Szösszenet három és fél óráról

29 innen 29-on túl bevallom még futótűzként sem rohanta le szürkeállományomat a gyermekvállalás gondolata. Már csak azért sem, mert hiába próbálkozom a lakás különböző pontjain különböző dísznövényekkel, sorra pusztulnak el, száradnak ki, vagy tűnik fel rajtuk a rothadás bűzös jele ezáltal pedig komolyan megkérdőjeleződik gondviselési képességem egyéb élőlényeken.

A sors azonban úgy döntött mentőövet, jobban mondva egy másfajta tanulóleckét küld felém egy 3 hónapos csont-bőr, defektekkel teli kóbor kiscica formájában.
A halovány remény hogy, az anyai ösztönök talán valahol mélyen bennem is megvannak, feltámadt, amikor egy átlagos munkanap végén úgy döntöttem, dobok minden józan érvet, anyagi kockázatot, békés magányos estéket, mámorító függetlenséget és örökbe fogadom  azt a tüneményesen ronda elárvult kiscicát, akit azon az átlagos munkanap reggelén pillantottam meg.
Szotyi cica idestova 1 hónapja önfeledten játszadozik szerény hajlékom minden egyes sarkában megtalálható porcicáival, cipőfűzőkkel, és gyilkos csapást mért még életben maradt cserepes növényeimre.
Miután minden gondoskodásomat a lehető legédesebb és legszeretetreméltóbb módon hálálja meg, úgy döntöttem itt az ideje, hogy 1 hónapja nálam lévő 4 hónapos csöppségemet hazavigyem  hosszú hétvégére a szülői házba.
Egész héten edzettem magam és próbáltam Napraforgómat is felkészíteni az előttünk álló több órás útra.
Még próbakört is tettünk a kocsival, hogy lássam, nem szédül, nincsen hányingere és nem tiszteli-e meg az anyós ülést pisivel és kakival ahogy elindul alattunk a négy kerek.
Tökéletesen jól viselkedett, így aztán teljes magabiztossággal ígértem meg szüleimnek, hogy péntek este érkezem Szotyi cicóval.
Cicakosár elő, egy pelenka a kosárba betéve, egy másik vészhelyzet esetén a cica hordozó zsebében, és tényleg csak szükség esetére egy másik a táskámba. A kedvenc selyem játszó fonala, egy szőrme bábú már a kosárban és indulás előtt még bedobtam a kedvenc tollát és egy szívószálát, ha netán unalmas lenne az út. Macska ropogtatni való a cicahordozó kosár minden sarkába elrejtve és persze a 4 napos macskakaja zacskókba kimérve elfóliázva a táska zsebében. Minden készen állt, már csak a cica hiányzott. Még egy kis hancúrozás a lakásban, egy utolsó alomra rakás, nehogy az úton kelljen és pár biztató simogatás után betettem a hordozható cipzáros levegős táskába. Bőrönddel, cicával a karomon büszkén szedtem a  lépcsőfokokat, hogy ösztönösen rendkívül jó anya vagyok. Egészen az utca végig így is gondoltam.
Ahogy elhagytuk otthonom jól ismert macskaköveit, pártfogoltam elkeseredett nyávogásba csapott át. Semmi gond nyugtattam a cicát és magamat is, ez még csak az első pár km sokkhatása, ahogy megszokja a guruló kocsit, a hangulata is sokkal jobb lesz. Csak hát egy baj volt: a kocsi a legnagyobb pénteki dugóban nem nagyon tudott 3 méternél egyszerre többet gurulni.
Először akkor gondoltam arra, hogy a cicával együtt visszafordulok, amikor 1,5 órás macskanyávogós idegtépő dugó végre az M3-as kivezető szakaszán voltam. Miután önképemben én mindig is bevállalós anyukának képzeltem magam, gondoltam egy 4 hónapos megállás nélkül nyávogó macska sem fog erről az úrtól eltéríteni. Így megkötözve idegeimet tovább haladtam a kilométerekkel, egészen a gödöllői pihenőig.
Itt ugyanis a cica olyan mélységesen frusztrált és elkeseredett sírásba csapott át, hogy úgy éreztem, muszáj egy gyors pillantást vetnem rá. Ahogy kinyitottam a táska ajtaját, Szotyim azonnal elhallgatott és gyorsan a kormányra ugrott, ahol a legnagyobb elégedettséggel bámult ki az ablakon, és köszönte meg felszabadítását egy orr puszival.
Adtam neki pár percet, gondoltam így nem lesz olyan nagy törés a lelkében az elmúlt 2 óra borzalma, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy rendben van, egy kis kajával elterelő hadműveletet hajtottam végre, és újra a cicahordozó táskámban  folytatta az utazást. És persze a nyávogást.
Először arra gondoltam, hogy értelmes élőlények módjára megbeszélem vele a dolgot, amúgy is számtalan gyereknevelési könyv szól arról, hogy kezeljük a gyereket partnerként. Próbáltam felhívni a figyelmét, hogy koncentrációm veszélyben ha ezt csinálja. Bevallom némi érzelmi zsarolást is belevittem, mondván ha nem hagyja abba, akkor nem csak az ő de az én én életemet is kockáztatja, azét aki oly nagylelkűen örökbe fogadta.Sajnos azonban minden érvemet egy hangos ellenérv nyávogás követett. Így aztán megállapítottam, kicsi még ő ehhez a véleményütköztetésre, megpróbálok más eszközöket bevetni.
Mivel lehet egy gyereket megnyugtatni pörgettem az agytekervényeim. Éneklés! Ó hogy ez eddig nem jutott eszembe. Gyorsan be a rádió, ahol épp a heti TOP 10 Slágerlista szólt. Diadalittasan zendítettem rá, Oláh Ibolyával,  a

