Az Újkertben nőttem fel. Az Újkert Debrecen kicsit jobb kiadású nyolc kere, Eger- csebokszárija, Miskolc- Avasa, egy szóval egy igazi lepukkant lakótelep. Még is volt valami megfoghatatlan bája. Újkertisnek lenni egy életérzés volt. Mi ráadásul nem csak, hogy Újkertisek voltunk, de a 14 emeletes ház 13. emeletén laktunk. Így aztán válogatás nélkül szívhattam magamba a társadalmi szocializációhoz szükséges elemeket, úgymint szalonnasütés a 12. emeleti erkélyen. Bútortologatás az esti mese helyett, mutogatós bácsi a ház melletti marcipán kocsmában és persze a hamisítatlan lépcsőházi lift pletyka.
Szüleim és barátaik vad dorbézolásai persze remek táptalajt adtak ezeknek a híreszteléseknek.
A „pálinkás jó reggelt” fogalom ekkor ívódott be az életembe, hisz édesapám és a jó öreg G. minden reggel ezzel az idegnyugtató köszöntéssel indította a napot.
Egy szó, mint száz komor szomorúság érzés fogott el, amikor 11 éves koromba kertes házba költöztünk.
Új otthonunk környékén nem hogy szomszéd, még aszfalt sem volt a kezdetekben.
Az első pár hétben szinte nyomasztó volt a csend és fura volt, hogy a szomszédok veszekedésének alapzaja nélkül nézhettük végig a Dallast.
Azóta az elmúlt 17 év kertes házi lét feledtette velem a bérház szépségeit és egészen 2010 júniusáig már csak foszlányokban élt bennem a panelvarázsa.
2010 júniusában azonban újra megérintett a lépcsőházi miliő.
A 4. Emeletre fészkeltem be magam egy 1983-as építésű téglaházba. Itt 17 év után újra kellett tanulnom a társadalmi szokásokat.
Azt hiszem liberális szüleim sem ellenőrizték haza jövetelem pontos idejét oly buzgón, mint a földszinten lakó idősúr, aki valahányszor meghallja a cipőm kopogását résnyire nyitja az ajtót és várja a már jól ismert mondatot:
Jó reggelt/ Jó napot/ Jó estét csak én vagyok az a 4.emeletről.
Hála Istennek a 2. emeleti Tóthnénak köszönhetően, már szinte kotta nélkül eltudnám zongorázni Chopin műveit.
A 2. emelet egyébként is elég rázós, már nem azért, hogy árulkodjak.
Tóthékkal szemben lakik az alkoholista pár, mert mint tudjuk egy lépcsőház nem lépcsőház alkoholista pár nélkül. Ők amúgy elég szenvedélyes életet élnek. Múltkor például egy éjszakai mulatozásból ballagtam fel a lépcsőn hajnali 3 körül, amikor az asszony óriási dörömbölés mellett kiabálta:
Nyisd ki az ajtót te mocskos állat, vagy kihívom a rendőrséget.
Én persze tudtam, hogy ez a férj bosszúja, mert 2 nappal ezelőtt az asszony zárta ki, még ő gyanútlanul levitte a szemetet.
A mellette lakó sajnos nem tud főzni, vagy legalábbis nem figyel arra a szóbeszédre, hogy az égett étel rákot okozhat. Ha füst és odakozmált szag terjeng a házban, már senki nem aggódik, csak legyintünk:
Á csak Margó néni főz.
Nem is tudom, hogy tudja mindezt elviselni a 3. emeleti pár hónapos kisbaba. Ilyenkor hisz az ember a család erejében. A kislány szülei ugyanis igazi jólélek egyetemi segédtanárok, tarisznyával és biciklivel. Kell is ez a kiegyensúlyozottság a 2. emeleti megpróbáltatások után.
Velük szemben Szűcsék tengetik a mindennapokat, akik tapasztalataim alapján a következőkkel nem rendelkeznek:
Francia kártya
Csillagcsavarhúzó
Szeg és
Jó hallás.
De talán az összes közül a legkedvesebb házbélim a közvetlen szomszédom István.
Még nem volt módunkban találkozni bár szinte mintha együtt élnénk.
Én meghallgatom a reggeli 7 órás híreket a rádióján. Telítődöm a kávéja illatával és segít abban is, hogy pontosan tudjam, este 8 óra van zörög István kulcsa.
A kommunikáció egy rendhagyó módját fedeztük fel: Üzengetünk.
Én az ajtó előtt hagyott bejglivel jelzem itt járt a télapó. Ő mozart csokival megpakolt szatyorral és egy kedves levél köszönt újévet.
Íratlan szabályunk, hogy heti váltásban seperjük le a koszt a 3. emeletre.
Ez azonban még csak az a bérház, amiben lakom, de a velem szemben lévő társasházból is lehet csemegézni bőven.
Ott van mindjárt a sarkon élő buzi pár és a péntek esti romantikázásuk, vagy a szöszi szingli csaj és a szeretője, aki éjjel belopózik hajnalban távozik.
A „lesz ez még így se” párom Muskátliék. 4 méter hosszú teraszuk tele van muskátlival, amit minden esőzéskor bevisznek a lakásba és aztán újra ki. Ha egy nap háromszor esik, akkor a műveletet háromszor hajtják végre.
A legprovaktívabb szomszédom az olasz lepedő akrobata. Még nem laktam itt egy hónapja, mikor anyukám nálam vendégeskedett.
Az erkélyen csacsogtunk, mikor egyszer csak anya megszólalt:
Te Kiskatám mit csinálnak azok ott?
Oda pillantottam, majd elvörösödtem és egy gyors köhögés után:
Anya szerintem azok ott vadul sexelnek.
A locsifecsink abba maradt és átszellemülten néztük a legújabb „ huncut csatornámat”. A Látottak után anyukám csak ennyit mondott.
Ugye nem fizettél elő tv-re?
De bizony előfizettem. Úgyhogy minden lakó tudja:
Ha sorozat, akkor Dallas
Ha futógép zaja, akkor DR House
Ha szappanopera, akkor Hahó utca!
