Szösszenet a Kovács család Karácsonyáról

Sült kacsa ízével a számban a borozgatás meghitt pillanataival a fejemben gondoltam elmesélem nektek miért is szeretem én a Karácsonyt.

Személyiségem teátrális oldala és ünnepi szentimentalizmusom mondathatná velem, hogy hát a szeretet miatt és valóban ez így is van, de ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy beszámoljak nektek az ünnep apró - cseprő mozzanatairól a Kovács családban.

Aki ismer, az tudja, aki nem az, pedig most megtudja, hogy én a változatosságra esküszöm.

Minden problémára a megoldást a változásban látom. Élek, halok az új dolgokért, szinte minden esetben, egyetlen kivételt képez ez alól a sátoros ünnepek.

Úgymint augusztus 20.-a, Húsvét, és természetesen a Karácsony.

Ezek a piros betűs napok számomra a tradícióktól szépek és emlékezetesek.

                                                   Karácsony al’á Kovács Módra

December 23 Éjjel 23:30 körül

A tv lágy moraja és apa ütemes horkolása adja meg az anyával közös- lányos esténk nélkülözhetetlen alapzaját.

Tradíció, hogy ezen az estén hajnalig szorgoskodunk, az esetek 70%-ban  ránk tör a

 „rendezzük át a nappalit most azonnal” ötlet.

Óriás bútorok taszigálása jobbról- balra, előre hátulra, közben rábukkanunk rég nem látott képekre, elveszettnek hitt bizonyítványokra, 1 évvel ezelőtti képeslapkora, amit követ a szomorú felismerés, idén is olyan trehányak voltunk, hogy senkinek sem küldtünk, majd lelkünk megnyugtatása képpen, vér esküt kötünk, hogy jövőre ezt feltétlen bepótoljuk.

Eközben békésen szundító családfőnk pisilés céljából kimerészkedik majd hirtelen a küszöbnél a nappali mezsgyéjén megáll és döbbent arccal fürkészi családja két elvetemült nőtagjának a pillantását, mintegy azonnali magyarázatra várva.

Bélám, én úgy döntöttem, vége az évnek, ideje újítani.

Ha a kanapát idetesszük, a szekrényt oda, az étkezőt arrébb mozdítjuk, a tv állványt átállítjuk a másik sarokba, a szőnyeget ekképp forgatjuk … …. sokkal nagyobb helyünk lesz.

Jó apám, már a kanapénál elvesztette a fonalat, de lelkesítő csókot nyom anya ajkára és amilyen halkan jött, olyan halkan vissza is botorkál a hátsószoba védett krémszínű falai közé, hogy még csak véletlenül se jusson eszünkbe őt is befogni.

A nappali egy csatatér és komoly kétségek törnek fel bennem, hogy lesz ebből reggelre rend, fenyőboával feldíszített falak, megsült mézes zserbó, kidíszített mézeskalácsok, bepácolt hús, és kipihent háziasszony. De a sürgés-forgás, a kacarászások és az élet nagy dolgainak megvitatása elterelik figyelmemet és mire újra körül nézek, a nappalink teljesen megújul, a mézes zserbóra sikerül a csoki máz, a mézesek nem égnek oda, a páclé illata már az orromba, és csodás fenyő díszek pompáznak a kulcsfontosságuk házhajlatokban.

Hajnali 2-3 fele Két elégedett nő vonul el aludni. Akik, nem csak, hogy pofásan kirittyentették a házat, de még arra is volt kapacitásuk, hogy összeírják mi mindent felejtettek el venni, az elmúlt másfél hétben, míg Karácsonyi bevásárlás címén útnak indultak.

 December 24 Szent Este Reggel 6 és 7 között:

Bizton állíthatom az én családom legmozgalmasabb délelőttje és délutánja ez a nap.

Míg a Fiúk a bányában dolgoznak, (hála az olyan vásárlói rétegnek, mint anya és én, akiknek a 10. Karácsonyi nagy bevásárlás után is hiányzik egy-egy alapanyag) addig a család másik fele, azaz anya és én a kakas kukorékolásával már a piacon sétálunk.

-         Na Kiskatám mi van a listánkon.

-         A listán, én azt hittem te tetted el.

-         Én nem hoztam. Te sem?

-         Nem, de emlékszem rá.

-         Sebaj én is emlékszem rá.

Leveszöldség, gyümölcs, gomolya, savanyú káposzta, szakajtós kenyér, gomba, és amit csak két kezünk elbír kosárba kerül és már irány is multik fellegvára.