Kevés vagy, Ádám!
Nálam van az alma.
Mit ér a kígyód,
(ha) nulla a hatalma?!
Ma éjjel végre
győzni fog a nőnem.
Beléphet bárki
a party-ra csak ők nem.

De úgy tűnt Szotyiban még nem hatalmasodott el az emancipáció érzése és hangos rosszallását fejezte ki. Semmi baj, egy mindenre elszánt anya nem esik búba, csak mert az első szám nem tetszett.

Örültem is mert épp egy kedvemre való jött Rihanna. Annyira belefeledkeztem a dalba, annyira figyeltem arra, hogy jó helyen képezzem a hangokat, hogy a másodperc törtrészéig magam is elhittem, hogy TOP listás hanggal és tehetséggel áldott meg a sors. Csak hát az egyetlen hallgatóságom egy mélységesen elkeseredett macsek nem osztotta ugyanezt a nézetet és ha lehet még hangosabb nyávogásba kezdett.Az ember persze mindig tanul, még a „gyerekétől” is, így aztán elfogadva a hangomra tett megjegyzéseit, úgy döntöttem meghagyom csak a rádiónak és a TOP listásoknak, Szotyi cica megnyugtatását. De amikor Adele a “ some one like you” refrénnél kivágta a magas cét, SzotyMORGÓ rádöbentett a cica nem gyerek- dalolással semmire se megyek. Ennyit rólad, TOP lista első Adele.
Így aztán kikapcsoltam a rádiót és szomorúan állapítottam meg még 168 km van hátra. A kilométer látványa rádöbbentett jó lenne kicsit megszaporázni a sebességet és legalább elérni a 130-at. De Szotyi és én egy dologban nagyon különbözünk, Ő utálja a sebességet. Amint 110 felé mentem őrült hisztibe kezdett.
Végül elveszítve józan eszem, hangos dorgálásba és fenyítésbe csaptam át. Tessék nem elég, hogy síri csendben vezetek csak a te kedvedért, és már elmacskásodott a lábam, amiért nem lehet egy kilométer / órával se kevesebbel se többel menni mint 110. Még most is folyamatosan nyávogsz, hát mit akarsz te tőlem? Ha így viselkedsz legközelebb otthon maradsz 4 napig és a 4 fal hallgatja a nyávogásod és folytattam gondolatban:
Ne hogy már azt hidd hogy, irányíthatod minden dolgomat, még mindig én vagyok a nagyobb és én mondom meg mit kell csinálni….
És ahogy ezek a gondolatok átsuhantak  megtépázott idegenrendszeremen, teljesen megtörtem.
Úristen! Hát milyen ember vagyok én?. Milyen durva és megvetendő érzések csapnak fel bennem csak azért mert imádott kiscicám fél, és ezért 2 órája szüntelenül nyávog. Mikor gondolataim és érzéseim eljutottak a végkövetkeztetésre, hogy ilyen torz jellemmel, ne hogy gyereket merjek vállalni, egyszer csak felfigyeltem valamire, amit már 2 órája  nem tapasztaltam. Leszámítva fekete párducom 1.4-es motorjának az alapzaját a kocsiban csend volt. A megnyugvás e csodás pillanatában felnéztem a kilométerre táblára, Debrecen 112 km.
Csendben, békében és fel-fel bukkanó boldogságban telt körülbelül egy kilométer, amikor fura pánik ütötte fel fejét lelkemben. Mi van ha a cica nem alszik? Mi van ha az utolsó végső elkeseredett nyávogása, egyben a búcsú mondatai voltak? Végül egy kilométer alatt meggyőztem magam, hogy egy halott cicussal utazom és jobb a biztos rossz, mint a bizonytalanság talán nem késő és újraéleszthetem. Felkapcsoltam hát a villanyt a kocsiban és félrehúzódtam. E műveletsor viszont felébresztette a “ tragikusan elhunyt” cicámat, aki bosszúként, hogy felriasztottam legszebb álmából újra rázendített.
Innentől kezdve és folytatva 110 km-en keresztül, panaszkodott, azért mert bekapcsoltam a rádiót, mert kikapcsoltam a rádiót, mert gyorsabban mentem, mert lassabban mentem, mert kocsiban utaztatom, ahol ő utál lenni, mert éhes, mert szomjas és mert egyébként is:
MEGTEHETI, hogy akkor nyávog, amikor akar.
Rezignált lemondással, megmásíthatatlan beletörődéssel vezettem le a maradék 100 km-t és a családi házunkhoz érve biztosan tudtam, amint kinyitom Pandóra szelencéjét a cicahordozót, Szotyi macskám felveszi a nyúlcipőt és menekülőre fogja. Mert ugyan kiakarna egy ilyen gazdihoz tartozni, és két hetente megtenni ezt az utat.A házban letettem a táskát a földre és magamban elbúcsúztam Szotyakpocaktól. Cipzár ki, először két macskafül, majd két macska szem aztán az édes 4 hónapos játékos cicám az ölembe pattant, felmászott a nyakamig, dobott egy orr puszit majd befészkelte magát a nyakamba és hihetetlen mélyről jövő dorombolásba kezdett.
Én pedig tudtam ez az a pillanat, mikor mindketten megbocsátunk egymásnak. Ő azt, hogy én Önkényesen magammal utaztattam az ország keleti felén, én pedig azt, hogy három és félórán át cincálta az idegeimet és próbára tette minden anyai képességem.
Ebbe a dorombolásba fogok kapaszkodni, mikor 4 nappal múlva ugyanezt az utat tesszük meg, csak visszafelé.

