Utálom a szilvesztert. Sok
sebből vérzik nálam ez az esemény, pedig jól indult a kapcsolatunk.
Gyerekkoromban nagyon szerettem, mert mindig egyet jelentett a legklasszabb,
legszuperebb decemberi programmal. Gyerekként a december amúgy is nagyon jó
hónap: Mikulás, Advent, Karácsony, ünnepségek, vásár, és a végén koronaként a
szilveszter. Az a helyzet, hogy így 35 évesen szembe kell néznem a ténnyel,
hogy amíg a szilveszteri program nem rajtam múlt, hanem a szüleimen, akik
elképesztően aktív társasági életet éltek, addig nem volt baj az év utolsó
estéjével. Vannak emlékeim arról, hogy a szüleim a 14. emeleten dorbézoltak
többed magukkal, még mi gyerekek úgy 10-15-en a 13. emeleten horror filmet
néztünk, mint az egyetlen szóba jöhető program szülői felügyelet nélkül.
Rákövetkező évben az egész bagázs kocsiba pattant és 6 autóból álló konvojunk a
hegyek felé vette az irányt, meg se álltunk Hutáig. A nagy nap előtt és után is
össznépi bandázás, szánkózás, este hajnalig tartó zsuga volt a program. Jobb,
ha meg se említem az éjféli miséket és a hejcei plébánost, akiről még dal is
született, amit társaságunk férfi tagjai fennhangon énekeltek a templom
kertben. Élénken él bennem a szilveszter, mikor eltévedtünk a hegyekben és még
az az egy szem kocsma is zárva volt a hegy másik oldalán lévő faluban, ahova
átfázva, kimerülve megérkeztünk, és ami mint, az egyetlen reménysugár élt
bennünk.
Újkerti gyerekként, ki ne
tudna felidézni legalább egy Nagy dombon hógolyózással töltött éjjeli
gyerekzsúrt még a szülők a háttérben forralt borral melegedtek. Igen,
határozottan volt idő mikor szerettem a szilvesztert.
Annak ellenére, hogy már
gyerekként meg-meg legyintett a szilvesztert övező számomra búskomor hangulat.
Aztán jöttek a húszas éveim
és körülbelül egy évtizednyi próbálkozás, hogy legyen végre egy jó és
emlékezetes szilveszteri bulim. Volt olyan, mikor a bátyámmal kihasználva az
alkalmat, hogy a szüleink máshol köszöntik az újesztendőt, mi házibulit
szerveztünk családi otthonunkba – ez amúgy egyike a legkedvesebb emlékeimnek -,
ezen a bulin ismerkedett meg egymással két barátunk, akik rá nem sokkal
összeházasodtak és nem oly rég el is váltak, ez persze nem von le semmit a buli
fényéből, ahol a frigy köttetett. Volt, hogy engem hívtak buliba. Akadt olyan,
mikor a korábbi cégem szervezett bulit. Volt idő, mikor egy estére több
meghívás is érkezett, én pedig egész éjjel le - fel sétáltam a városban lopott
csókokra meg - meg állva, hogy mindenhol tiszteletem tegyem. Az egyetlen nagyon
élénk emlékem erről az estéről, Debrecen leglezüllöttebb kocsmája és az ott
töltött különös szilveszteri móka. Egyszer még olyan bátor is voltam, hogy
éjfél előtt nem sokkal otthagyjak egy jó kis házibulit, hogy titkos randira
menjek az akkori szerelmemmel. Így visszagondolva jó nagy marha voltam, hogy
petárdák kereszttüzében körülbelül az életemért küzdve, részeg alakok elől menekülve,
a fél várost gyalog átszeltem, hogy karjaiban menedéket leljek. Ezt követő
évben, hogy ezt a szerelmet végleg elfejtsem, pesti otthonomban Dallas
szilvesztert csaptunk szűk körben, ez a másik legkedvesebb emlékem, az akkor
készült képek bekeretezve lógnak a lakásom különböző pontjain.
Elrepültek a húszas évek
beköszöntött a harmadik X én pedig arra eszméltem, hogy a legjobb barátaim
otthon éppen gyereket altatnak, vagy annyira kipurcantak, hogy még az éjfélt
sincs erejük megvárni. Harminc felett nehezen köt az ember új barátságokat,
olyanokat meg még ritkábban, akikkel együtt akarna lenni, hogy búcsúztassa az ó
évet. Nyögvenyelős partyk sora következett.
Két éve viszont történt
valami és ez felülírt bennem minden érzést és kényszert.
Hivatalos voltam egy buliba
Kata barátnőmhöz, rettentően vágytam erre az eseményre, csupa olyan ember volt
a vendéglistán, aki szívemnek így vagy úgy kedves, ráadásul tudtam, hogy
otthoni gitározós zenélésbe csaphat át az este, ami engem mindig feldob és
boldoggá tesz. Ahogy viszont az utóbbi években lenni szokott, az év végi
már-már rutinszerű betegségem éppen szilveszterre időzítette magát. 40 fokos
láz, lestrapált tüdő, kutyaugatós köhögés és általános levertség kopogtatott be
hozzám aznap éjjel. Kénytelen voltam a várva várt estet lemondani és helyette
ágyban tengődni. Egész konkrétan átaludtam a szilvesztert. Abban a kevés időben
viszont, mikor ébren voltam rettentően sajnáltam magam és éreztem, hogy
összedőlni készül a világ. Szűkül a négy fal, én pedig úgy járok majd, mint
Bridget Jones: magányos vénlányként végzem és farkas kutyák fognak megenni.
