Március első péntek reggele van, az idő: 8:55 percet mutat. Fejemben az
előző pesti est színház élményei
kavarognak, szememben az éjszakai vezetés gyötrő fájdalma, arcomon a nehéz
fejfájós éjszaka gyűrődései, fülemben a ponyvaregény slágere szól.
Stop Tábla!
Megállok. Balra nézek, jobbra nézek és tudatosítom magamban, hogy nem jön autó sehonnan, mehetek.
Durrrrrr.
Jött autó. Nem is kicsi! Egy citrom sárga, kisteherautó, több mázsa, legalább 3 méter hosszú két méter magas. Hogy, hogy nem fogta az agyam, hogy ott van? Teszem fel magamnak a kérdést, 9: 30 perckor a járdaszegélyen ülve várva a rendőröket.
Nézem, ahogy az élénksárga színű teherautó sofőrje- egy fiatal srác- erőn felül próbálja kicserélni a kilyukadt bal első kereket, amit én sikeresen tönkretettem.
Hogy, hogy nem láttam? Hiszen megálltam, körbe néztem! Tényleg ki lennék merülve, ahogy ezt a környezetemben mindenki mondja? Tényleg nem jól használom a szabadidőmet? Nem adom meg a testemnek, lelkemnek és a tudatomnak azt a feltöltődést, amire szüksége van?
Miután minden önsegítő könyv azzal kezdi, hogy merjünk szembenézni önmagunkkal, válaszoljuk meg a nehéz kérdéseket, ne hazudjunk. Úgy döntöttem hasznosan töltöm, ezt az ölembe hullott szabad pár percet és végig gondolom, hogyan segíthetnék elvileg „kimerült” testemen és lelkemen. Nem hazudok, nem csalok, csak a tényekre fogok hagyatkozni. Péntek van, lássuk mit csináltam az elmúlt egy hét összesen 72 óra szabadidejében. Először is, teljesen magától érthetődő, hogy szabadidőt csak az alvásidő lerövidítésével lehet növeli, ez minden dolgozó nő fegyvere, magam is sokszor vetem be. Így a reggelek 6-kor kezdődnek, amikor is teret engedek hivatalos szakmámmá nem kovácsolt, ám bennem mélyen szunnyadó fodrász énemnek. Ez a keresztje a nőnek, akinek hatalmas kerek dinnye fejéhez göndör haj párosult és muszáj a hajvasaló mágiát bevetnie. Minden reggel háziasszonykodom is, mert 33 év ide vagy oda a mai napig reggel vasalom a ruhámat. Ha már ruha, minden elismerésem a modelleké, akik ezerszer öltöznek át egy divatbemutatóra, én már abban elfáradok, hogy reggel 5-6 ruha közül választanom kell, melyikben nincs nagy hasam, nem kopott, tiszta, nem sápaszt.
Hétköznap reggel 8-ra tehát már túl vagyok négy szakmán, hiszen voltam fodrász, topmodell, stylist, és háziasszony.
A munkaidő ugyan fél 6 ig tart, de aki multinál dolgozik hamar megtanulja, nem munkaidő van, hanem munka, így ha szerencsém van, akkor a 7 órakkor kezdetét veheti a szabadidő.
Akkor lássuk a tényeket. Szombat reggel igazi született feleségként a zöldség gyümölcs piacon adózom a társasági élet oltárán. Teszek veszek portékát cserélek,hogy igazi gourmet módján Michelin csillagos étket tegyek a családi asztalra ebédnek. Délután szerető nagynéniként hirtelen másfél éves kislány leszek, hogy együtt játszhassak és szórakoztassam családunk legifjabb csillagát. Este édesanyámmal felváltva, hol szobalányként takarítunk, mosunk főzünk, hol pedig csak a fürdővizében lubickoló unokában/ unokahugiban gyönyörködünk. Altatás után jön az újabb váltás, eleget tenni a kérésnek, hogy a kollégák spontán csapatépítésén részt vegyek. Egyetemistává vedlek és átadom magam az önfeledt bulis életnek. Vasárnap ez azért visszaüt keményen és másnapossággal teli a reggelem, de nincs megállás hisz várnak rám a kisgyerekes barátaim délelőtti kávéra. Szinte biztosra veszem, hogy ilyenkor az autómosó helyek a vasárnap délelőtt gyerekre vigyázó apukák klubhelye. A vasárnapi ebédkor igazi civis polgár bőrébe búja őrzőm hagyományunkat és jelenlétemmel tisztelem meg a vasárnapi ételt. Délután átadom magam a német szavaknak, és pár órára úgy érzem, német nyelvprofesszor válhat belőlem. Nem sokáig maradok e hivatásomban, hisz Szulejmán szólít Háremébe és órákra elveszek a 16. Század csodás intrikákkal teli életében. Rajongásom a kor után, már odáig fajult, hogy a sorozat részeit törökül nézem, így ha Szulejmán szerelmet vall nekem, már megértem. Fél egykor úgy döntök, visszatérek lakrészembe és alvással átadom magam a modern kör őrületének.
