Van egy igen
frappáns két szavas mondásunk: „ szarba születtél„ azon morfondíroztam ma, hogy
találkoztam-e már ilyen emberrel, rájöttem találkoztam sőt, ami azt illeti igen jól ismerem. Így a soron következő szösszenetemben úgy döntöttem bemutatom
Nektek.
Az illető hölgy – legalább is szeretné ezt hinni magáról – 33. élet évét idén töltötte be. Egy kivételes szülőpáros második gyermekeként. Ebből lehet következtetni arra, hogy olyan mázlista hogy van egy testvére is, mitöbb egy bátyja. A bátyjának van egy imádnivaló családja. Az említett hölgynek, a család mellett megadatott igazbarátokból féltucat, kapcsolt részeikkel pont egy tucat.
Járt a világ sok színes pontján, szerelmes is volt már, szerették is már, majd ha eljön az idő a nagy ő is kopogtat. Addig pedig nincsen gondja, se főzésre, se házi munkára. Otthonnak hív több helyet, egyet Budapesten egyet Debrecenben. Szabadidejét nem köti gúsba egyenlőre semmi sem, vannak céljai és az álmai is nagyra törőek. A fentiek mellett van még egy dolog amiért úgy érzem ő szarba született. Egyike azon keveseknek,aki úgy tekint munkájára mint alkotásra, munkahelye pedig az alkotás fellegvára
A cég aminél dolgozik, természetesen nem tökéletes. Multi annak minden jellegzetességével. Néha stresszel, leginkább azon hogy az angol tudása nem elégséges, másnap azért mert túl hevesen érvelt, egy vitás helyzetben. Időről időre megkérdőjelezi magát elég objektív és igazságos volt-e. Van, hogy elragadja a gondolat: van értelme annak, amit csinálok minden nap? Majd jön egy jó hangulatú tréning/ meeting és a visszajelző lapok, vagy az asztalán hagyott üzenetek, csoki kupacok. Elismerő írott szavak, vagy szóban elhangzó dicséretek és ettől úgy érzi érdemes bejönni a túllégkondicionált iroda helységbe. Akadnak persze rossz napok, mikor semmi nem úgy sül el, ahogyan azt ő előre tökéletesen megtervezte, ezekért kárpótlásul előfordul olyan, hogy akiért vagy amiért erősen küzd végül is átmegy a falakon vagy ahogy a szakzsargon hívja a multis öpprúvokon.
A terület melyre 10 évvel ezelőtt véletlenül rátévedt mára már a szenvedélye lett, és mivel szereti azt amit csinál innentől nem is munkaként tekint rá.
Egy olyan multinál HR-s, aminek mottója ez:
Az illető hölgy – legalább is szeretné ezt hinni magáról – 33. élet évét idén töltötte be. Egy kivételes szülőpáros második gyermekeként. Ebből lehet következtetni arra, hogy olyan mázlista hogy van egy testvére is, mitöbb egy bátyja. A bátyjának van egy imádnivaló családja. Az említett hölgynek, a család mellett megadatott igazbarátokból féltucat, kapcsolt részeikkel pont egy tucat.
Járt a világ sok színes pontján, szerelmes is volt már, szerették is már, majd ha eljön az idő a nagy ő is kopogtat. Addig pedig nincsen gondja, se főzésre, se házi munkára. Otthonnak hív több helyet, egyet Budapesten egyet Debrecenben. Szabadidejét nem köti gúsba egyenlőre semmi sem, vannak céljai és az álmai is nagyra törőek. A fentiek mellett van még egy dolog amiért úgy érzem ő szarba született. Egyike azon keveseknek,aki úgy tekint munkájára mint alkotásra, munkahelye pedig az alkotás fellegvára
A cég aminél dolgozik, természetesen nem tökéletes. Multi annak minden jellegzetességével. Néha stresszel, leginkább azon hogy az angol tudása nem elégséges, másnap azért mert túl hevesen érvelt, egy vitás helyzetben. Időről időre megkérdőjelezi magát elég objektív és igazságos volt-e. Van, hogy elragadja a gondolat: van értelme annak, amit csinálok minden nap? Majd jön egy jó hangulatú tréning/ meeting és a visszajelző lapok, vagy az asztalán hagyott üzenetek, csoki kupacok. Elismerő írott szavak, vagy szóban elhangzó dicséretek és ettől úgy érzi érdemes bejönni a túllégkondicionált iroda helységbe. Akadnak persze rossz napok, mikor semmi nem úgy sül el, ahogyan azt ő előre tökéletesen megtervezte, ezekért kárpótlásul előfordul olyan, hogy akiért vagy amiért erősen küzd végül is átmegy a falakon vagy ahogy a szakzsargon hívja a multis öpprúvokon.
A terület melyre 10 évvel ezelőtt véletlenül rátévedt mára már a szenvedélye lett, és mivel szereti azt amit csinál innentől nem is munkaként tekint rá.
Egy olyan multinál HR-s, aminek mottója ez:
„Használjuk
a kommunikáció erejét, hogy jobb világot teremtsünk”
Ennél a cégnél
ez nem pusztán üres frázis, elcsépelt szavak, ott van mögötte a tartalom és a
tett, mely a mai napon újabb töltetet nyert. Végleg
bizonyosodott, hogy szerencsés ember, hiszen munka és kenyéradója, komolyan
hisz a társadalmi felelősség vállalásban. Időt, pénzt és energiát áldoz arra,
hogy egésznapos programot szervezzen rászoruló gyerekeknek. Nem csak a gesztus
kerítette ma főszereplőnket szentimentális hangulatba de még erősebben
tudatosult benne, hogy értékes kollégákkal van körülvéve. Akik önkéntes tevékenységként képesek órákon át
lufit fújni, otthon több száz palacsintát, pogácsát, kókusz golyót megsütni,
gólyalábon szaladgálni utána jó hangulatú néptánc órát tartani, gyerekek
tucatjainak bájos pofiját kifesteni, és persze mindezt előre megszervezni. Nem várnak cserébe semmi mást,
csakhogy az egybe gyűlt 50 gyereknek és nevelő szüleiknek legyen egy önfeledt
szerda délutánja. Ott állt hát
a rögtönzött néptánc órán, lépett kettőt jobbra, kettőt balra, tapsolt, ugrált,
fején a lufiból fújt sapkában oldalán két kis vásott kölyökkel és rájött bizony
bizony: szerencsés ember.
Ha ez még mindig nem lenne elég, ott a tény is, hogy van két kezem, két lábam, egy fejem, látok,
hallok és élvezem az életem.
