Évek óta tervezem, de idén talán össze is jön, ráadásul ha minden jól megy, és a maradék 5 napban kánikula lesz, akkor a 32. szülinapomon.
A végső hajrában aztán főpróbát tartottam, bár nem annak indult csak egy ebéd utáni könnyed levezető úszásnak, végül 5200 méter, 5.2 km és 3 óra 15 perc lett belőle tehát tulajdonképp, bár feszített víztükörben, hínármentes vízben de a Balaton átúszás hivatalos hossza kipipálva.
Még szeltem a habokat és nyeltem a klóros vizet eltöprengtem az összes intelmen ami, az elmúlt időben felém áramlott, ahogy szépen sorjában mindenkit beavattam szülinapi terveimbe, hogy idén bíz tényleg átúszom a Balatont.
Sárikám, aki a Balatont övező összes sport kihívást teljesítette már, körbebiciklizte, átúszta, körbefutotta, azt mondta ne vegyem könnyedén és ne legyenek illúzióm. A medencében ezen a jó tanácson töprengtem a legtöbbet, mert bizony vannak illúzióim, csak talán picit másak, mint amit sport rajongó barátaim gondolnak.
Úgy képzelem ugyanis, hogy 2015. Július 4-én a nyári kánikulában, a felforrósodott Balaton vízén épp a 2. km végén a 3. km elején felfigyelek az egyik vízen ringó vitorlás hajó fedélzetén üldögélő jóképű magányosan vitorlázó hajósra, aki már hosszú méterekkel előre észreveszi rózsaszín fürdőruhám és mire a vitorlás hajó közelébe érek, már a hajó szélén áll, kezében egy pohár jeges citromos mentás vízzel, és így szól felém:
- Ez a víz neked lett behűtve...
Én pedig, bár szünet nélkül is menne, úgy döntök pihenőt tartok és elfogadom a felém nyújtott izmos kart és pár perccel később már a fedélzet fehér fonott székein, friss illatos törölközőben kortyolgatom a rám váró hűsítőt.
Jason Statham, jó, természetesen nem az igazi Jason Statham, hisz azért én is a földön járok, hanem kiköpött mása 20 percre szakít ki sport kihívásom métereiből, figyelmes kérdéseivel, sziporkázó humorával, és meleg mosolyával. Ebben az idilli illúzióban, természetesen semmit nem ront külső megjelenésemen, a fejemen lévő és a homlokomra már teljesen rácuppanó úszósapkám, sem a klór miatt megfakult és kitágult fürdőruhám, sem a rajtam lévő jó pár felesleges kiló, és a hét ágról sütő nap miatt begyűjtött újabb szeplők és májfoltok, ellenállhatatlan vagyok, dögös és sexy!
Jason reakciójából, mikor is jelzem itt az idő, hogy folytassam utam, ezt szűröm le.
- Remélem, még lesz szerencsénk egymáshoz.- mondat kíséretében enged vissza az azúr kék ( hisz még is csak illúzió) Balaton vizébe.
- Ha a sors úgy akarja... rejtélyes szavakkal és finom karcsapásokkal távolodom tőle.
A váratlan találkozás és mentás jeges víz tényleg üdítően hat rám, és könnyedén lavírozok politikusok, sportolók, színészek és mezei halandók között,
Végül a rajttól számított 3 órával és 25 perccel később megérkezem a partra, ahol így vár rám Balatoni "hercegem":
- A sors most túl elfoglalt, több ezren úsznak, senki nem fulladhat a vízbe, így nem bízhattam rá az újabb találkozást, inkább megvártalak a parton...
Kedves Vendégeink, felhívjuk figyelmüket, hogy 18:30 perc van, Uszodánk 19:00-kor bezár, kérjük hagyják el a medencét!
Félbeszakította hát balatoni átúszásom illúzióját a hangos bemondó, de afelől nincs fikarcnyi kétségem se, hogy az első km után begörcsöl a lábam, a második után szidom minden úszótársam le és felmenőjét, a 3. után megfojtanék minden időjóst, aki szerint a Balaton most nyugodt és nem zavaros, a 4. km után, fejben elkezdem megfogalmazni a végrendeletem, mert biztosra veszem, hogy a 32 az utolsó szülinap is egyben, az 5200. méter után pedig már se gondolkodni, se beszélni nem lesz kedvem, de tudom, hogy Jason a parton vár és ez erőt ad! :)
