Szösszenet a szerencseKovácsról_Amerikai mese 5

Route 66! Régi álmom váltod most valóra, igaz nem motorral száguldok rajtad, de attól még pont azt kaptam, amit vártam Tőled. Sőt, többet! Megihlettél arra, hogy elmeséljem, hogyan csináltam meg a szerencsémet.

Mögöttem Vegas, zsebemben zseton, a sivatagi tájat figyelve azon tűnődöm, hogy vajon milyen jót cselekedhettem előző életemben, hogy most olyanban van részem amilyen.

Szerencsés embernek tartom magam, minden létező fronton, ha valami nem úgy alakul az életemben, ahogy a nagykönyvben megvan írva, azért csakis én vagyok a felelős. A csillagok állása kiváló volt, mikor megszülettem, kérdés mihez kezdek vele.

7 évvel ezelőtt egy céges karácsonyi partyra az akkori cégem, felkért egy asztrológust, akihez be lehetett ülni, hogy megmondja a tutit.  Akkor az idős hölgy azt kérdezte tőlem: Mi az, amiben tehetséges? Van valami hobbija? Van hobbim feleltem, de hogy tehetséges lennék-e benne azt nem tudom. Mire a bölcs asszony azt felelte:

Drága, magának olyan a csillagképe, mint a Dalai Lámáé, évszázadonként egy ilyen, ha van. Van valami, amiben nagyon tehetséges, lehet még nem tudja mi az de jó ha megjegyzi, önnél van az aranytömb, használja fel ügyesen.

Minden szavát elhittem, már csak azért is mert a karácsonyi party hátralévő részében, mindenkitől kérdezgettem neki mit mondott, gondoltam derüljön ki rögtön ha mindenkinek van aranytömbje, de én voltam az egyetlen a 400 fős populációban, akinek csillagsorsközössége van a Dalai Lámával.

Szóval 7 éve cipelem ezt az aranytömböt, ideje lenne kiderítenem mi is az. Nincs a világon még egy hely, ahol olyan hamar le lehet mérni ki mennyire szerencsés, mint Las Vegas.

Kezdődött minden azzal, hogy a csoportban mi voltunk az egyetlen család, akinek a szobájának a kilátása nem betonfal volt, hanem Vegas csillogó fényei.

Legnagyobb szerencsémnek azonban azt tartom, hogy láttam a Grand Canyont. 

A hely, ahol az embernek elakad a szava, kihagy a szíve egy ütemet és ott a Canyon felett leteszi az örök esküt, hogy megvédi ezt a földet. Itt tennék egy kis kitérőt, mert fontosnak érzem, hogy írjak róla. Ha környezettudatosságom színskálán kéne jelölnöm, akkor azt mondanám halvány zöldesben nyomom. Messze vagyok még az Óceánt megmentő méregzöld emberektől, de még ez a halványzöld színű lelkem is fel van háborodva attól, ami itt folyik.

Egy példa:

Reggel a kávézóban vettünk 3 kávét és 3 Croissant. Melegítve kértük utóbbit, ehhez a pultos lány 3 papírt használt fel – mindegyiket külön papíron melegítette, 3 külön zacskóba tette (pedig egybe kértem) és a zacskóba tétel előtt 3 külön papírba csomagolta, majd a kávénkat, bár csészébe kértem, jelezte, hogy csak papírpohár van.

Lehet ez a reggeli felháborodásom a pazarlás láttán a Canyonban csúcsosodott ki, de egész komolyan elgondolkodtam, hogy le kéne lökni mindenkit, aki itt cigarettára gyújt és a csikket csakúgy eldobja, vagy még rosszabb / pont előttem történt/,  belefricskázza a Canyon szakadékába.

Személy szerint dolgozom azon, hogy jobban védjem a környezetet, mert Amerika nemzeti parkjai megerősítették bennem az érzést, hogy én bizony félek attól, amit a természet tehet velünk és attól is, amit mi teszünk a természettel.

Ha már természet, szerencsések voltunk abban is, hogy az időjárás pont a legtökéletesebb volt Vegasban.

Napközben felfedeztük a szállodákat, hogy este hova érdemes visszatérnünk. Jártunk Párizsban, Velencében, Luxorban, megnéztük a táncoló szökőkutat. 