Szösszenet a család fekete bárányáról

Ettől Te még egy aranyos, kedves, szeretetre méltó lány vagy. Tény hogy súlyosan kilógsz a családból emiatt a handikeped miatt.  És igen, hiába küldött át neked a bátyád ezer féle hiper szuper excelt, hiába vettetek be a szüleid minden létező eszközt: szigort, vasfegyelmet, engedékenységet, megértést és ultimátumot úgy látszik komolyabb a baj. De hát, mindenkinek vannak gyenge pontjai. Mit tehetsz te szegény lány arról, hogy neked éppen ez jutott.

Vigasztaltam magam miközben levéstem a prímszámot és utána az 5 darab nullát a bérelőleg kérő nyomtatványomra.

Ez most nemes célra megy. - biztattam magam. Hiszen a tandíjamat fizetem be, és az elmaradt csekkeket, meg a kozmetikust, és a fodrászt- Végtére is egy a lényeg hosszú évek óta először nem fordultam a hónap végén A ( apa-anya) hitelhez.

Be kell, valljam a bérelőleg kérés még is napokig nyomasztotta lelkemet és komolyan elgondolkoztam azon mit tehetnek annak érdekében, hogy anyagi gondjaim ne keserítsék meg a hónapok végét.

A következő bomba biztos megoldások jutottak eszembe:

• Hozzá megyek egy dúsgazdag milliárdoshoz : a bökkenő csak az, hogy egyenlőre csóró kérőm se akad nem hogy milliárdos.
• Nyerek a pókeren. Ez tekintve, hogy a szerelemben nem vagyok túl jártas mostanában még esélyes is lett volna, de bevillant legutóbbi igen csúnya all in bukásom.
• Írok egy slágerlistás dalt és a jogdíjakból meggazdagszom. Kár hogy a boci boci tarkát már kottára vésték ennél jobbat magam sem hiszem, hogy tudtam volna alkotni.
• Oscar díjas színésznő leszek és könnyezve mondok köszönetet a bérelőleg kérő nyomtatványnak, amiért új pálya felé irányított. Remélem magyarul is sikert aratok vele az Oscar gálán, mert az angollal komolyabb harcokat vívok, mint a spórolással.
• Éjszakai műszakot vállalok a gyárban- végül is mit nekem egy csomagolóanyag gyártó gép karbantartása, a csavarhúzóval amúgy is roppant ügyesen bánok.      

