A határidő utolsó napja október 24. -e délután 16:45 van. Már
biztosan tudom, hogy nem fog felhívni és nem kapok ma semmilyen jó hírt.Csüggedt,
belenyugvó lemondással ballagok a munkahelyi folyósó végén található vizes
blokkhoz, amikor egyszer csak felcsendül telefonom jól ismert és sokakat
borzasztóan idegesítő Dallas nótája.
Szia Kata, nem
zavarlak? – szól bele egy kedves hang.
Nem, nem.- dadogom és igyekszem visszatartani a
tényt, hogy napok óta az ő hívását várom mostanra minden reményem
elszállt és tényleg hihetek a fülemnek?
Kata, azért
hívtalak fel, hogy személyesen mondhassam el: benne vagy a legjobb 15-ben és
szeretnénk veled személyesen is találkozni!
Földöntúli boldogság lett úrrá rajtam, ez volt életem
legspontánabb próbálkozása és tessék bejött.
3 hete mikor kolléganőm és jó barátom az asztalomra tette az egyik
női magazin újságíró kerestetik pályázatát pusztán csak a hecc kedvéből úgy
döntöttem, belevágok.
2 írást kellett beküldeni, egy magazin és egy választható témában. Még aznap, mikor a felhívás a kezembe
került express postáztam a szerkesztőségbe a két szösszenetet és vártam a
csodámat. Amikor a telefonban
megkaptam az első pozitív visszaigazolást írói szárnypróbálgatásaimra, hirtelen
belém hasított a felismerés: Bakker, itt már komoly a tét: egy év újságíró
iskola és gyakornokság az említett újságnál. Amikor a 15 kiválasztott, köztük
én is megkapta emailben is a hivatalos tájékoztatót és benne az utolsó
mondatot: Legyetek szépek, mert
fotó készül rólatok az újságba. Pánik fogott el, melynek levezetése és teljesen
tudományosan megalapozott kezelése képen, gyorsan el is vertem 15 000
forintot: egy új zakóra, egy fülbevalóra és hasonló életbevágóan fontos
kiegészítőkre. Teljesen felkészülten és 1 órával korábban érkeztem meg a megbeszélt
interjú helyszínére. Legalább is azt hittem felkészült vagyok, de aztán amikor
olyan kérdésekkel teszteltem tudásom, hogy ki a pénzügyminiszter, oktatási
miniszter és hasonló kulcsfontosságú személy a mai közéletben rájöttem egy
nevet sem tudok mondani. Nem volt mit tenni a maradék egy órámat arra
használtam fel, hogy általános tájékozottságot szívok magamba telefonos
segítséggel és tárcsáztam is édesapám számát:
- Apa ki a
pénzügyminiszterünk?
- Kiskatám nekünk
nincs pénzügyminiszterünk.
- Miiii? Lemondott?
Lelőtték? Menesztették? Miért? – nahát, tessék ez a magyarázat, ezért jár az ország ott,
ahol. Minden országnak van pénzügyminisztere nekünk miért nincs?
- Azért Kiskatám, mert nekünk
nemzetgazdasági miniszterünk van.
- Ááá, és az ért a
pénzügyekhez?
- Erre az csak az
ügyvédem jelenéltében válaszolok.
- És ki az oktatási
miniszter?
- Kiskatám nekünk
nincs oktatási miniszterünk.
- Miért, tán az
oktatás nem fontos? A jövő szaktudásának a kiképzése nem fontos? Hogy lehet az,
hogy nincs az országnak oktatási minisztere?
- Úgy Kiskatám,
hogy nekünk oktatási államtitkárunk van.
- Oké, ezt
megjegyzem és ki az egészségügyi miniszterünk?
- Kiskatám nekünk
nincs egészségügyi miniszterünk…
És mielőtt újabb felháborodásnak adtam volna hangot édesapám úgy
döntött, elébe megy a kérdéseimnek és gyorstalpaló politikai oktatást tartott.
Jegyzetfüzetbe felírni: ESTE MEG NÉZNI A HÍRADÓT.
Summázom a következtetéseket a tanulmányaim végén. Magabiztos
politikai tudással a fejemben léptem be az épületbe, ahol már ott volt az első
körös interjú 4 alanya. Természetesen,
ahogy ezt mi nők szoktuk felmértem a terepet. Remek,
ő nem mosott hajat.
Rajta sportcipő van. Hú, ő elég merev. Kata tuti befutó leszel,
igaz, hogy a másik négy lány együtt nincs annyi kiló mint te, de egyet se
izgulj az éveid száma, annyi mint eddig megismert ellenfeleidé összesen.(Zárójelben
jegyzem meg, mostanában gyakran ér sokkolóan a felismerés, hogy a legöregebb
vagyok egy társaságban a magam 29 évével. Felháborító Z generáció) Lehuppanok közéjük és próbálom kifürkészni
ellenfeleim gyengeségeit és erősségeit, nem is kell sokáig megfigyelnem őket,
hogy rájöjjek egy dologban mindenképpen jobbak: ismerik a magazint, ahova
interjúzni jönnek.
