Szösszenet a 13 zsúfolt napról- Valentin Napig

Hihetetlenül mozgalmas 13 nap van mögöttem, azt se nagyon tudom, hol kezdjem a beszámolómat.

Ott kezdődött minden, hogy két hete pénteken megbetegedtem. Láz, köhögés és a szokásos nyalánkságok. Nem estem kétségbe, mert tudtam, hogy hétvége gyanánt vár rám két nap a pihe puha ágyikóban. Nos, ebből a két napból 13 nap lett. Múlt hét hétfőn azért meggyőztem magam, jobb ha otthonról dolgozom és nem fertőzöm meg kollégáimat, hisz a láz és köhögés nem múlt el. Másnap ugyanezekkel a tünetekkel, munka előtt még elmentem manager szűrésre (be volt tervezve már 2 hete ). Nagy labor, ekg, és tüdőszűrő.

Leleteimmel a kezemben ballagtam vissza a dokihoz, abban a biztos tudatban, hogy nincs sehol csillaggal megjelölt eredmény, tehát tankönyvbe illően makk egézséges vagyok. Ezért is furcsálltam orvosom első reakcióját a leleteimet látva.

Ezt elcsíptük.

Micsodát?

A tüdőgyulladásodat.

Újra kezembe vettem a papírt és megnéztem a diagnózis részt (mentségemre legyen mondva – latinul )valóban ott állt: bal tüdő, tenyérnyi területen transparentia csökkenés, ami tüdőgyulladásnak felel meg.

Nem voltál korábban rosszul Kata?

Nehezen veszem egy ideje a levegőt és szúrt a mellkasom is, de ezt betudtam az asztmámnak. Tulajdonképpen, ha így visszagondolok, akkor a lépcsőn legyen az 2-3 lépcsőfok is mindig kifulladtam és a torna közben is rámtört sokszor a légszomj és fájdalom, de ezt meg betudtam a rossz állóképességemnek.

Aham, rossz állóképesség. – ismételte kétkedőn az orvosom.

Nos Kata, itt a recept: mától nincs: stressz, munka és nem kellhetsz fel az ágyból, csak ha a mosdóba mész.

Így történt meg az, hogy 13 nappal ezelőtt, ágyba lettem száműzve. Ekkor indult útjára a hihetetlenül mozgalmas, lábadozási időszakom is.

Először is, állandó harcok szintere volt a szobám. Munka kontra pihenés. Folyamatos bűntudattal fordultam el az emailjeimtől, hogy betartsam orvosom utasítását.

Aztán itt van, ez a szépítő alvás dolog, minél többet alszik az ember, annál fáradtabb lesz. Ami azt jelentette, hogy időutazó lettem, mert visszamentem a csecsemőkorba, amikor a folyamatos alvásomat, csak az étkezéseim szakították meg.

Onnantól, hogy a láz hőemelkedéssé szelidült, adtam a kultúrának és elterelve a figyememet a munkáról belemerültem a könyvek imádott világába. Elolvastam 3,5 új regényt és újra kezembe vettem pár régit is. Szóval, ami azt illeti rengeteg új emberrel találkoztam, ezalatt a 13 nap alatt: Ott van rögtön Gyilkos Anders és a barátai, meg akik nem azok, Lord Westcliff és Lilian, Piszkos Fred is beugrott hozzám látogatóba, sőt még Miklós és Fanni is vendégeskedett nálam pár órát.

Ami azt illeti, az éjszakáim is igen aktívan teltek, hiszen az utcában élő kutya közösség is befogadott. A szomszéd kutya napokig a szobám ablakához közeli kerítés oszlop mellett tanyázott, hogy mikor éjjellente rám tört a köhögő roham, akkor legyen valaki, aki az ugatásával felel rá. Az Ő ugatására aztán becsatlakoztak a szemközti házak örzői is, így lettem én az elmúlt napokban szerves része az éjszakai kutya ugatásoknak, szerény visszafogott köhögésemmel.

Az éjszakákat aztán a nappalok követték, én pedig arra ébredtem, reggel 8-kor, hogy:

Gitta, hozd már ide a zseblámpát!

