EB-t nyertünk. Nem, nem vicc: EB-t nyertünk. Elmondom, hogy történt. Édesapámmal Lengyel – Észak Ír
meccset néztünk, mikor nagyot sóhajtott:
Hú de várom már a keddi
Osztrák –Magyar meccset.
Mire én megjegyeztem:
Annyira nem értem, miért
az EB idejére tesznek, egy Osztrák – Magyar barátságos felkészülési mérkőzést.
Apa kicsit bambán
nézett, így folytattam.
De most tényleg, nem
gáz, hogy itt az EB minden nap minimum 2 meccsel, mi meg most szervezzük ezt
mérkőzést, és még közvetítjük is az EB helyett?
Kiskatám, vágod ugye,
hogy a Magyar válogatott 44 év után kijutott az EB-re? – szegezte nekem, mély
felháborodással a kérdést apa.
Hát nem, nem vágtam. Nem
is értem, hogy csúsztam le erről az infóról, mikor 15 éves korom óta LOKI
meccsekre járok és a bátyám szerint, azon kevés nők közé tartozom, aki tudja és
fel is ismeri mi az, hogy les, kötény stb.
Ilyen
előzmények tükrében nem meglepő, hogy ma Esztivel a hangos kocsmák helyett,
igazi lányos vintage hangulatú kávézó helyre ültünk be. Fél nyolc magasságában elszaladtam
oda, ahova mi nők csoportosan járunk, kivéve most. Eszti ezt az alkalmat
használta fel arra, hogy okos készülékével képbe hozza magát, és mutatta nekem,
hogy 1-0 vezet a Magyar válogatott. Dupla megkönnyebbülésem után,
folytattuk utunkat, hogy Marikát meglepve jóga után, ahogy azt az egészséges
étrend szerint kell, este 8-kor sült krumplit toljunk be. Útba esett több
szórakozóhely. Harsány felkiáltások, még nagyobb káromkodások és egyszer csak
egy nagy robbanás, megszerezte a 2. gólt a magyar sereg. Nem, ezt sem láttuk,
sem élőben sem tv-ben, mert Marikára vártunk a jóga szenthelyen. Viszont
hirtelen erős lett bennem, a már jól ismert érzés, hogy bárcsak még is egy
kocsmában ülnék, nemzeti színű sállal a nyakamban és ugranék fel a székről,
ahogy ezt tettem réges rég a Lovardában többed magammal.
Itt most azonban nem
volt, se sál, se kocsma, de ott volt Eszter, aki amúgy úgy lett igaz barátom,
hogy 2002 tavaszán elmentünk egy Loki meccsre közösen, és azóta is
élvezem fanyar humorát, és minden helyzetben éles látását. Nem volt ez máshogy
most sem, mert a meccs lefújás után rögtön megjegyezte: Most tuti az lesz,
hogy mindenki arról beszél esélyesek vagyunk az EB győzelemre. Ilyenek vagyunk
mi Magyarok, szélsőségesek túlzott pesszimizmus és nem reális optimizmus
jellemez Minket. Itt tovább jutunk, ha szerencsénk van a következőben
olyat kapunk, aki éppen csak átbukott ide. Aztán pedig azért nyerünk, mert a mi
focistáink nincsenek úgy kizsigerelve mint a sztárjátékosok.
Summázta a meccset. Végszóra befutott Marika és magával hozta a szakadó esőt. Szakkommentár
Eszterből hirtelen Cohelo lett és fennkölten megjegyezte az esőre:
S Ím záporoznak az
osztrákok könnyei
XXI századra hangolódott
lelkem, azonnal posztolta facebookra a fenti kommentet. Ahogy pedig azt kell,
jó nagy adag kajával ünnepeltük meg a sikert. 2 nagy adag sült krumplink és
klub szendvicsünk felett, immáron hárman arra lettünk figyelmesek, hogy a
kocsmában, ahova betértünk megnézni a Portugál –Izland meccset- a mellettünk
lévő haveri-galeri ékes szószólója latolgatja az esélyeket.
Izlandot megverjük, Portugálokkal
X-elünk és kijutunk a negyeddöntőre.
Eszti bőszen bólogatott
és örült, hogy újfent beigazolódott sejtése, mi szerint e győzelem hatására
mindenkit vérmes remények fűtenek. Ezt a szálat tovább pörgetve a 90 perc
alatt még küzdött egymással a két ellenséges csapat, azt beszéltük, milyen
mázlisták vagyunk mi, hogy megadatott nekünk is az élmény, hogy szurkolhatunk
az EB-n a magyaroknak. Mi több meg is nyerjük a tornát, és mikor 80-an évesen
az unokáink az otthonban majd a fociról kérdeznek, elmondhatjuk nekik, bizony
mi láttuk a 2016-s arany csapatot, ahogy 44 év után győztes meccsel tért vissza
az arénába. Dzsudzsák lesz az új Öcsi bácsi és majd kacagva meséljük, hogy
egyikőnk se látta a győztes gólokat, mert Vintage kávéházban, szörpöztünk egész
meccs alatt. Egyetértettünk némi iróniával abban is, igaza van nemzetünk
atyjának, hogy mit sem törődve a kórházak helyzetével és a színvonaltalan
tanítással, sok sok milliót fektettünk a fociba és épülnek/épültek a stadionok sorba, lám - lám a
sok munka meghozta gyümölcsét és Európa Bajnok csapatot adott a népnek, a
narancsok vezére. 11 fele bontottuk sátrunkat, addig osztottuk az észt
tehetségről és szorgalomról miközben hébe-hóba szemünket a TV-n legeltettük,
hogy a zöld gyepen folyó küzdelmet figyelhessük. Az utcára kiérve,
frenetikus hangulat fogadott Minket. Még a kocsimhoz értem, lépten nyomon
daloló, nemzeti mezben sétáló csoportokba botlottam. Harsogták hangosan, Ria
Ria Hungária, skandálták bár merre mentem:
Ki a jobb – Magyarok....
A Csapó utca sarkán kis
csoportba verődött srácok épp a Himnusszal próbálkoztak, erre csak a szövegből
jöttem rá, a dallam valahol elveszett. A virága piac végén, a fagyizó
előtt akadtak, akik már táncoltak. Meglehet, csak az EB nyitó meccsének
győzelmi mámorában úszott most Debrecen népe de úgy hiszem az eufória ugyanaz, mintha Magyarország Európa győztes foci csapatát ünnepeltük volna.
Ez volt hát a mesém
arról, hogy lett a magyar válogatott "EB Bajnok" azon a varázslatos Június 14.-én
mely azóta „hivatalosan” is Nemzeti Ünnep.