A reggel ahogy korábban már említett szakmák sokaságával teljes. Hétfőn este 7 órakkor, a munkahelyemről beesek az OMG fitnessre, mert a csapból is az folyik: tartsd karban a tested. Nem, sajnos még nem jön belső késztetésből, de megyek. Mikor ott vagyok szemben az óriás tükörrel, a hangos zene pezsgésében úgy érzem Olimpiát tudnék nyerni, és bármire képes vagyok. Sőt mi több, ma megállás nélkül minden feladatot megcsinálok. így is gondolom egész a 25. Percig. A maradék 35 percben pedig küzdök az elemekkel, önmagammal, a meleggel. Amikor vége, úgy érzem Olimpiát nyertem. Ez után jön csak az ünneplés része, hisz napom fénypontja, amikor az autóval haza fele megyek, Rihanával egy bandában zenélek és ott akkor a piros lámpánál elhiszem, hogy Grammy díjat érdemlek.
Kedden este munka után rögtön Indiába utazom, hogy a stresszes életem megfelelően kezeljem. Másfél órát időzök, e nyugodt helyen és mozdulatról mozdulatra merülők el az aszanákba és válik belőlem jógamester. Fél kilenc , mire haza érek a hosszú útból, de sajnos a meditálás sem feledtette velem, hogy ideje a gyantát melegítenem. Mesterségem újabb címere kozmetikus, ebben még van hova fejlődnöm bevallom őszintén, mert a művelet sajnos órákat vesz igénybe. Ennek ellenére még randizom Murakami Haruki íróval is egy keveset és pár óra Japán hősnő válik belőlem.
Szerda este úgy tervezem, hogy a semmit tevés lesz időtöltésem, de ember tervez a barátnők pedig ezt felülírják egy spontán ÖTYÉ –vel. Alkotó műhely címen adtuk el a nagyérdeműnek, de sokkal inkább a női csacsogás színtere. Így nyolc órakkor a munkavégeztével átcuccolok a barátnőmékhez, hajnal előtt kerülök ágyba, de akkor is csak azért, hogy másnap reggel viszonylag kipihenten vezessek fel Budapestre.
Mert csütörtökön, a számlái és hivatalos dolgai iránt felelős állampolgári énem kerekedik felül és felhasználva egy szabadságomat a FŐGÁZ és Elmű kényelmes székeit élvezem órákon át. A napomat a felelősség uralja és példamutató gyerekként, színházba viszem imádott szüleimet.
A 3 órás haza úton Debrecenbe, mindhárman felcsapunk kritikusoknak és hosszan elemezzük tárgyaljuk a darab szimbolikáját, üzenetét és persze, hogy ki hogyan teljesített a világot jelentő deszkákon.
Hajnal kettő mire ágyba kerülök, de mint tudjuk, nem jön álom a szemünkre, ha nem néztük meg utolsóként a facebook legfrissebb híreit.
Ma péntek van, reggel 9: 45 perc és azon tűnődöm, hogy én egy igazán hedonista ember vagyok, aki bizony minden percét élvezi a 72 óra szabadidejének. De vajon mi lenne velem, ha lenne két csodálatos, de rakoncátlan gyerekem, egy kedves odaadó de figyelmet igénylő társ az oldalamon.
Stop Tábla!
Megállok. Balra nézek, jobbra nézek és tudatosítom magamban, hogy nem jön autó sehonnan, mehetek.
Durrrrrr.
Jött autó. Nem is kicsi! Egy citrom sárga, kisteherautó, több mázsa, legalább 3 méter hosszú két méter magas. Hogy, hogy nem fogta az agyam, hogy ott van? Teszem fel magamnak a kérdést, 9: 30 perckor a járdaszegélyen ülve várva a rendőröket.