Forogtak a kerekek, zseblámpa, reggel nyolckor? További információ morzsa után kutatva újra hallgatóztam, de szememet még nem volt erőm kinyitni.

Nem, higgye el nincs rajta szám. Nagy fehér és csak annyi van rajta, hogy Vaillant.

Vaillant. Gázkazán. Akkor ráeszméltem továbbra is hideg van a szobámban, amit amúgy én szeretek, de tüdőgyulladáskor nem biztos, hogy áldás.

Nem, nincs rajta szám.

Várjon csak, itt van egy olyan, hogy ZRT1206, alatta is van egy másik szám.

Nagyon lassú agyműködéssemel még mindig félig álomban rájöttem, hogy apa a gázossal beszél.

Nem, egyszerűen nem akarja felmelegíteni. 19-20 foknál nem megy feljebb.

Zöld gomb?

Nem, nincsen zöld gomb.

Alul,a kis tekerő? Az most negyedig van.

Áh, értem, akkor azt teljesen fel kellenne venni?

Én, mint az érzékelheti, nem vagyok ennek a szakértője, de a feleségem azt mondja, hogy..

És hallottam, ahogy anya hangja megemelkedik és ekkor tudatosult bennem, hogy már Ő beszél a gázszerelővel.

Anya elhalkult, újra apa hangja töltötte be a házat. 

Nézze, nem tudna kijönni és felmérni a terepet? Oh szóval beteg? Uram, engem ennyi idő alatt meggyőzött és már bízom magában, ha 3 éve fagyoskodunk, pár nap még belefér.

Ezzel a pár szóval a fülemben aludtam vissza és húztam a 
fejemig a takarót.

Minden reggelnek meg volt a maga akciója szülői oldalról, 2 hét itthon és az ember rájön, nincs a nyugdíjasoknál elfoglaltabb ember a világon.

Mindeközben én az ágyam fogságában sorozat hetet tartottam. Nem tudok olyat mondani, amit ne néztem volna végig. Ez, így azért nem teljesen igaz, mert a legtöbb sorozat epizódjainak 40-60%-t átaludtam.

A bajban ismerszik meg a barát, szokták mondani. Az én barátaim pedig betegségben is azok és nem hagytak ellustulni. Hiszen, ahelyett, hogy az elmúlt két hétben csendben meghúzták volna magukat sorra ontják azt, amiben igazán tehetségesek. Én pedig, mint az Ő hivatalos patrónusok még lázasan, betegen se tehettem mást, mint felkarolva nemzetünk őstehetségeit természetesen aktív PR munkába fogtam.

Sári barátnőm februárját a jelmez készítés édesíti meg, én pedig büszkén posztolom és hírdetem, kreativitását és tehetségét.

A Kis Padlizsán, ami Marika és Béla gyűjtőfogalma természetesen azon a héten, mikor én lázasan feküdtem és küzdöttem Tüdő Gyulával új terméket dobott piacra. Pultjuk és étel kínálatuk megtekintése és elfogyasztása garantált gyógyír minden bajra. PR Kata újra támadt osztotta a képet, írta a kommenteket.

Három a magyar igazság, nehogy már pihenhessek. Eszter barátnőm végre, felépett az Instagramra, hogy képei ott is bizonyíthassanak. PR Patrónus Kata, őszinte meggyőződéssel, nyomja rájuk a likeokat.

Egy szó mint száz, barátaim nem nagyon hagyták, hogy elmerüljek a semmittevés pusztító forgatagában.

Ezek után már csak reménykedem benne, hogy holnap a mellkas röngten szerint is hasznos volt a 13 nap teljes ágynyugalomban, stresszmentesen, mert ha még egy nappal tovább az ágyba vagyok kényszerítve, biztos hogy mély depresszió száll meg és nem segít majd rajtam az a tény sem, hogy ez a Valentin nap is elmúlt síri csendben, ajándékmentesen.