Az idős öregasszonyok, akik már előző este is ott voltak, reggel is ránk köszöntek azóta is bőszen dobálták be a dollárokat a félkarú rablóba. Nyolc óra körül, apa felvette a szerencsét hozó kockás ingét, zsebében a dominikai szivarral felszólított:

Zsuga Bubus, Fekete Jack vár ránk.

Elindultunk hát bele az éjszakába, ahol újabb szerencse ért.

A krupiénak hiába magyaráztam, hogy 14 éve elmúltam 21 nem hitt nekem. Azt mondta, hogy túl fiatalnak tűnők, mutassam az útlevelem. Ami persze nem volt nálam, vissza a hivatalos doksiért, mire odaértem, már ott volt a biztonsági pofa, az est supervisora a és a krupié. Az útlevél sajnos nem hazudik papíron 35 a korom, mindenesetre megírtam a barátimnak: túl pihentem magam a nyaralás alatt, se ránc se karikás szemek, vannak viszont duplán bekötött kezek.

Nem csak az én szerencsém volt ez, apában is úgy csapódott le, hogy ha én nem nézek ki annyinak, akkor Ő is csak 45-nek fest. Azóta pedig úgy is jár kel a távoli kontinensen, mint aki alig múlt 40.

Leültünk végre az asztalhoz, ahol pompás lapjárásom volt. Beszippant mindig az érzés, mikor csak férfiak közt nyerőszférában vagyok. Kártyázáskor valahogy ösztönösen jönnek a jó döntések. 17-re kérni kockázatos üzlet, de ha bejön a négyes tekintélyed lesz. 3 óra játék után megtripláztam a dollárjaim számát. A legnehezebb nyeréskor abbahagyni, de azt hiszem én a csúcson álltam fel.

Visszatérve a bázisra anya első kérdése:

Mennyit nyertél?

Mire apa:

Gitta, ez a gyerek szarba született.

Mikor hajnalban felhívtam a bátyámat, hogy még élek és nyertem, röviden csak annyit jegyzett meg.

Kata, neked tehetséged van a szerencséhez.

Ennyi! Meg van az aranytömböm titka.

ui. ha tényleg úgy van, ahogy a bátyám mondja, akkor a körutunk újabb állomásán szembe jön velem, a one and the only Colin Farrell.

Szösszenet az óceánparti kuriózumról_Amerikai mese 4

San Francisco te kétszínű óceánparti kuriózum mondd, melyik oldaladnak higgyek?

Te lennél az individuális kultúra fővárosa? Ahol az emberek igazán önmaguk lehetnek?  Ahol, különös, egyedi ruhában, törvények nélkül csak a mának élnek?

Te lennél a koldusok, drogosok, lezüllöttek Mekkája, ahol semmi nem számít csak az, hogy legyen egy babakocsim benne, pléddel, kutyával, az életemmel és a buszmegállóban fényes nappal heroint lőjek magamba, kokaint szippantsak a dobozos sör tetejéről?

Te lennél a kovászolt kenyerek úttörő városa, ahol híres pékségek őrzik a titkokat?

Te lennél a hangulatos város, ahol kacskaringós utak és ódon színes házak tükrözik a tradíciókat?

Te lennél az időjósok réme, ahol Mark Twain a legmelegebb telét töltötte nyáron.

Te lennél Ázsia központja, ahol a Japán negyedben a szerencse süti megmondja, cselekedjünk jót ma mással, hogy minket is váratlan jó érjen?

Te lennél a hely, ahol mindenki legálisan lóghat a villamoson és újra élheti gyerekkori hullámvasút élményét?

Te lennél a kiváltságos, ahol Hollywoodi sztárok villái állnak, és szomszédja egymásnak Barbara Streisand és Clint Eastwood?

Te lennél a bűnözők rettegett gyűjtőhelye, ahol az Alcatrazból nézik a fenevadak a szabad embereket?

Te lennél a város melyet arany kapu köt össze.

Te vagy a város, melyet a nyugati parton először pillantottam meg. Te vagy a város, ahol a legfinomabb rákot ettem. Te vagy a város, ahol vasárnap reggel organikus piacon jártam. Te vagy a város, melynek gyönyörű parkja van és imádni való utcái. Te vagy a város, ahol szeretek villamosozni. Te vagy a város, ahol először láttam dílert kábítószert szétosztani. Te vagy a város, melyet még nem tudom szeressek-e vagy ne.

