Szösszenet az esküvői beszédről

Booorning USA szól a zene, Béla vezet, Marika hímez az anyós ülésen, én laptoppal az ölemben bámulom a naplementét és a beszédemen töprengek.
Debrecen a cél, még konkrétabb állomásunk, Eszter és Gyula esküvője.
Hetek óta esküvői lázban égünk. Eszter, a mi Esztink, Sanyikánk, Gesztenyénk, Pöszink férjhez megy.
Felfokozott hangulatunkat az is megsegítette, hogy az egyébként szeptemberre tervezett esküvő, amolyan "EszteresenGyulásan" májusi menyegző lett. Hogy miért, hát mert ők Ők. Különösen megtisztelve érzem magam, mert miattam egy héttel korábban péntekre lett kitűzve a nagy nap.
Így azonban, nem lettem 10 kilóval kevesebb, nincs a mellemet eltakaró hosszú hajam és jóképű pasit sem találtam az oldalamra kiegészítőként.  Mégis eluralkodott rajtam a "de jó hogy élek" érzés.

Pedig feszültségben, idegességben nem volt hiány az elmúlt jó pár hétben.
Nem is nagyon értem, miért az ifjúpár panaszkodik az előkészületek nehézségeiről, mert min megy keresztül ilyenkor az a sok jó barát?
Először is megpróbálnak eleget tenni az ara kérésének, ne legyen táncos fiú, ne legyenek cikis feladtok, ne legyen túl sok alkohol ne legyen... és ez még csak a lánybúcsú szűk kereszt metszette.
Majd rögtön ott az első akadály mikor legyen a lányság könnyes búcsúztatója? Könnyebb bejutni a pápához, mint 12 lánynak közös időpontot találni.
Aztán jön az áradat, 187 email, de minden üzenet egy újabb ötlet és ahelyett hogy tisztulna a kép és összeállna a program nem marad más csak egy kaotikus ötletgazdag  alkohol ittas este.

DJ Béla sofőr zenét váltott egy romantikus országúti mélázósra így én is más felé kanyarodom.
Itt ez a szívszorongató érzés, hogy mennyire jó , hogy az egyik legjobb barátnőm boldog és ebben velem is osztozik. Ilyenkor még erősebb az elvárásom magammal szemben, hogy valami rendhagyó módon én is széppé varázsoljam nekik Május 18.-át.
Minden reggel a zuhany alatt magamban gyakoroltam, hol a könnyes megható beszédet felidézve a  lányságunk bohém éveit, még máskor vidám és cikis történetek ötlöttek fel bennem. A megannyi kép, emlék, és morzsa csak úgy cikáztak a fejemben de tervemmel, hogy ütős beszédem lesz nem haladtam előre.
Nem segített az sem, hogy bealudva  az örök sorozat kedvencemen fura álmom lett, melynek foszlányait feltárom most nektek:

Mikor így túlcsordulnak az érzelmek, az ember már csak mosolyog azon, hogy ez a férfi  Gyula egy szent ember, Cliff Barnes a meghívottak közt szerepel  és ezt a frigyet még Jokey Ewing cselszövő terve sem akadályozza meg.
Nem bosszankodom már azon sem, hogy nem jutottam el szoliba egyszer sem, nem találtam új ruhát sem, és az utolsó éjszakára pihenés helyett olyan dolgok maradtak hátra, mint esküvői beszédírás, a kocsi anyós ülésén készre hímezni a lányokkal közösen készített meglepiket.
Forró dróton tartani a kapcsolatot a többiekkel, hogy ki mikor- hogyan megy. Logisztikázni azon, hogy fodrász előtt vagy után sminkeljek.

Befúj a szél AC/DC bömböl a kocsiban én pedig újra felpörögtem, már csak arra tudok gondolni, hogy a nagy napon pirosra sírom a szemem, el koptatom a táncos cipőmet, éjfélkor a pálinkámat sült csirkére cserélem, de ami a leginkább éltet, hogy  2012 legrendhagyóbb esküvőjén veletek ünneplem ezt a csodálatos frigyet.

 Debrecen határában emelem hát poharam Gyulára és Eszterre.