Ehhez hasonló ötletek surrantak át az agyamon, amikor egyszer csak felfigyeltem egy reklámra: Te hol bankolsz?

Irtó bugyuta szlogen dühöngtem magamban, egyébként is miért fontos az, hogy az ember hol bankol?

Én pl 10 éve ugyan ott vagyok és még némi büszkeséggel is töltött el hűségem a középkorhoz, hogy én biz nem élek olyan 21. századi csodákkal, mint internet bank, sms szolgáltatás, őszintén szólva a bankszámla kivonatomat se láttam már kb 10 éve. Igaz néha slamasztikában éreztem magam, mikor a barátnőim arra biztattak, hogy csak utaljam át a pénzt, ilyenkor jött a jól bevált mondat: inkább odaadom személyesen, így legalább tuti találkozunk.

Viszont ez az ostoba duma még is csak elindított valamit és másnap a fogadóórában arról faggattam a munkatársaimat, hogy hol bankolnak.

Döbbenet volt, hogy mindenki mennyire komolyan veszi a banki szolgáltatásokat és árfolyamokat. Csakúgy dobálóztak a százalékokkal, meg konstrukciókkal, meg Ibank lehetőségekkel.

Teljesen megszégyenülten és totális káosszal a fejemben arra szántam legutóbbi hétvégémet, hogy a Magyarországon fellelhető összes bank kínálatát végig nyálaztam. Emailes segítséget kértem a bátyámtól és Zolkától, majd kedden határozott döntéssel a fejemben beléptem A BANKBA!

Egy szimpatikus és pimaszul helyes fiatalemberrel találtam szembe magam.

Mit tehetek Önért?

Megtennéd, hogy gondomat viseled? Befizeted időben a csekkjeimet? Hűséges leszel hozzám legalább annyi időre mint, én az első bankomhoz? Vezeted helyettem excelben a bevételemet (azt az egyet) és a kiadásaimat (azt a milliót)és lennél olyan jó, hogy most azonnal megcsókolsz - írtó szar napom volt.

Hitelkártyát szeretnék nyitni – Hangzott tőlem a hangos válasz.

Kérem , foglaljon helyet. Pontosan milyen célra szeretné a hitel kártyáját megigényelni?

Hát öö, hogy jobban tudjak spórolni.

Hitelkártyával? – nézett rám kissé értetlenül.

Nos, hát az Interneten végig néztem a hétvégén a kínálatot és arra jutottam, hogy ennél a banknál vannak a legjobb feltételek.

Pontosan melyik kártyát találta a legjobbnak?

Azt, amelyik csomagban van és lehet vele utalni interneten, és van ingyenes sms szolgáltatása, és felvehetek vele kétszer pénzt kedvezményesen, plusz van utasbiztosítás – mondtam fel a hétvégén megtanult leckémet.

Hölgyem, Ön nem Bankszámlaszámot szeretne nyitni?

Uram, ezzel kezdtem.

Nem Hölgyem, Ön Hitelkártyával indított.

Ekkor éreztem, hogy lehet a kettő nem ugyan az, de nem akartam tudatlanságommal lebukni, végtére is 48 órán át olvastam banki oldalakat, ez az apróság már csak feltűnt volna.

A tudatalattim játszadozott- terelte a számra a szavakat Freud.

Nos, akkor vágjunk bele.

Született 1983 – kor 30

Még csak 29 - javítottam ki.

Istenem micsoda sármos halvány mosoly. Vajon nagy fiaskó volt az a hitelkártya töprengtem…

Szóval állítsuk be?

Micsodát?

A befektetési opciót.

Nekem nincs befektetésem.

De ha ügyesen spórol…

PIROS FELKIÁLLTÓ JEL, PIROS FELKIÁLLTÓ JEL.

Nem, sajnos a spórolás nem erősségem, a költekezésben viszont penge vagyok.

Értem, akkor megpróbáljuk a Malacperselyt?

Én azt még az előtt feltörtem, hogy megtelt volna.