Szösszenet az új otthonomról_Amerikai Mese 3

Az éjszakai érkezést követően, másnap elsétáltunk a szállodából a Fehér Házig. A hátsó ajtót vettük célba, nem akartuk feleslegesen felkelteni a sajtó figyelmét. Mivel kicsit korán érkeztünk ráadásul szombaton, Trampli még nem volt felkészülve a fogadásunkra és nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni így elnapoltuk a reggeli szalonnázást, de még ott vártunk rá megtudtunk sok érdekességet a ház lakóiról és történelméről.

Itt ért a szikra, gyúlt fény az elmémbe, hogy az én karrier lépcsőm egyértelműen az, hogy First Lady legyek. Elnök csak azért nem, mert még él a törvény, hogy Amerikában kellett volna, hogy szülessek, hogy ezt a tisztséget az USA-ban betölthessem.

Egy szó mint száz, annyi útkeresés után végre tudom a választ a kérdésre, mi leszek ha nagy leszek.

Ki fogok állni nyíltan a kis mellűekért, hirdetem majd és jó példa leszek, hogy lehet nő egy nő őszülő hajjal és ráncokkal, a tejellenes kampány elkötelezett híveként, ha kell utcára is megyek, Coca Cola nagykövetté válok immáron hivatalosan is, rábeszélem majd férjemet, hogy hagyjuk élni a pulykákat, de írtsuk ki az erőszakot. Legyen világbéke.

Addig is még ezeken lelkesen ügyködöm a Fehér Házban, kifaggatom az ott dolgozókat, a házvezető nénit, a szakácsot és a biztonsági őröket, hogy hol is szívtak füvet a Bush fiúk? Melyik álló lámpa vagy is bocsánat melyik falról leeső könyv verte be Clinton fejét aznap éjjel mikor Hillary tudomást szerzett Monicáról, melyik az a medence melyben Kennedy meztelenül fürdőzött a szobalánnyal és hol is van a házban Laura a legkedvesebb First Lady szenté avatott helye?

Mindezeket papírra vésem és amint lejárt a mandátum piacra dobom a könyvem:

Titkosított Fehér Ház-i pletykák avagy az elnökök is büdöset …, kivéve Tramplit.

A botrány könyv hónapokig vezeti majd a best sellert, megveszik a film jogokat én pedig a befolyt összeget természetesen karitatív célra fogom felhasználni.

Még a jövőmön lamentáltam elérkeztünk a Pentagonhoz, amit sajnos nem láttam, mert épp a Pulykák sorsán gondolkodtam. Utunk a Washington-i katonai temetőben folytatódott, ahol megnéztük az örök mécsest Kennedy sírjánál. Azt kell mondjam, hogy ez a Jackie Kennedy nagyon jó PR-t nyomott a férjének. Vajon ha nem lövik le is hasonló népszerűségnek örvendene? Szerintem az egyetlen elnök, akinek mindenki tudja a nevét, holott csak 2 évig volt porondon és őszintén szólva egy- két híres mondásán kívül, amiket a sírjánál kőbe véstek nem sok mindent tudok felidézni, hacsak azt nem, hogy szerette a nőket a szivart és a neve összefonódott a maffiával. Ne vádoljon senki igazságtalansággal, azt azért ide biggyesztem, hogy a Holdra Lépésben nagy szerepe volt és a családunkban azóta is szállóige a mondása: Ne azért csináld, mert könnyű, hanem mert nehéz.

Amúgy a temetkezési szokásaik nekem nagyon tetszenek, sima fehér kő, szép nyugodt környezetben, ha egy rokon virágot tesz a sírhoz, azt pár órán belül összeszedik, hogy egységes maradjon a kép. Az amerikai zászló viszont engedélyezett, bárhol, bármikor.

Újabb kötelező kör várt ránk, a Lincoln emlékmű. Ezt talán jobban vártam, mint a Fehér Ház-i látogatást, hisz a tér régről ismerős, Forrest Gump, Hair és persze a már említett Nixon filmekből.

