Szösszenet az ősszösszenetről

Középiskolás voltam, amikor először felütötte a fejét ez a téma, Eszti barátnőmnek köszönhetően. Akkor feltett kérdésére a mai napig keressük a választ. Eszter ugyanis azon morfondírozott, hogyha bizonyos emberekre ráaggatjuk azt a szót, hogy bunkó, akkor léteznie kellett egy embernek, aki először kapta meg ezt a jelző, vagyis, kell, hogy legyen egy ősbunkó.

Erre a gondolatmenetre fűzöm most fel a következő szösszenetem. Ha van egy blogom, mely tele van megírt szösszenetekkel, akkor léteznie kell egy írásnak, ami először volt ebbe a kategóriába sorolható. Kell, hogy legyen tehát egy ősszösszenet.

Van is. Maga a szó, hogy szösszenet az angliai éveim alatt született meg, de a kataszösszenetei műfajban az első írásom sokkal korábbi évekhez nyúlik vissza. Most hétvégén nagy takarítás és selejtezés közben, úgy jártam mint általában ennél a cselekedetemnél mindig, elmerültem a több száz papír alapú levelemben, fényképekben, naplóban. Milyen jól tettem, hisz egyszer csak a nagymamától kapott macis naplóm, vonalas lapjai közt elrejtve megtaláltam az ősszösszenetet.

Úgy, ahogy akkor, iskoláskoromban megírtam, bemásolom most ide. Stilisztikailag hagy maga után némi kívetnivalót, szófordulataiban még kezdetleges,tele szóismétlésekkel, de önéletrajzi könyvemben a korai-kovacs szakasz méltó nyitó ősszösszenete lesz.

Szóljon hát hangosan az írott szó 1998-ból, abból az időből, mikor még családifészkünk minden fiókája otthon lakott.

A Kovács család egy estéje

Itt ülök a szobámban, és azon gondolkodom mit csináljak. Úgy döntöttem leírom a Kovács család egy estéjét. Mivel ma 6-7 óra körül lehet, ráadásul csütörtök a következő történik ha mindenki itthon van.

Anya most kért kávét a két „szolgalelkű” fiú kapva az alkalmon, hogy benyalhat anyának már ugrik is – és még, hogy mi nők vagyunk alsóbbrendűek-. Apa megcsinálja anyának a kávét közben pedig a sajátját is odakészíti – mivel ezt csak ő tudja-. Miközben főnek a kávék apa áll a konyhában ahová kis idő múlva anya is megérkezik. Rögtön el is kezdenek beszélgetni, mivel olyan nyitottak a világ felé nem tudom most mi kerülhetett szóba talán a művészet. Hamarosan kijön a szobájából Szilárd először figyelmesen hallgatja a „felnőttek” eszmefuttatását, majd amikor már végképp nem bír magával – hisz annyira szeretne beszélni – elkezdi mondani, hogy azok az aberrált szurkolók már megint mit csináltak. Itt most hosszú percekig Szilárd monológját halljuk, amit egy telefon csörgés félbe szakít. Apát keresi valaki, aki állást akar kéni. Ez idő tájt anya kávéja lefőtt s anya a hagyományokhoz hűen kimegy a teraszra és egy szál cigi mellett elkortyolgatja a már kihűlt kávét.

Apa, aki közben finoman tudtára adta a kellemetlen alaknak, hogy nincs hely náluk, leteszi a kagylót és követi anyát a teraszra. Anya kiváncsian kérdezi:

Ki volt az?

Mire apa szája megindul, először válaszol a kérdésre, majd megragadva az alkalmat elkezd a munkájáról mesélni. Bent megint csörög a telefon. Szilárd nem kapodja el, megvárja még a telefonáló az őrület határára kerül, majd felveszzi és nyájasan beleszól:

Kovács lakás tessék!

Miután Szilárd jól elbeszélgetett a telefonálóval, kiszól anyának, hogy telefon. Anya bejön és a szokásos kérdés:

Ki az?

Szilárd alig hallhatóan válaszol. Mire anya újra felteszi a kérdést:

Ki az?