Nem- nem, kuncogott most már visszafojthatatlanul. A Malacpersely egy másik opciónk ha megspórol  10 000 Ft-t minden hónapban, akkor 6, 47%-s kamatot teszünk rá.

Értem. Nézze nekem a 2013-as cél kitűzésem, hogy ne kelljen kölcsönkérnem. 10 000 Ft spórolás nekem egyenlőre felér egy Monte Everesttel.

10 000 Ft-t szerintem mindenki megtud spórolni.

Maga biztosan, nekem ennél bonyolultabb az ügyem.

Úgy és miért? – Fordult felém most már teljes vállal.

Én pedig, hogy végre valaki szeretné mélyebben is megérteni az anyagi életem kudarcait, kihúztam magam és bele kezdtem.

Nos, először is. Én Pesten csak dolgozom. Az életem, az érzelmeim, a családom és a barátaim Debrecenben vannak, ergo ha kiakarok ruccanni az életembe akkor 230 km-t kell megtennem oda vissza, ilyen benzin árak mellett.

Kettő, egyedül élek. Jobban mondva a lakótársammal Szotyi cicával, de mivel ő még kiskorú nem kereső képes, tehát magamat is beleértve két főt kell fenn tartanom  megemelt közös költséggel és gigantikus fűtés számlával.

Persze szerencsés lenne, ha nem a koszban fürödnénk, így aztán tisztító és tisztálkodási szerekre megint egy csomó pénz elmegy.

Szóval a fizetésem 2/3 már el is ment.

De látom a körme gyönyörű- és rápillantott rikító ciklámen színű körmeimre.

Ez az egészségem érdekében kötelező. Korábban lerágtam. Így tudtam csak leszokni. És amúgy meg mint férfit kérdezem, nem jobb ha egy szép köröm simogatja és nem 10 lerágott bőrcafat?

Hát ha azok a maga kezei… kacsintott rám.

Én meg rögtön olyan színű lettem, mint a körmöm.

Akkor kéri a Malacperselyt?

Azt hittem megbeszéltük!

Egyszer nem megy el kozmetikushoz és már meg is van a 10 000 Ft.

Már ne haragudjon- kezdtem bele, de minden nőnek alapvető emberi joga, hogy havi egyszer elmenjen kozmetikushoz.

Én ráadásul rengeteg pénzt spórolok meg azzal, hogy nem járok havi szinten fodrászhoz.

Nem is kell járnia ha ilyen szép a haja.

Mikor már azt ízlelgettem milyen jó story ez: apátok a bankban szedett fel, amikor végre rendezni akartam folyószámla ügyeimet akkor kiszúrtam, amit addig nem vettem észre. Arany fénylik, karika és gyűrű.

és akkor  Kata megint dühbe jött

Nézze én azért jöttem ide, hogy bankszámlát nyissak nem azért, hogy flörtöljek a bankos fiúval.

NEM KÉREK MALACPERSELYT, sem befektetési alapot, sem hitelkeret összeget, sem kockázati alap bizbaszt, csak egy bankkártyát, egy internet felülettel, ingyenes használttal.

Ezután néma csendben rendezgette a szerződéseket. 
Miután aláírtam egy köteg papírt, és már épp távozni akartam megszólalt:

Még van egy opció, amit nem említettem.

És lelki szemeim előtt megjelentek kamat %-k életbiztosítási ajánlat, lekötetlen betét frázisok és egy halom banki szakzsargon.

Spórolhatna, ha velem vacsorázik. Ha nem eszi meg az egészet és elcsomagoltatja akár még a másnapi ebéd is meg van belőle.

Igyekeztem nem mosolyogni az ajánlatán, ami amúgy rettentő kreatív és édes volt. Próbáltam nem figyelni sem a száját sem a szemét, csak és kizárólag a GYŰRŰ-re összpontosítva így szóltam.

Lehet, nem vagyok jártas a pénzügyek világában és keverem a szezont a fazonnal, de egy karikagyűrűt és egy házas férfit még felismerek.

Köszönöm a minden részletre kiterjedő tájékoztatást. – és határozott mozdulatokkal kivettem kezéből a szerződésemet tartalmazó mappát.

Én örülök, hogy segíthettem. –és mosolygott 1000 watton.

Magam mögött hagyva egy kínálkozó csók lehetőséget kiléptem A BANK ajtaján és még ballagtam vissza a kocsiig tudatosult bennem:

Pénzügyei iránt felelős személy vált belőlem, lehet még sem leszek a család fekete báránya.