San Francisco te kétszínű
óceánparti kuriózum mondd, melyik oldaladnak higgyek?
Te lennél az individuális
kultúra fővárosa? Ahol az emberek igazán önmaguk lehetnek? Ahol, különös, egyedi ruhában, törvények
nélkül csak a mának élnek?
Te lennél a koldusok,
drogosok, lezüllöttek Mekkája, ahol semmi nem számít csak az, hogy legyen egy
babakocsim benne, pléddel, kutyával, az életemmel és a buszmegállóban fényes
nappal heroint lőjek magamba, kokaint szippantsak a dobozos sör tetejéről?
Te lennél a kovászolt
kenyerek úttörő városa, ahol híres pékségek őrzik a titkokat?
Te lennél a hangulatos
város, ahol kacskaringós utak és ódon színes házak tükrözik a tradíciókat?
Te lennél az időjósok
réme, ahol Mark Twain a legmelegebb telét töltötte nyáron.
Te lennél Ázsia
központja, ahol a Japán negyedben a szerencse süti megmondja, cselekedjünk jót
ma mással, hogy minket is váratlan jó érjen?
Te lennél a hely, ahol
mindenki legálisan lóghat a villamoson és újra élheti gyerekkori hullámvasút
élményét?
Te lennél a kiváltságos,
ahol Hollywoodi sztárok villái állnak, és szomszédja egymásnak Barbara
Streisand és Clint Eastwood?
Te lennél a bűnözők
rettegett gyűjtőhelye, ahol az Alcatrazból nézik a fenevadak a szabad
embereket?
Te lennél a város melyet
arany kapu köt össze.
Te vagy a város, melyet a
nyugati parton először pillantottam meg. Te vagy a város, ahol a legfinomabb
rákot ettem. Te vagy a város, ahol vasárnap reggel organikus piacon jártam. Te
vagy a város, melynek gyönyörű parkja van és imádni való utcái. Te vagy a város,
ahol szeretek villamosozni. Te vagy a város, ahol először láttam dílert
kábítószert szétosztani. Te vagy a város, melyet még nem tudom szeressek-e vagy
ne.
