg, ám a következő 364 nap igen jól telt.

Egy ilyen mélyen magamba fordulós szilveszter este kellett ahhoz, hogy elengedjem a görcsöket, amik bennem vannak, ha arra gondolok szilveszter. Pontokba szedtem, ahogy szoktam a decemberi ünnepekkel, hogy miért is nem szívlelem a szilvesztert.

Utálom a szilvesztert 7 pontja.

1.

A Himnusz alatt tudatosul bennem, hogy a következő év akár rosszat is hozhat. Mi van ha háború lesz? Környezeti katasztrófa? Stb. Miért is zárjak le egy amúgy szerencsés évet? Mi van, ha a szerencsém elvész jövőre? Szóval az igen hosszú és nem túl vidám Himnuszunk alatt, én tulajdonképpen nem a meghatottságtól könnyezem.

2.

Szánalmasnak érzem magam, ha nem kapok meghívásokat. Mintha a szilveszter tükröt mutatna, hogy hol tartok éppen a társasági élet mezején. Ami borzasztó fals gondolat, hiszen kevés embernek vannak olyan remek és jó barátai, mint nekem. Akikkel év közben együtt kirándulunk, scrabelt játszunk, koktél partyzunk, csajos hétvégéket csapunk, együtt ebédelünk, kávézgatunk, nagyokat nevetünk,tartalmasakat beszélgetünk vagy ha másra nincs is időnk legalább vibert robbantunk és bizony a természet rendjébe belefér az is, hogy ezt nem szilveszterre időzítjük.

3.

Ki nem állhatom a lencsét.

4.

Általában Karácsonykor annyit zabálok, hogy ilyenkor a pizsamán kívül nincs ruhadarab, amiben jól érzem magam. Elmenni önfeledten bulizni, mikor itt is ott is szorít a gatya?

5.

A szimpla tudat, hogy szilveszter van és valami rendhagyó és feltétlen vidám dolgot kell tenni, nézni, csinálni, mondani. Ez önmagában amúgy nem rossz, mi ráadásul egy pozitív és szerintem humor iránt rettentő fogékony banda vagyunk, de minden sérül és csorbul, ha kötelezően kell.

6.

Megbolondult telefonok. Akitől igazán várod nem ír, nem hív. Magad sem tudsz hívást kezdeményezni, mert telítettek a vonalak, így elmaradnak a BUÉKok a legkedvesebbeknek, de minden felszínes kapcsolatod küld egy nem személyre szóló üzentet, kis verset.

7.

Semmire kelő január 1. Ennyire egy elvesztegetett botrányos napot, mint a január 1. Ha buliztál másnapos és használhatatlan vagy. Ha nem buliztál mások igen, így ők másnaposak és használhatatlanok. Minden zárva, még van a lencséből és ott van az végtelenül hálátlan és szomorú tulajdonsága január 1-nek, hogy másnap munka. Én, őszintén sajnálom Január 1-jét.

Ne legyek már ekkora Szilveszteri Grincs, optimista énemet előhalászom és hiszem, hogy lesz olyan szilveszter amikor:

Váratlanul megcsókol egy sármos, jóképű férfi és kitudja mi lesz belőle

Enci barátnőm szilveszteri esküvőjén fogok táncolni és jót bulizni (feltéve ha meghív).

A hat legem és a kapcsolt részei együtt megyünk fel 7 kocsival Hutára vagy Hejcére folytatni a hagyományokat.

Nagyszülőkkel, bátyámékkal és a kicsikkel együtt szilveszterezünk.

A Time Squaren visszaszámolom a perceket éjfélig.

Egész éjjel ágyban leszek, de nem alszom, nem olvasok, nem filmet nézek, nem betegeskedem, hanem éppen…

Olyan országban leszek, ahol aznap nincs szilveszter.

Éjfél után világra hozom a gyerekem, hogy legyen értelme Január 1-nek.

Újra belendítem a Január 1-i reggeliket, amiket anyukám is szervezett korábban, ahol családi jó barátaink összegyűltek, hogy közösen indítsuk az év első napját egy finom és bőséges reggelivel. Kicsik és nagyon, öregek és vének, mind az asztalköré gyűlnek majd, hogy porcelán csészékbe szervírozott anyaféle mézes teával, apaféle habos kávéval koccintsunk a szerencsés új évre.

Lesz részem fergeteges szilveszteri buliban nem is egyben.

Amit viszont biztosan tudok, hogy innentől minden szilveszter olyan lesz, hogy nem érdekel, hogy aznap éjjel éppen szilveszter.

ui: szép lenne megfogadnom, hogy ha lesz egy fiam, aki Január 1-én születik azt úgy nevezem el, hogy Szilveszter, de erős a hitem így nem kockáztatok.