Nézem, ahogy az élénksárga színű teherautó sofőrje- egy fiatal srác- erőn felül próbálja kicserélni a kilyukadt bal első kereket, amit én sikeresen tönkretettem.
Hogy, hogy nem láttam? Hiszen megálltam, körbe néztem! Tényleg ki lennék merülve, ahogy ezt a környezetemben mindenki mondja? Tényleg nem jól használom a szabadidőmet? Nem adom meg a testemnek, lelkemnek és a tudatomnak azt a feltöltődést, amire szüksége van?
Miután minden önsegítő könyv azzal kezdi, hogy merjünk szembenézni önmagunkkal, válaszoljuk meg a nehéz kérdéseket, ne hazudjunk. Úgy döntöttem hasznosan töltöm, ezt az ölembe hullott szabad pár percet és végig gondolom, hogyan segíthetnék elvileg „kimerült” testemen és lelkemen. Nem hazudok, nem csalok, csak a tényekre fogok hagyatkozni. Péntek van, lássuk mit csináltam az elmúlt egy hét összesen 72 óra szabadidejében. Először is, teljesen magától érthetődő, hogy szabadidőt csak az alvásidő lerövidítésével lehet növeli, ez minden dolgozó nő fegyvere, magam is sokszor vetem be. Így a reggelek 6-kor kezdődnek, amikor is teret engedek hivatalos szakmámmá nem kovácsolt, ám bennem mélyen szunnyadó fodrász énemnek. Ez a keresztje a nőnek, akinek hatalmas kerek dinnye fejéhez göndör haj párosult és muszáj a hajvasaló mágiát bevetnie. Minden reggel háziasszonykodom is, mert 33 év ide vagy oda a mai napig reggel vasalom a ruhámat. Ha már ruha, minden elismerésem a modelleké, akik ezerszer öltöznek át egy divatbemutatóra, én már abban elfáradok, hogy reggel 5-6 ruha közül választanom kell, melyikben nincs nagy hasam, nem kopott, tiszta, nem sápaszt.
Hétköznap reggel 8-ra tehát már túl vagyok négy szakmán, hiszen voltam fodrász, topmodell, stylist, és háziasszony.
A munkaidő ugyan fél 6 ig tart, de aki multinál dolgozik hamar megtanulja, nem munkaidő van, hanem munka, így ha szerencsém van, akkor a 7 órakkor kezdetét veheti a szabadidő.
Akkor lássuk a tényeket. Szombat reggel igazi született feleségként a zöldség gyümölcs piacon adózom a társasági élet oltárán. Teszek veszek portékát cserélek,hogy igazi gourmet módján Michelin csillagos étket tegyek a családi asztalra ebédnek. Délután szerető nagynéniként hirtelen másfél éves kislány leszek, hogy együtt játszhassak és szórakoztassam családunk legifjabb csillagát. Este édesanyámmal felváltva, hol szobalányként takarítunk, mosunk főzünk, hol pedig csak a fürdővizében lubickoló unokában/ unokahugiban gyönyörködünk. Altatás után jön az újabb váltás, eleget tenni a kérésnek, hogy a kollégák spontán csapatépítésén részt vegyek. Egyetemistává vedlek és átadom magam az önfeledt bulis életnek. Vasárnap ez azért visszaüt keményen és másnapossággal teli a reggelem, de nincs megállás hisz várnak rám a kisgyerekes barátaim délelőtti kávéra. Szinte biztosra veszem, hogy ilyenkor az autómosó helyek a vasárnap délelőtt gyerekre vigyázó apukák klubhelye. A vasárnapi ebédkor igazi civis polgár bőrébe búja őrzőm hagyományunkat és jelenlétemmel tisztelem meg a vasárnapi ételt. Délután átadom magam a német szavaknak, és pár órára úgy érzem, német nyelvprofesszor válhat belőlem. Nem sokáig maradok e hivatásomban, hisz Szulejmán szólít Háremébe és órákra elveszek a 16. Század csodás intrikákkal teli életében. Rajongásom a kor után, már odáig fajult, hogy a sorozat részeit törökül nézem, így ha Szulejmán szerelmet vall nekem, már megértem. Fél egykor úgy döntök, visszatérek lakrészembe és alvással átadom magam a modern kör őrületének.