Szösszenet a gyűjtögető életmódról

Egyetemista koromban kerített utoljára hatalmába azaz érzés, ami tegnap este is megával ragadott. Tanuló éveim alatt, a szobámban két alkalommal volt makulátlan tisztaság: az őszi és tavaszi vizsgaidőszakban. Ekkor ugyanis a szobám tisztásága, az autó kiporszívózása, a fürdőszoba rendberakása, a szüleim hálószobájának kitakarítása, az ablakpucolás, a padlási limlomok selejtezése, bugyik, zoknik kivasalása bizony teljesen egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül előrébb kerültek a fontossági sorrendben, mint felkészülni a 2 nap múlva esedékes statisztika szigorlatra.
Hasonló priorizálási válság alakult ki a tegnapi esti programomban.
Munkából hazafele tartva hosszasan győzködtem magam, hogy milyen hasznos dolog a futás, micsoda szuper jótékony hatása van rám, és hogy dúl benne az akaraterő, hogy egy óra edzést végégig csináljak. De, ahogy átléptem a küszöböt már el is öntött az ismerős érzés, jobb lenne előbb kitakarítani a lakást. Így hát aztán este hétkor otthonkára cserélve irodai öltözékem, neki láttam a rendrakásnak. Anyukám módszerét alkalmazva, a lakás mindenpontjában egy időben kezdtem a rend helyre állítását, abban bízva hátha egy időben is fejezem be. Lefolyó tisztító szag áradt a fürdőszobából, szellőztetés zajlott a hálóban, porszívó feküdt a nappaliban, miközben a konyhában a fűszeres kosarakat néztem át selejtezés címszó alatt. Mert, bár ritkán takarítok, az a remek tulajdonságom megvan, hogy akkor nagyon alaposan. Amikor a negyedik fűszeres kis kosárban a harminckettedik sütőport találtam meg, rá kellett jönnöm, nincs mese elkezdődött.
Mindenkinél bekövetkezik, kinél előbb, kinél később. Olyan, mint a klimax nem kímél senkit. Én is számítottam rá, de bevallom derekasan nem a 20-a éveim végén, nem volt mit tenni szembe kellett néznem a ténnyel, megkezdődött nálam, az öregkori gyűjtögetés. Még szerencsésnek is mondhatom magam, hogy olyan terméket sikerült kifognom kényszeres viselkedésem tárgyaként, ami legalább 2 évig megőrzi a minőségét.
Elmélázva ezen az immár megmásíthatatlan tényen tovább haladtam a fűszerek, pudingok és egyéb zacskós szir-szarok rendszerezésében. A tizennyolcadik vaníliás cukornál már azon agyaltam, vajon milyen ütemben romlik elmeállapotom és mikor jutok el odáig, hogy az ágynemű tartómba, dugdosom a csalamádét, mézet, virágföldet, mosóport és mindent kivéve persze az ágyneműt, mint drága jó nagymamám.
A takarításnak ezen szakasza annyira mély nyomott hagyott bennem, hogy ma a szokásos heti telefonbeszélgetésünkor fel is hívtam szöszi barátnőm figyelmét, hogy lassan szervezhetjük az öreg klubokat, mert mániákus sütőpor és vaníliás cukor felhalmozó lettem, mindezt úgy, hogy az elmúlt félévben még csak a sütő közelében sem jártam.
Megnyugtatott, hogy ez már valóban öregköri sajátosság. Nála a tárkony esett áldozatul. Elfogyott a babérlevél, hupsz egy tárkony a kosárba. Nincsen majoránna, akkor ideje beszerezni egy kis tárkonyt.
Bár a története megnevetetett, a célt nem érte el, nem nyugtatott meg, mert arra az apró részletre már nem is mertem kitérni neki, hogy a takarítás előrehaladtával mi minden került elő számomra merőben fura búvóhelyéről. Mert ki halott már olyat, hogy valaki egy dobozban gyűjti a gyógyszereket és a függöny karnis csipeszeit. Nekem sajnos nem ugrott be egy hónappal ezelőtt, amikor 2 méter magasban egy ingadozó létrán egyensúlyozva hosszasan törtem a fejem hogyan osszam szét a kábé 10 csipeszemet a 3 méter széles frissen mosott függönyömön úgy, hogy jobboldalon és baloldalon is egyforma legyen. Hasonló bizarr dolgok százait tudnám felsorolni, de nem szeretném minden barátomat elveszteni, így inkább átnyergelek a helyzet Katás vagy inkább Kovács klános megoldására. A művelet a SZŐRÖS SZÍV fedőnevet kapta. Minden a kukában landolt, ami egy éve nem volt a kezemben, így olyan tárgyaktól vettem, búcsút, mint hajcsatok, csipeszek, tollak, papírok, jegyzetek, újságok, számlák, vagy inkább számlatömbök. Gondoltam, ha már egy ideje nincs befizetve most már minek, majd küldenek újat. Röpke 5 óra alatt 3 nagy fekete zsákot pakoltam meg mihaszna dolgokkal és a ruhás szekrényeket még ki se nyitottam.
A takarításnak nálam különböző szakaszai vannak.
1.     A kupi helyzetfelmérése
2.     Még nem tudom felszínesen vagy alaposan akarok takarítani, így innen oda, onnan ide teszek dolgokat
3.     Eluralkodott káosz a lakás minden pontján
4.     A szoba átrendezése, hogy megszüntessük a fenti szakasz állapotot
5.     Első jelei az érdektelenségnek
6.     Szenvedés
7.     Utolsó akkord
8.     Elégedettség
Tegnap éjjel, fél kettő körül a mellékhelység hideg ülőkéjén vártam, hogy rám találjon az elégedettség érzése, hisz a többi szakaszon már túl voltam. Valami azonban hiányzott a tökéletességhez. Mint tudjuk a wc-n jönnek mindig a legjobb ötletek, neki is láttam az agymenésem kivitelezéséhez.
Parafatábla, rajzszeg, és kalapács mint, az egyetlen szerszám a lakásban és már kész is volt a WC-ben felrögzített üzenő tábla. Ha létezik, Kínai nagyfal, Siratófal, ugyan miért ne létezhetne az én tiszta wcben a MEGKÖNNYEBÜLTEK FALA.
Ahol rögtön fel is rögzítettem magamnak és a látogatóimnak.
Tiszta a lakás, jöhet a futás!