Route 66! Régi álmom
váltod most valóra, igaz nem motorral száguldok rajtad, de attól még pont azt
kaptam, amit vártam Tőled. Sőt, többet! Megihlettél arra, hogy elmeséljem,
hogyan csináltam meg a szerencsémet.
Mögöttem Vegas, zsebemben
zseton, a sivatagi tájat figyelve azon tűnődöm, hogy vajon milyen jót
cselekedhettem előző életemben, hogy most olyanban van részem amilyen.
Szerencsés embernek
tartom magam, minden létező fronton, ha valami nem úgy alakul az életemben,
ahogy a nagykönyvben megvan írva, azért csakis én vagyok a felelős. A csillagok
állása kiváló volt, mikor megszülettem, kérdés mihez kezdek vele.
7 évvel ezelőtt egy céges
karácsonyi partyra az akkori cégem, felkért egy asztrológust, akihez be lehetett
ülni, hogy megmondja a tutit. Akkor az
idős hölgy azt kérdezte tőlem: Mi az, amiben tehetséges? Van valami hobbija?
Van hobbim feleltem, de hogy tehetséges lennék-e benne azt nem tudom. Mire a
bölcs asszony azt felelte:
Drága, magának olyan a
csillagképe, mint a Dalai Lámáé, évszázadonként egy ilyen, ha van. Van valami,
amiben nagyon tehetséges, lehet még nem tudja mi az de jó ha megjegyzi, önnél
van az aranytömb, használja fel ügyesen.
Minden szavát elhittem,
már csak azért is mert a karácsonyi party hátralévő részében, mindenkitől
kérdezgettem neki mit mondott, gondoltam derüljön ki rögtön ha mindenkinek van
aranytömbje, de én voltam az egyetlen a 400 fős populációban, akinek
csillagsorsközössége van a Dalai Lámával.
Szóval 7 éve cipelem ezt
az aranytömböt, ideje lenne kiderítenem mi is az. Nincs a világon még egy hely,
ahol olyan hamar le lehet mérni ki mennyire szerencsés, mint Las Vegas.
Kezdődött minden azzal,
hogy a csoportban mi voltunk az egyetlen család, akinek a szobájának a kilátása
nem betonfal volt, hanem Vegas csillogó fényei.
Legnagyobb szerencsémnek azonban
azt tartom, hogy láttam a Grand Canyont.
A hely, ahol az embernek elakad a
szava, kihagy a szíve egy ütemet és ott a Canyon felett leteszi az örök esküt,
hogy megvédi ezt a földet. Itt tennék egy kis kitérőt, mert fontosnak érzem,
hogy írjak róla. Ha környezettudatosságom színskálán kéne jelölnöm, akkor azt
mondanám halvány zöldesben nyomom. Messze vagyok még az Óceánt megmentő
méregzöld emberektől, de még ez a halványzöld színű lelkem is fel van háborodva
attól, ami itt folyik.
Egy példa:
Reggel a kávézóban
vettünk 3 kávét és 3 Croissant. Melegítve kértük utóbbit, ehhez a pultos lány 3
papírt használt fel – mindegyiket külön papíron melegítette, 3 külön zacskóba
tette (pedig egybe kértem) és a zacskóba tétel előtt 3 külön papírba csomagolta,
majd a kávénkat, bár csészébe kértem, jelezte, hogy csak papírpohár van.
Lehet ez a reggeli
felháborodásom a pazarlás láttán a Canyonban csúcsosodott ki, de egész
komolyan elgondolkodtam, hogy le kéne lökni mindenkit, aki itt cigarettára
gyújt és a csikket csakúgy eldobja, vagy még rosszabb / pont előttem történt/, belefricskázza a Canyon szakadékába.
Személy szerint dolgozom
azon, hogy jobban védjem a környezetet, mert Amerika nemzeti parkjai
megerősítették bennem az érzést, hogy én bizony félek attól, amit a természet
tehet velünk és attól is, amit mi teszünk a természettel.
Ha már természet,
szerencsések voltunk abban is, hogy az időjárás pont a legtökéletesebb
volt Vegasban.
Napközben felfedeztük a
szállodákat, hogy este hova érdemes visszatérnünk. Jártunk Párizsban,
Velencében, Luxorban, megnéztük a táncoló szökőkutat.
Az idős öregasszonyok,
akik már előző este is ott voltak, reggel is ránk köszöntek azóta is bőszen
dobálták be a dollárokat a félkarú rablóba. Nyolc óra körül, apa felvette a
szerencsét hozó kockás ingét, zsebében a dominikai szivarral felszólított:
Zsuga Bubus, Fekete Jack
vár ránk.
Elindultunk hát bele az
éjszakába, ahol újabb szerencse ért.
A krupiénak hiába
magyaráztam, hogy 14 éve elmúltam 21 nem hitt nekem. Azt mondta, hogy túl
fiatalnak tűnők, mutassam az útlevelem. Ami persze nem volt nálam, vissza a
hivatalos doksiért, mire odaértem, már ott volt a biztonsági pofa, az est
supervisora a és a krupié. Az útlevél sajnos nem hazudik papíron 35 a korom,
mindenesetre megírtam a barátimnak: túl pihentem magam a nyaralás alatt, se ránc
se karikás szemek, vannak viszont duplán bekötött kezek.
Nem csak az én szerencsém
volt ez, apában is úgy csapódott le, hogy ha én nem nézek ki annyinak, akkor Ő
is csak 45-nek fest. Azóta pedig úgy is jár kel a távoli kontinensen, mint aki
alig múlt 40.
Leültünk végre az
asztalhoz, ahol pompás lapjárásom volt. Beszippant mindig az érzés, mikor csak
férfiak közt nyerőszférában vagyok. Kártyázáskor valahogy ösztönösen jönnek a
jó döntések. 17-re kérni kockázatos üzlet, de ha bejön a négyes tekintélyed
lesz. 3 óra játék után megtripláztam a dollárjaim számát. A legnehezebb nyeréskor
abbahagyni, de azt hiszem én a csúcson álltam fel.
Visszatérve a bázisra
anya első kérdése:
Mennyit nyertél?
Mire apa:
Gitta, ez a gyerek szarba
született.
Mikor hajnalban felhívtam
a bátyámat, hogy még élek és nyertem, röviden csak annyit jegyzett meg.
Kata, neked tehetséged
van a szerencséhez.
Ennyi! Meg van az
aranytömböm titka.
ui. ha tényleg úgy van,
ahogy a bátyám mondja, akkor a körutunk újabb állomásán szembe jön velem, a one
and the only Colin Farrell.