24 napja szabadnap nélkül dolgozó édesapám arcán halovány mosoly jelenik meg, amint megpillant minket, de egyből heves szikrákat szór a szeme, ahogy a kis szatócsboltja kínálatán körül néz.

Fordulunk egyet jobbra, térülünk egyet balra, és ripsz ropsz kosárba kerülnek a hiányzó dolgok.

Be kell, valljam az évben ezt a vásárlást szeretem a legjobban, ezt az utolsó most már mindent megvettünk, az év bármely napján eltudom mondani a vásárlás szokásos mondatait.

Gidácskám, van otthon fekete retkünk.

Hú na látod azt nem vettem a piacon.

Na akkor teszek be.

Te Gida nem iszunk este egy kis bort.

Hát Bélám igyunk, elvégre Karácsony van.

Anya vettél lazacot?

Ő Kiskatám bőven….

Ilyen kardinális kérdések több tucatja röpköd a levegőben.

Mire mindenre választ kapunk, már elszalad az idő, gyorsan fizetünk, uccu haza és kezdődhet is a húsleveles odakészítése.

Útközben nagymamám is berepül a kocsiba és most már 3 nő keze alatt serceg a munka.

Mamával versenyezünk, Ki tud a legcsinosabb töltött káposztát tölteni címért. Rendszerint döntetlen az eredmény, mindketten büszke vállveregetéssel ülünk le átvariált nappalinkba pihenni.

Vásárlás utáni hazaérkezésünk 45. percében járunk, amikor hangos kiáltás:

Az ég b… meg,…. Nem vettem tejet, Kiskatám szaladj már át a boltba légyszi 1 liter tejért.

Még 3 ilyen felkiáltás követi egymást, mire  3 órára az ünnepi ételek jó része bekészítve, ekkora már a fiúk is megjönnek a bányából és 2 óra fakultatív program veszi kezdetét.

Munkában megfáradt apukám, szunyókál egyet. Mama és Anya templomba megy, mert senki nem mondja olyan szépen az:

Áldás Békességet, mint személyes kézszorítás közben János Atya. Testvérem Tv –t nézve mentálisan hangolódik fel a karácsonyra.

Én ezeréves barátom családjához látogatok Karácsonyi Uzsonnára, fadíszítésre és ajándékozásra. 

5 órakor már ismét mindenki a fedélzeten és elkezdődik a több évtizedes rituálé.

Kata:

Apa, Szilárd segítettek fát díszíteni?

Szilárd:

Jaj Katuci ezt senki nem csinálja olyan jól, mint te.

Apa:

Kiskatám beláthatod, hogy borzasztó szörnyű vétek lenne, ha mi idén megszegnénk a tradíciót és segítenénk.

Tudod micsoda lelki vívódás ez nekünk? Hogy szívünk mélyén nem csak itt ülnénk és néznénk ahogy csinálod, hanem segítenénk is, de hát a hagyomány az, hagyomány.

Kata:

ÓÓÓÓ akkor csak annyit segítsetek, hogy az égőket tegyük fel.

Hosszas huzavona, egykét női trükk, hathatós lelki zsarolás után minden 10. gömböt apa tesz fel, minden 15. pedig a bátyám.

Gyönyörűséges aranyszínekben pompázó fenyőfánk várja az ajándékok érkezését.

Érkeznének is azok ha, be lennének csomagolva.

Újabb fohászokat mormol a klán

-         Olló gyere elő

-         Cellux ne bújócskázz

-         Szalag ne szaladj el

Amint kéréseink teljesültek, az ajándékok és kísérői a fához vándorolnak.

Ekkora már az ételek elkészültek és a csodálatosan megterített asztalon gőzölögnek.

Mi pedig izgatottan várjuk kinek miről jutottunk eszébe.

Az én családomban ugyanis, 4 éve új törvényi rendelet született.

Karácsonykor ajándékba, csak egy, könyvet, cd-t vagy dvd-t lehet venni, de annak az egy darab ajándéknak Nagyon - nagyon megfontoltnak és személyre szabottnak kell lennie.

Az ajándékosztást így mindig nagy várakozás és kíváncsiság kíséri.

A sort mindig a legidősebb személlyel: nagymamámmal kezdjük.

Drága Mama, Boldog Karácsonyt – köszönti apa

Jaj Béla, nincs ilyen vő gyereke Senkinek, ezt így hidd el nekem. – mama

Apa után, Anya, Szilárd majd én adjuk át az ajándékot és mindig megvárjuk, hogy minden ajándékot kibontson az adott ember, hogy lássuk az örömét,  a csodálkozását, mosolyát.

Mama után, Apa következik, aztán Anya, Szilárd és végül legkisebbként én.