Szilárd egyre idegesebben vágja rá:

Juli.

Anya a név hallatán gyorsan felkapja a kagylót és köszönti a telefonálót:

Heló Tesókám!

Ez a vég. Innentől kezdve órákat beszélnek, hol a Tanácsadóról, hol mamáról, hol Juli fájó fogáról. Ez idő alatt, apa, aki már lelkiszemei előtt látja az est további részét – gondolok itt a hosszas telefonbeszélgetésre- bekapcsolja a TV-t vagy háromszor körbenézi az adókat hosszabb időt tölt a Spektrum előtt majd amikor rájon, hogy ezt a „Megmagyarázhatatlant” már látta átkapcsol kedvenc csatornájára az RTL klubra. Mikor Szilárd ezt meglátja újabb monológot mond, kifejti véleményét az RTL-ről és a mexikói sorozatokról. Apa legtöbbször megpróbál értelmesen reagálni Szilárd kritikáira, de előfordul, hogy rá hagyja, mondjon amit akar.

Eljött a nagy pillanat anya leteszi a kagylót és elindul a konyhába, abonettet valami felvágotatt és paprikát enni – a paprikát sose hagyja ki, hisz tudja, hogy idegesít, amikor ropogtatja-. Apa a TV előtt ülve meghallja anya tevékenykedését és ő is kimegy a konyhába hátha csurran- cseppen neki is valami. De mikor látja, hogy ezek az ételek nála nem nyerők megkérdii anyát:

Gidácska nem eszünk egy kis szalonnát?

Anyának felcsillan a szeme.

Hagymával? – kérdezi most már belelkesedve Anci.

Igen! mondja apa és már hozzá is lát a hagyma megtisztitásához, anya pedig  kenyér szeleteléséhez, mikor is kiderül nincs szalonna. Kisebb szünet után jön anyának a mentő ötlete:

Akkor mit szólnál egy kis kolbászos rántottához pirítóssal?

Apa meg se várja a mondat végét már vágja is a kolbászt, közben anya beszól Szilárdhoz.

Kérsz kolbászos rántottát pirítóssal?

Nem. – jön a kurta választ

Elkészült a finom vacsi – amiről csak beszélni szoktunk – a szakácsok elkezdenek enni, amikor kijön a szobájából Szilárd és meggondolja magát, mégis csak kér. Így Anci anyaiöszetentől vezérelve átadja neki a sajátját és visszatér az abonetthez. Most már tehát mind a hárman esznek és apa még beszél is közben amitől én rossul vagyok, de megpróbálom túlélni.

Kész hál’Istennek megették az egészet. Apa még hoszsú percekig áradozik a finom ételről majd leül a TV elé, ahova kis idő múlva megérezik anya és Szilárd is. Rövid időn belül kikapcsolják a bezsélgetést zavaró televíziót.

Ekkor csengetnek. Alajos az, így Szilárd elhagyja a meghitt beszélgetést. Anya szája a füléig ér mikor meglátja Alit, Apa is örül a fiatal vendégnek. Beszélgetnek pár szót, aztán a fiúk elvonulnak saját kis világukba. Időközben anya újra a teraszon van és cigizik. Apa pedig ismét bekapcsolja a TV-t és áhitattal nézi az RTL-t. Később a TV előtt űlök száma kettőre gyarapszik, hisz anya is csatlakozik apához.

Beszélgetéssel és tévéznézéssel telik kábé egy- két óra. Aljos távozni készül, köszön de ez már csak Szilárd hallja, ugyanis apa az ágyban anya pedig a TV előtt – ahol most az HBO van terítéken- elaludt. Így miután Szilárd Alajost útjára engedte ő is úgy dönt nyugovóra tér. Alszik hát az egész család, és itt van számomra egy rejtély. Hogy kerül anya a franciaágyba, ha éjszaka a TV előtt alszik el. Na mindegy. A lényeg: Jó éjszakát Kovács Család.