Csapnivaló új évem lesz, mert micsoda rossz ómen, hogy barátok nélkül alszom át
magam az újévbe. Még a filmeket se élveztem, ami nálam soha nem fordul elő. Mi
ez, ha nem a világ vége? Majd jött a január 1, nem voltam másnapos csak beteg, ám
a következő 364 nap igen jól telt.
Egy ilyen mélyen magamba
fordulós szilveszter este kellett ahhoz, hogy elengedjem a görcsöket, amik
bennem vannak, ha arra gondolok szilveszter. Pontokba szedtem, ahogy szoktam a
decemberi ünnepekkel, hogy miért is nem szívlelem a szilvesztert.
Utálom a szilvesztert 7
pontja.
1.
A Himnusz alatt tudatosul
bennem, hogy a következő év akár rosszat is hozhat. Mi van ha háború lesz?
Környezeti katasztrófa? Stb. Miért is zárjak le egy amúgy szerencsés évet? Mi
van, ha a szerencsém elvész jövőre? Szóval az igen hosszú és nem túl vidám
Himnuszunk alatt, én tulajdonképpen nem a meghatottságtól könnyezem.
2.
Szánalmasnak érzem magam, ha
nem kapok meghívásokat. Mintha a szilveszter tükröt mutatna, hogy hol tartok
éppen a társasági élet mezején. Ami borzasztó fals gondolat, hiszen kevés
embernek vannak olyan remek és jó barátai, mint nekem. Akikkel év közben együtt
kirándulunk, scrabelt játszunk, koktél partyzunk, csajos hétvégéket csapunk, együtt
ebédelünk, kávézgatunk, nagyokat nevetünk,tartalmasakat beszélgetünk vagy ha
másra nincs is időnk legalább vibert robbantunk és bizony a természet rendjébe
belefér az is, hogy ezt nem szilveszterre időzítjük.
3.
Ki nem állhatom a lencsét.
4.
Általában Karácsonykor
annyit zabálok, hogy ilyenkor a pizsamán kívül nincs ruhadarab, amiben jól
érzem magam. Elmenni önfeledten bulizni, mikor itt is ott is szorít a gatya?
5.
A szimpla tudat, hogy
szilveszter van és valami rendhagyó és feltétlen vidám dolgot kell tenni,
nézni, csinálni, mondani. Ez önmagában amúgy nem rossz, mi ráadásul egy
pozitív és szerintem humor iránt rettentő fogékony banda vagyunk, de minden sérül
és csorbul, ha kötelezően kell.
6.
Megbolondult telefonok. Akitől igazán várod nem ír, nem hív. Magad sem tudsz hívást kezdeményezni,
mert telítettek a vonalak, így elmaradnak a BUÉKok a legkedvesebbeknek, de
minden felszínes kapcsolatod küld egy nem személyre szóló üzentet, kis verset.
7.
Semmire kelő január 1.
Ennyire egy elvesztegetett botrányos napot, mint a január 1. Ha buliztál
másnapos és használhatatlan vagy. Ha nem buliztál mások igen, így ők másnaposak
és használhatatlanok. Minden zárva, még van a lencséből és ott van az végtelenül
hálátlan és szomorú tulajdonsága január 1-nek, hogy másnap munka. Én, őszintén
sajnálom Január 1-jét.
Ne legyek már ekkora Szilveszteri
Grincs, optimista énemet előhalászom és hiszem, hogy lesz olyan szilveszter
amikor:
Váratlanul megcsókol egy
sármos, jóképű férfi és kitudja mi lesz belőle
Enci barátnőm szilveszteri
esküvőjén fogok táncolni és jót bulizni (feltéve ha meghív).
A hat legem és a kapcsolt
részei együtt megyünk fel 7 kocsival Hutára vagy Hejcére folytatni a
hagyományokat.
Nagyszülőkkel, bátyámékkal
és a kicsikkel együtt szilveszterezünk.
A Time Squaren visszaszámolom
a perceket éjfélig.
Egész éjjel ágyban leszek,
de nem alszom, nem olvasok, nem filmet nézek, nem betegeskedem, hanem éppen…
Olyan országban leszek, ahol
aznap nincs szilveszter.
Éjfél után világra hozom a
gyerekem, hogy legyen értelme Január 1-nek.
Újra belendítem a Január 1-i
reggeliket, amiket anyukám is szervezett korábban, ahol családi jó barátaink
összegyűltek, hogy közösen indítsuk az év első napját egy finom és bőséges
reggelivel. Kicsik és nagyon, öregek és vének, mind az asztalköré gyűlnek majd,
hogy porcelán csészékbe szervírozott anyaféle mézes teával, apaféle habos
kávéval koccintsunk a szerencsés új évre.
Lesz részem fergeteges szilveszteri buliban
nem is egyben.
Amit viszont biztosan tudok,
hogy innentől minden szilveszter olyan lesz, hogy nem érdekel, hogy aznap éjjel
éppen szilveszter.
ui: szép lenne megfogadnom,
hogy ha lesz egy fiam, aki Január 1-én születik azt úgy nevezem el, hogy Szilveszter,
de erős a hitem így nem kockáztatok.