Átfut az agyamon, talán nem ártott volna megvennem egy számot,
hogy kicsit tájékozottabb legyek az adott magazin értékrendjében. Ez a
hiányosságom a későbbiek során komoly megpróbáltatások elé állított.
Kata, kérlek gyere
be. - Szól, a kedves női hang.
Én pedig magabiztos léptekkel és fohászkodó gondolatokkal:
„Kérlek sors és végzet ne legyen politikai és
magazin kérdés” benyitok a
szobába és a két zsűri előtt helyet foglalok.
Kata, köszöntünk
téged itt nálunk. Meg kell, hogy mondjam nagyon jól szórakoztam az írásaidon
csak hát….
A helyesírás- vágok közbe bűnbánóan lesütött
tekintettel.
Hát Kata, az katasztrofális. Nem használsz helyesírás ellenőrző programot? Úgy érzem a néma csend most hatásosabb, mint a magyarázkodás, hogy
az én hiba mennyiségemet már se gép, sem ember nem tudja kontrollálni.
Node, ez végül is
tanulható dolog vagy legalább is más megtudja tenni helyetted. Viszont az írásképessége és a humor, amivel rendelkezel: erre vagy
születik az ember vagy nem. Te igazi cosmo lány vagy, az írásaid pedig nagyon
cosmosak, tele humorral és könnyed szórakoztató stílussal:
Jegyzetfüzetbe felírni: ESTE UTÁNA NÉZNI MI AZ HOGY COSMÓ-S.
Öröm volt őket
olvasni.
Kész! Vége, akkor én itt most felállok és haza megyek. Megkaptam,
amit akartam, mikor elküldtem a pályázatomat. Valaki, aki nem ismer, nem
elfogult velem és még szakember is szórakoztatónak találja az
írásom. Nekem elég ennyi.
No akkor vágjunk
bele! szól a két zsűri:
Melyik a kedvenc
rovatod a magazinban? Szorul a hurok! Lássuk csak:
minden magazinban van horoszkóp, akkor biztos ebben is,
tippelgetek magamban - de ciki azt mondani, hogy a horoszkóp. Divat rovat
– abban nem sok írás van, ezért szintén gáz említeni egy leendő újságírónak. Szerelem,
szex, gyengédség – KATA GONDOLKODJ 15 éve voltál tinédzser azóta már a Z
generáció van porondon, tuti nincs itt ilyen rovat. Iszonyat erővel járatom az agyam,
végül diadalittasan megszólalok:
Húha ezt nehezebb
eldönteni, mint a kiválasztani az égen a csillagom.
Ez olyan, mintha
egy anyától azt kérdeznék, melyik gyerekét szereti jobban. Az első betűtől az
utolsóig elolvasok mindent.
Kezem az asztal alatt keresztben és halkan imádkozom, hogy ne
büntessen meg ezért a kegyes hazugságomért senki sem. Ha kapok is büntetést,
egyenlőre várat magára, mert a zsűri tagok szépen mosolyognak.
Melyik újságot
szoktad rendszeresen megvenni?
Ó jaj, azt hittem fenti válaszommal letudjuk a magazin
olvasottságomat.
Nos, vágok bele tudálékosan. A NL-t. szinte
mindig vagy anyukám, vagy én megvesszük. (Fél éve nem volt kezemben ez a lap - szerk.)
Néha ..és felsorolok pár szennyirodalmat.
Ó, azokat én is
mindig alig várom, hogy megjelenjen - szól lelkesen a zsűri egyik fele.
Hm oké, akkor nem részletezem, hogy ezeket csak a mellékhelységben
lapozom át felületesen – figyelmeztetem gondolatban magam.
Kata, akkor erről a
listáról válassz ki egy embert, akit majd telefonon fel kell hívnod és meg kell
győznöd, hogy adjon neked egy interjút – természetesen ez
egy szerepjáték mi fogjuk játszani az említett sztárt: És kezembe nyomnak egy 50 főt
tartalmazó celeb listát.
Hú, a mindenit, ez kicsoda? Ajaj, ez vajon mivel foglalkozik?
Hm, ezt a nevet mintha már hallottam volna, de hol? Híradó? – Jaj Kata, légy
észnél, nem nézel híradót. Jesszus
Kata csak felismersz tán egy nevet az 50-ből. Igen Eszenyi Enikő - határozottan
ismerem.
Eszenyi Enikő – mondom hangosan.
Fura döbbenet lesz úrrá rajtuk és most már fokozottan kíváncsiak,
hogyan oldom meg a feladatot. Vért
izzadok, rám csapja a telefont, ledorgál, milliókkal dobálózik, gúnyos, és
lekezelő, miközben én minden létező és nem létező képességemet bevetem. Végül másnap 10-re vár interjúra. Éljen! Vége! Vagy még sem…
Kata, nagyon
frappánsan vágtad ki magad. Igazán rátermett voltál.