Kiskata, 1998 Január 15

Szösszenet a könyv hátuljára

Ha megkérdezik tőlem, melyik az a hely, ami az otthonom után a legjobban feltölt, kikapcsol, elvarázsol, megnyugtat és szórakoztat, akkor a válaszom az lenne a könyvesbolt. Imádom a könyves boltok hangulatát. Budapesti magányos éveim alatt, sokszor választottam azt programomnak, hogy beültem a két nagy könyvesboltunk egyikébe, kezembe vettem egy könyvet, leültem a kedvenc eldugott sarkomba és elolvastam. 3-4 olyan könyv is van a puttonyomban, amelyiket nem megvettem, hanem a boltban olvastam el.  Ebben persze, nagy segítségemre van az a képességem, hogy nagyon gyorsan olvasok. Ha tetszik, könnyed és szórakoztató irodalomról van szó, akkor képes vagyok  7- 8 óra alatt elolvasni 300-500 oldalt. Ezért szeretem például a hosszú repülő utakat is.

Mostanában a szokottnál is többet járok a könyvesboltokba, különböző technikákkal választom vagy veszem szemügyre az írott anyagot. Megnézem a borítókat, eltűnődöm miért éppen ahhoz nyúltam, amelyik a kezemben van. Elolvasom a hátsó összefoglalót. Egy filmben hallottam és nagyon megtetszett, hogy a főszereplő spontán módon felnyitotta a könyvet valahol és elolvasta azt a két oldat, hogy mit akart véletlenszerűen üzenni neki a könyv. Nálam az első 3 oldalon eldől minden, ha azon nem jutok túl, nem olvasom el a regényt, novellát. Akad olyan is, amikor kifejezetten író szerint választok. Sok kedvencem van, sok visszatérő barátom van már a polcokon, de azt hiszem a nagy kedvenc, akinek az írásai mindig magával ragadnak, aki pont azt a stílust, humort képviseli, ami nekem nagyon tetszik, és amiért ő igazi példakép nekem az: Kepes András.

Ő állandó szereplő a Kovács Klán kulturális életében. Szerintem azon kevés tizenévesek közé tartoztam, aki minden Desszert adást látott, aki ott ült  a képernyő előtt, amikor az Apropó ment. A Világfalu sorozatot azóta, már többször megnéztem. Személye, élete, tudása, tájékozottsága, könnyed profizmusa és szerény magabiztossága kivételessé teszi. Ma pedig az is megadatott, hogy személyesen találkozhattam vele.

Új könyvének bemutatója szolgáltatta a találkozó ürügyét. 4. Sor közepén ültem, és hallgattam. 2 óra repült el vele, bejártuk Szíriát, Marokkót, Indiát, Perut, Argentínát. Voltunk esküvőn, fürödtünk a Copacabanan, lovagoltunk és durr defektet kaptunk, Intézetben sétálgattunk, majd vallások között lavíroztunk, miközben zongorázott az érzelmeimen, hol  nagyokat kacagtam,  hol könnyes szememet törölgettem, a következő pillanatban, pedig már vágyakoztam, mind arra, ami benne meg van, amit átélt és a képességére hogy mindezt áttudja adni másoknak.

Az egész estére a koronát végül nem Ő, hanem a szüleim tették fel, hisz minden, amit kedvenc írom a maga világképének tart, az kaptam meg én a saját szüleimtől.

Anya és Apa azzal, hogy évente más és más országba utaztunk/ utazunk, hogy felfedezünk új kultúrákat, nem csak remek két hetet, vagy heteket, a tengerparti koktélozás önfeledt érzését adták/ adják meg nekünk, de az utazásaink során olyan értékrendet és szemléletváltást is képesek voltak megteremteni számunkra, mellyel el tudjuk fogadni és meg tudjuk érteni a kultúrák sokszínűségét és egyezését.

Kepes András azért is áll közel a szívemhez, mert filmre vitte, mert, beszélgetős TV műsorba sűrítette és mert, könyvbe írta, azokat az elveket, eszméket, amelyeket én nap, mint nap magamba szívok azáltal, hogy azok a szüleim, akik.

Az új könyvének első 3 oldalát elolvastam és lassan a könyv végére is érek, pedig csak pár órája került a kezembe.