A reggel ahogy korábban már említett szakmák sokaságával teljes. Hétfőn este 7 órakkor, a munkahelyemről beesek az OMG fitnessre, mert a csapból is az folyik: tartsd karban a tested. Nem, sajnos még nem jön belső késztetésből, de megyek. Mikor ott vagyok szemben az óriás tükörrel, a hangos zene pezsgésében úgy érzem Olimpiát tudnék nyerni, és bármire képes vagyok. Sőt mi több, ma megállás nélkül minden feladatot megcsinálok. így is gondolom egész a 25. Percig. A maradék 35 percben pedig küzdök az elemekkel, önmagammal, a meleggel. Amikor vége, úgy érzem Olimpiát nyertem. Ez után jön csak az ünneplés része, hisz napom fénypontja, amikor az autóval haza fele megyek, Rihanával egy bandában zenélek és ott akkor a piros lámpánál elhiszem, hogy Grammy díjat érdemlek.
Kedden este munka után rögtön Indiába utazom, hogy a stresszes életem megfelelően kezeljem. Másfél órát időzök, e nyugodt helyen és mozdulatról mozdulatra merülők el az aszanákba és válik belőlem jógamester. Fél kilenc , mire haza érek a hosszú útból, de sajnos a meditálás sem feledtette velem, hogy ideje a gyantát melegítenem. Mesterségem újabb címere kozmetikus, ebben még van hova fejlődnöm bevallom őszintén, mert a művelet sajnos órákat vesz igénybe. Ennek ellenére még randizom Murakami Haruki íróval is egy keveset és pár óra Japán hősnő válik belőlem.
Szerda este úgy tervezem, hogy a semmit tevés lesz időtöltésem, de ember tervez a barátnők pedig ezt felülírják egy spontán ÖTYÉ –vel. Alkotó műhely címen adtuk el a nagyérdeműnek, de sokkal inkább a női csacsogás színtere. Így nyolc órakkor a munkavégeztével átcuccolok a barátnőmékhez, hajnal előtt kerülök ágyba, de akkor is csak azért, hogy másnap reggel viszonylag kipihenten vezessek fel Budapestre.
Mert csütörtökön, a számlái és hivatalos dolgai iránt felelős állampolgári énem kerekedik felül és felhasználva egy szabadságomat a FŐGÁZ és Elmű kényelmes székeit élvezem órákon át. A napomat a felelősség uralja és példamutató gyerekként, színházba viszem imádott szüleimet.
A 3 órás haza úton Debrecenbe, mindhárman felcsapunk kritikusoknak és hosszan elemezzük tárgyaljuk a darab szimbolikáját, üzenetét és persze, hogy ki hogyan teljesített a világot jelentő deszkákon.
Hajnal kettő mire ágyba kerülök, de mint tudjuk, nem jön álom a szemünkre, ha nem néztük meg utolsóként a facebook legfrissebb híreit.
Ma péntek van, reggel 9: 45 perc és azon tűnődöm, hogy én egy igazán hedonista ember vagyok, aki bizony minden percét élvezi a 72 óra szabadidejének. De vajon mi lenne velem, ha lenne két csodálatos, de rakoncátlan gyerekem, egy kedves odaadó de figyelmet igénylő társ az oldalamon.
Hölgyem, ideadnád a jogosítványát és elmondaná mi
történt?
Szakítja félbe gondolataimat az egyenruhás tiszt.
A pillanat tört része alatt átsuhan a fejemen, hogy elmondom neki, hogy én
ezen a héten már voltam:Fodrász, Modell, Stylist, Háziasszony, született feleség, gourmet, 1.5 éves
kislány, szoba lány, elfogult nagynéni, tomboló egyetemista, másnapos, jó barát,
német nyelvprofesszor, Szultána, Olimpikon, Grammy díjas énekes, csendértő
indiai jógamester, kozmetikus, japán hősnő, OTYE oszlopos tag, felelős
állampolgár, szüleit szerető gyerek, kritikus, a 21. Századi találmányok
megszállott követője. Ekkor villámcsapásként eszembe jut, egy valami még nem voltam, Így pénteken a magamnak véletlenül kreált szabadidőmben, hajamat
hátrasimítva, a legédesebb mosolyomat felvillantva, csábító színésznővé válok
és a velem szemben morcosan néző rendőr úrnak előadom, a szegény ,elesett,
védelmezésre szoruló ártatlan nőt.