Ennyire szereted
Enikőt? Miben láttad utoljára szerepelni. – kommentálja a
történteket a zsűri. Kész, nem
hazudok többet, fogalmazom meg magamban az újra gondolt értékrendem.
Hát, azt hiszem 10
éve a Friderikusz showban.
Hosszú néma csend…
Nos, természetesen
ha ez élesben megy majd, akkor fel kell készülni az interjúalanyokból – most
nyilván nem tudhattad. Kell védelmemre az egyik hölgy, ki dönt a sorsom felől.
Utolsó kérdésünk,
Te kit tennél az új számunk címlapjára?
Egy férfit- vágom rá gondolkodás nélkül a választ.
Férfit? Egy női magazin címlapjára? És kit?
Igen, persze. Nos
mivel most ért véget a sorozata, és egyébként is pimaszul sármos Dr. House-t.
Kata mit gondolsz
mi a magazinunk célcsoportja?
HŰŰŰ megint egy fogós kérdés:
15 - 45 ig? kérdezem kicsit bizonytalanul – vagy ez
túl tág?- mentegetőzöm
Igen. – jön a tömör válasz.
15 - 35? Tippelem be másodjára.
Legyen inkább 15 - 25 ig.
Na, tessék, hát én ebbe már bele se esek, ezért nem olvasom a
magazinotokat – füstölgök magamban.
Szerinted egy 15
-25 éves lánynak bejön Dr, House?
Próbálok nem 30 éves fejjel gondolkodni, de sajnos, ha magamból
indulok ki nekem 25 évesen is bejöttek az idősebb pasik – de nem hazudok tettem
le a nagy esküt.
Magamból indultam
ki- mondom olyan határozottan, ahogy
leforrázott lényem engedi.
Ez baj Kata, mindig
a célközönségből kell kiindulni.
Értem.
És ezzel a bölcs gondolattal utamra engedtek. Innentől kezdve már
csak 5 óra várakozás várt rám és a 15 másik lánnyal, felváltva mentünk hol
interjúra, hol fotózkodni. Ez utóbbi komoly kihívás volt számomra. Nem segített az sem, hogy a fotós
minden kattintás előtt így szólt mindenkihez: Lehet
ez lesz a győztes fotód, úgy mosolyogj rám.
Ebben a celeb antijártasságom miatt, nem nagyon tudtam hinni.
A várakozás óráiban viszont igazi lányos locsi- fecsi, csajos
traccsparty alakult ki, amit hihetetlenül élveztem és ez számomra is döbbenetes
élmény volt. Egyszer csak az egyik lány rám meredve így szólt: Megvan,
tudom kire hasonlítasz. Órák óta ezen gondolkodom de rájöttem, tisztára úgy
nézel ki mint Michelle Monoghan.
Jegyzetfüzetbe felírni: ESTE MEGNÉZNI HOGY NÉZ KI MICHELLE
MONOGHAN
Miután fogalmam nem volt kihez hasonlítok, mert most hallottam
először a nevet, nem tudtam sírjak vagy nevessek így csak annyit kérdeztem:
Jó az nekem?
Mire mindenki döbbenten nézett rám, hát igen Y és Z generáció nem
egy malomban játszunk. A csendet egy hang zavarta meg: Lányok, gyertek megvan a nyertes:
Ide már pusztán csak a kíváncsiságom hajtott be, mert pontosan
tudtam, első nem lehetek.
Először is,
szeretném, ha nagyon büszkék lennétek magatokra mert rengeteg pályázat érkezett
be és ebből a legjobb 15-ben lenni óriási dolog. Itt már nem csak az íráskézséget,
de a rátermettséget, a celebvilág ismeretét és persze a magazin tudást is
néztük. Szeretnénk felsorolni a 3 legjobb pályázót, közülük került ki a
győztes.
A dobogósok tehát: és másodjára felcsendült a
nevem. Nem járt érte iskola, sem gyakornoki lehetőség, még is
megkaptam MINDENT, amit ebből meglehetett. A
kedvenc zsűritagom felém fordulva így szólt mindenkihez: Írjatok, mert mindenetek meg van hozzá, ami kell és
széles mosolyt eresztett felém. Én pedig magamra vettem, még ha nem is csak
nekem szánta a bíztató mondatot. Az eredményhirdetés után feltárcsáztam a
szüleimet és elújságoltam nekik a híreket: Anyukám bölcsen megjegyezte:
Kiskatám, nagyot
hibáztunk volna a nevelésedben, ha ezt megnyered, mert jártas vagy a celebek
világában.
Otthon pedig elővettem a jegyzeteimet, megnéztem a Híreket,
felütöttem a szótárban a cosmó kifejezést és örömmel nyugtáztam, hogy egy
hihetetlenül gyönyörű sztárhoz hasonlítottak. Így késő este feldobva és
kicsattanó boldogsággal ecseteltem a napom részleteit egy tea mellet a legjobb
barátaimnak, akik ugyanabból a generációból származnak és megveszik azt az
újságot, ahol Dr. HOUSE van a címlapon.