Szösszenet a korrekciózásról - utószösszenet

Azonnali korrekciózásra lettem felszólítva, amit igyekszek is azonnal teljesíteni. Édesapámnak igen fura kapcsolata van a szösszeneteimmel. Mondjuk ki őszintén, nem ő a leglelkesebb olvasóm. Ami azt illeti, ha anya vagy én nem olvassuk fel neki az épp aktuális írásom, akkor bizony ő nem nagyon tudja, mit hordok itt össze-vissza. Még is, anya mellett ő a másik ember, akik kendőzetlen őszinteséggel adnak visszacsatolást az írásaimra, még akkor is ha néha fáj, így ha tényleg tudni szeretném milyen lett, akkor az ő véleményüket kérem ki elsőnek.
Jó pár éve, mikor lovagolni tanultam írtam erről egy bejegyzést, apa a mai napig az ott leírt mondattal jelzi, hogy milyen az írásom, ha ezt hallom:
Nincs benne semmi tüzes szemű kanca – akkor tudom, hogy elnyerte tetszését és nem talált benne közhelyt vagy túl mesterkélt szófordulatot.
Anya hasonlóan kritikusan szokta bírálni az „alkotásokat”, ő ráadásul a helyesírás felügyelőm is. Van mikor felhív, csak ezért:
Kiskatám, vegyük át újra az igekötős igéket, típus hibád.
Ma miután a doki szigorúan ágyba parancsolt és fel se kellhetek jövőhét szerdáig, szüleim sorra jönnek be, betegágyam mellé és hogylétem felől érdeklődve időznek nálam, hol rövidebb –hol hosszabb időt. Legutóbb apa volt a tea soros, megragadva az alkalmat, gyorsan felolvastam neki a moziról szóló szösszenetemet.
Először volt rá példa, hogy apa hangosan fel nevetett egy írásomon (hajvasaló és mozi párhuzam). Éreztem, ahogy sorról sorra nő bennem a büszkeség, hogy a szerzeményem elnyeri apám tetszését. Az utolsó mondatnál már éreztem jön a dicshimnusz, feszült és reményteljes csendben vártam, hogy megszólaljon.
Azonnali korrekciózást követelek! Ezért fektettem ennyi időt és energiát a művelésedbe, hogy még csak egy apróbetüs fél sorrban se emlékezz meg arról, hogy apád mutatta be neked az igazán klasszikusokat, amik a műveltség alapjait adják?
Tán a Karácsonyfától lesz Karácsony, a Karácsony neked?
A számonkérésnek ennél a részénél már nagyon elszégyeltem magam. Lesütött szemmel válaszoltam:
Nem apa, a Karácsony a, Bunyó Karácsonyig filmtől lesz Karácsony.
Hát erről beszélek! Pókerezni tán könyvekből tanultál meg?
Nem apa, és a megint Dühbe jövünk filmből tudom, hogy ha kicsi a tét a kedvünk sötét.
Nem érdekel, hogy tüdőgyulladásod van és teljes ágynyugalmat írt elő az orvos, ez olyan szarvas hiba, amit azonnal helyre kell hoznod. És akkor, a másik örök klasszikust még meg se említettem.
Ki volt Thaiföldön a csoportban az egyetlen család, aki tudta, hogy hanyadik James Bond filmet forgatták ott és ki volt a főszereplője:
Mi, a Kovács Klán.
Úgy van, és miért?
Mert a szivar szobád komódjának a fiókjában ott az összes James Bond film és mi mindet végig néztük.
Úgy látom újra elő kell vennünk vasárnaponkét.
Honnan tudod, ki az igazi boszorkány és hogy mit adtak nekünk a rómaik. Az iskolában tanították?
Nem apa, a Monty Python filmekből tudom.
De, apa?
Mi, de apa?
De apa, én a moziról írtam szösszenetet, nem a filmekről!
Még szemtelenkedsz is?!
Így replikáztunk mi ma, kora este a szobámban az apámmal, akinek megígértem hogy utóiratban megírom, mielőtt a vérnyomása még magasabb lesz, hogy az igazán valamire értékelhető filmeket ő mutatta meg nekem.
Kiskatám, mindenki tudja, hogy én nem vagyok egy nagy filmfaló, de a minőséget szeretem. Bud Spencer, James Bond olyan klasszikusok, amik nem maradhatnak ki a felsorolásból.
Ezért hát ez a rendhagyó röpke-utószösszenet