Az éjszakai érkezést
követően, másnap elsétáltunk a szállodából a Fehér Házig. A hátsó ajtót vettük célba,
nem akartuk feleslegesen felkelteni a sajtó figyelmét. Mivel kicsit korán érkeztünk
ráadásul szombaton, Trampli még nem volt felkészülve a fogadásunkra és nem
akartam kellemetlen helyzetbe hozni így elnapoltuk a reggeli szalonnázást, de
még ott vártunk rá megtudtunk sok érdekességet a ház lakóiról és történelméről.
Itt ért a szikra, gyúlt
fény az elmémbe, hogy az én karrier lépcsőm egyértelműen az, hogy First Lady
legyek. Elnök csak azért nem, mert még él a törvény, hogy Amerikában kellett
volna, hogy szülessek, hogy ezt a tisztséget az USA-ban betölthessem.
Egy szó mint száz, annyi
útkeresés után végre tudom a választ a kérdésre, mi leszek ha nagy leszek.
Ki fogok állni nyíltan a kis mellűekért, hirdetem majd és jó példa leszek, hogy lehet nő egy nő őszülő
hajjal és ráncokkal, a tejellenes kampány elkötelezett híveként, ha kell utcára
is megyek, Coca Cola nagykövetté válok immáron hivatalosan is, rábeszélem majd
férjemet, hogy hagyjuk élni a pulykákat, de írtsuk ki az erőszakot. Legyen
világbéke.
Addig is még ezeken
lelkesen ügyködöm a Fehér Házban, kifaggatom az ott dolgozókat, a házvezető
nénit, a szakácsot és a biztonsági őröket, hogy hol is szívtak füvet a Bush
fiúk? Melyik álló lámpa vagy is bocsánat melyik falról leeső könyv verte be
Clinton fejét aznap éjjel mikor Hillary tudomást szerzett Monicáról, melyik
az a medence melyben Kennedy meztelenül fürdőzött a szobalánnyal és hol is van
a házban Laura a legkedvesebb First Lady szenté avatott helye?
Mindezeket papírra vésem
és amint lejárt a mandátum piacra dobom a könyvem:
Titkosított Fehér Ház-i pletykák
avagy az elnökök is büdöset …, kivéve Tramplit.
A botrány könyv hónapokig
vezeti majd a best sellert, megveszik a film jogokat én pedig a befolyt
összeget természetesen karitatív célra fogom felhasználni.
Még a jövőmön lamentáltam
elérkeztünk a Pentagonhoz, amit sajnos nem láttam, mert épp a Pulykák sorsán
gondolkodtam. Utunk a Washington-i katonai temetőben folytatódott, ahol
megnéztük az örök mécsest Kennedy sírjánál. Azt kell mondjam, hogy ez a Jackie
Kennedy nagyon jó PR-t nyomott a férjének. Vajon ha nem lövik le is hasonló
népszerűségnek örvendene? Szerintem az egyetlen elnök, akinek mindenki tudja a
nevét, holott csak 2 évig volt porondon és őszintén szólva egy- két híres
mondásán kívül, amiket a sírjánál kőbe véstek nem sok mindent tudok felidézni,
hacsak azt nem, hogy szerette a nőket a szivart és a neve összefonódott a
maffiával. Ne vádoljon senki igazságtalansággal, azt azért ide biggyesztem,
hogy a Holdra Lépésben nagy szerepe volt és a családunkban azóta is szállóige a
mondása: Ne azért csináld, mert könnyű, hanem mert nehéz.
Amúgy a temetkezési
szokásaik nekem nagyon tetszenek, sima fehér kő, szép nyugodt környezetben, ha egy
rokon virágot tesz a sírhoz, azt pár órán belül összeszedik, hogy egységes
maradjon a kép. Az amerikai zászló viszont engedélyezett, bárhol, bármikor.
Újabb kötelező kör várt
ránk, a Lincoln emlékmű. Ezt talán jobban vártam, mint a Fehér Ház-i
látogatást, hisz a tér régről ismerős, Forrest Gump, Hair és persze a már
említett Nixon filmekből.
Lincoln jobbján található
a Vietnámi emlékmű, Sötét márvány falon az összes elesett amerikai katona neve,
megrázó volt végig nézni. Döbbenet volt látni, hogyan emlékeznek meg egy
elbukott és minden szempontból kudarcot vallott háborúról.