Lincoln jobbján található a Vietnámi emlékmű, Sötét márvány falon az összes elesett amerikai katona neve, megrázó volt végig nézni. Döbbenet volt látni, hogyan emlékeznek meg egy elbukott és minden szempontból kudarcot vallott háborúról.

Visszasétálunk Lincolnhoz elkészítettük a szokásos szelfinket szigorúan ügyelve arra, hogy egyik kezünk ökölben a másik széttárva legyen, mint egy szimbolizálva az erőt és a nyugalmat.

Ezután átgyalogoltunk a Capitóliumhoz. Megmutattam a szüleimnek, hogy hol fognak majd ülni a férjem elnökké avatásán, még én mögötte, élő bástyaként állok, mint az első First lady, aki tanult angoljával, nem érti majd a beiktatási szöveget, de őszintén bízom benne, hogy a férjem az esküt az általam írt könyvre teszi le.

Ez az ötlet bevallom nem az enyém, de nagyon megtetszett. Az elnökök a beiktatásukon a saját családi bibliájukra szoktak felesküdni. Obama, a Lincoln bibliát használta az eskükor a rosszmájú sajtó szerint Trampli a saját maga írta könyvre szeretett volna felesküdni, de mint említettem ez csak a sajtó mocskos szája, az elnök úrtól távol állnak az ilyen ego-akciók.

Egy könnyű ebéd után, amit az Indián múzeumban ettünk, hogy jobban megismerjük az őslakosok gasztrovilágát, újra nyakunkba vettük a várost.

Tőlünk szokatlanul múzeum délutánt tartottunk, hosszú idő óta először. Betértünk egy gyönyörű épületbe, két szinten több szárny és terem. Bő egy órát időztünk a kék házban, de nem jöttünk rá, hogy milyen múzeum lehetett. Volt kiállítva, sörös doboz, régi könyv, székek, képek, pénzérmék és hajkefék, de koncepciót nem fedeztünk fel benne, így azóta csak úgy hivatkozunk rá: a múzeum, ahova bementünk a mosdóba és egy garázsvásáron találtuk magunkat.

Bizarr múzeumi látogatásunk jó előkészítője volt a következő helyszínnek: Amerika történelme múzeum.

Bizony, bizony van ilyen 3 szintet és óriási területet foglal magába. Európai múzeumokhoz szokott lelkünk, mókásnak és egyben meghökkentőnek találta a kiállatási tárgyakat.

Egy levéltartó, amire Lincoln egyszer ránézett. II Világháborús propaganda poszterek. Julie konyhája, szőnyeg, amin Jackie egyszer végig vonult és hasonló történelmet formáló és átalakító fontosságú tárgyak, emlékek.

Az egyetlen hely, ami számomra izgi volt és egyben jó felkészülést is jelentett a megfelelő estélyi kiválasztáshoz, a First Ladyk ruhája, amit a beiktatás utáni gálán az elnöki táncnál viseltek. Sajnos el kell ismernem, Melania magasra tette a mércét, ruhája letisztult elegancia, könnyed rafinériával.

Az első napon, amit Amerikában töltöttem megfigyeltem, hogy minden csupa csupa pozitívum, sehol sincsen megemlítve olyan tény vagy cselekedett, ami negatív színben tüntetné fel a világjobbító Amerikát.

A múzeumok után új kihívás vette kezdetét találni egy boltot, ahol tudunk venni vizet, szendvicset, ne adj’ isten egy kis gyümölcsöt. Lehetetlen küldetés volt, Washingtonban nincsenek boltok, de mire ez a tény tudatosult bennünk, addigra megismertük a város minden zegét- zugát, óriási előre megtervezett széles útjait, rendezett házait, szépen kialakított parkjait. Hazafele menet elmentünk újra a fehérre festett ház mellett, melyet a 1811-ben a lakók kezdtek el ezzel a jelzővel illetni, miután a tűzvészben megrongálódott házat újra festették és a sárral, korommal piszkolódott házak sűrűjében kitűnt a frissen fehérre meszelt elnöki palota.

Ahova terveim szerint 2021 januárjában beköltözöm. Szállodai szobánkba visszatérve megkérdeztem jó barátom Googlet, hogy melyik szenátor egyedülálló, jóképű és esélyes az elnöki címre, jobb ezt az őszinte szerelmet nem a véletlenre bízni.