Visszasétálunk Lincolnhoz
elkészítettük a szokásos szelfinket szigorúan ügyelve arra, hogy egyik kezünk
ökölben a másik széttárva legyen, mint egy szimbolizálva az erőt és a nyugalmat.
Ezután átgyalogoltunk a
Capitóliumhoz. Megmutattam a szüleimnek, hogy hol fognak majd ülni a férjem
elnökké avatásán, még én mögötte, élő bástyaként állok, mint az első First
lady, aki tanult angoljával, nem érti majd a beiktatási szöveget, de őszintén
bízom benne, hogy a férjem az esküt az általam írt könyvre teszi le.
Ez az ötlet bevallom nem
az enyém, de nagyon megtetszett. Az elnökök a beiktatásukon a saját családi
bibliájukra szoktak felesküdni. Obama, a Lincoln bibliát használta az eskükor a
rosszmájú sajtó szerint Trampli a saját maga írta könyvre szeretett volna
felesküdni, de mint említettem ez csak a sajtó mocskos szája, az elnök úrtól
távol állnak az ilyen ego-akciók.
Egy könnyű ebéd után,
amit az Indián múzeumban ettünk, hogy jobban megismerjük az őslakosok
gasztrovilágát, újra nyakunkba vettük a várost.
Tőlünk szokatlanul múzeum
délutánt tartottunk, hosszú idő óta először. Betértünk egy gyönyörű épületbe,
két szinten több szárny és terem. Bő egy órát időztünk a kék házban, de nem
jöttünk rá, hogy milyen múzeum lehetett. Volt kiállítva, sörös doboz, régi könyv,
székek, képek, pénzérmék és hajkefék, de koncepciót nem fedeztünk fel benne, így
azóta csak úgy hivatkozunk rá: a múzeum, ahova bementünk a mosdóba és egy
garázsvásáron találtuk magunkat.
Bizarr múzeumi
látogatásunk jó előkészítője volt a következő helyszínnek: Amerika történelme
múzeum.
Bizony, bizony van ilyen
3 szintet és óriási területet foglal magába. Európai múzeumokhoz szokott
lelkünk, mókásnak és egyben meghökkentőnek találta a kiállatási tárgyakat.
Egy levéltartó, amire
Lincoln egyszer ránézett. II Világháborús propaganda poszterek. Julie konyhája,
szőnyeg, amin Jackie egyszer végig vonult és hasonló történelmet formáló és
átalakító fontosságú tárgyak, emlékek.
Az egyetlen hely, ami
számomra izgi volt és egyben jó felkészülést is jelentett a megfelelő estélyi
kiválasztáshoz, a First Ladyk ruhája, amit a beiktatás utáni gálán az elnöki
táncnál viseltek. Sajnos el kell ismernem, Melania magasra tette a mércét,
ruhája letisztult elegancia, könnyed rafinériával.
Az első napon, amit
Amerikában töltöttem megfigyeltem, hogy minden csupa csupa pozitívum, sehol
sincsen megemlítve olyan tény vagy cselekedett, ami negatív színben tüntetné
fel a világjobbító Amerikát.
A múzeumok után új
kihívás vette kezdetét találni egy boltot, ahol tudunk venni vizet,
szendvicset, ne adj’ isten egy kis gyümölcsöt. Lehetetlen küldetés volt,
Washingtonban nincsenek boltok, de mire ez a tény tudatosult bennünk, addigra
megismertük a város minden zegét- zugát, óriási előre megtervezett széles útjait,
rendezett házait, szépen kialakított parkjait. Hazafele menet elmentünk újra a
fehérre festett ház mellett, melyet a 1811-ben a lakók kezdtek el ezzel a
jelzővel illetni, miután a tűzvészben megrongálódott házat újra festették és a
sárral, korommal piszkolódott házak sűrűjében kitűnt a frissen fehérre meszelt
elnöki palota.
Ahova terveim szerint
2021 januárjában beköltözöm. Szállodai szobánkba visszatérve megkérdeztem
jó barátom Googlet, hogy melyik szenátor egyedülálló, jóképű és esélyes az
elnöki címre, jobb ezt az őszinte szerelmet nem a véletlenre bízni.