Szilárdtól mindig bocsánatot kérünk, ha olyan könyvet sikerült vennünk, amiben kevés a kép és sok a szöveg :)

Én pedig emel fővel fogadok minden Világatlaszt, térképet, amik nem létező földrajz tudásomat gyarapítják :)

 De komolyra fordítva a szót, ez az új szokás, az ajándékozás egy új oldalát is megmutatta nekünk.

Lehet sokan azt gondoljátok, hogy tova tűnik a meglepi varázsa, ha tudod hogy a 3 lehetőség közül valamelyik lesz, de amikor a kezedbe fogsz egy olyan könyvet, filmet vagy cd-t amit te is kinéztél már magadnak, vagy amit aztán nem tudsz letenni annyira tetszik, akkor rájössz, hogy olyan családban élsz, ahol odafigyelnek rád, ismernek és olvasnak a gondolataid között.

Van még egy momentum, amit meg kell említenem. Szilárd ajándék átadása.

Nem nagyon tudok olyan szófordulatokat, barokk körmondatokat, amik visszaadnák testvérem lehengerlően finom és szórakoztató humorát ajándékosztás során.

Így lesz a Szent Este része családunk két legerősebb védjegye az Összetartozás és a Humor.

No meg a finom ételek.

Nincs Karácsony, Húsleves nélkül

Nincs Karácsony, Kacsa comb nélkül.

Nincs Karácsony, Párolt káposzta nélkül

Nincs Karácsony beigli nélkül

Nincs Karácsony, marcipános torta nélkül (recept női ágon öröklődik)

Nincs Karácsony, állandó jelzők nélkül:

Hú Gida ez faj leveles

Anya ez minden idők legjobb kacsája

Hát gyermekem te aztán tudsz főzni.

…..* 1000 00000

Az ünnepi vacsora után, mama hazaszállítását követően kezdetét veszi a családiaskodás.

Szivar és cigis füstbe burkolózva, tetőtől talpig beöltözve, 3 plédbe becsavarva, finom borokat ízlelgetve isszuk egymás szavait a teraszon üldögélve.

Világmegváltó gondolatok, hóbortos ötletek, reményteli jövő festés, harsány kacagások:

Hát így ünneplünk MI: KOVÁCSOK.

Prológus

Karácsonyi Kovács Klán szabályok

Karácsonyi ünnepi öltözet:

-         Szigorúan, melegítő, fiatalabb generációnak pizsama mely engedélyezett még Szent Estére is.

Karácsonyi Programok:

-         Közös reggeli, a legszebb Teás készlettel.

 Évek óta változatlan reggeli kínálat: pirítós, lazaccal

-         Kötelező filmek megnézése, film közepének átalvása:

Bunyó Karácsonyig

Nincsen kettő, négy nélkül

-         Lakás elhagyása csak gyógyfürdőzés céljából engedélyezett J

-         Fakultatív Program Lehetőségek:

Karácsonyi ajándékok, olvasása, hallgatása, nézése

Társasjáték

Kártya partik

Beszélgetések

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Szösszenet a lépcsőházi miliőről

Az Újkertben nőttem fel. Az Újkert Debrecen kicsit jobb kiadású nyolc kere, Eger- csebokszárija, Miskolc- Avasa, egy szóval egy igazi lepukkant lakótelep. Még is volt valami megfoghatatlan bája. Újkertisnek lenni egy életérzés volt. Mi ráadásul nem csak, hogy Újkertisek voltunk, de a 14 emeletes ház 13. emeletén laktunk. Így aztán válogatás nélkül szívhattam magamba a társadalmi szocializációhoz szükséges elemeket, úgymint szalonnasütés a 12. emeleti erkélyen.  Bútortologatás az esti mese helyett, mutogatós bácsi a ház melletti marcipán kocsmában és persze a hamisítatlan lépcsőházi lift pletyka.

Szüleim és barátaik vad dorbézolásai persze remek táptalajt adtak ezeknek a híreszteléseknek.

A „pálinkás jó reggelt” fogalom ekkor ívódott be az életembe, hisz édesapám és a jó öreg G. minden reggel ezzel az idegnyugtató köszöntéssel indította a napot.

Egy szó, mint száz komor szomorúság érzés fogott el, amikor 11 éves koromba kertes házba költöztünk.

Új otthonunk környékén nem hogy szomszéd, még aszfalt sem volt a kezdetekben.

Az első pár hétben szinte nyomasztó volt a csend és fura volt, hogy a szomszédok veszekedésének alapzaja nélkül nézhettük végig a Dallast.

Azóta az elmúlt 17 év kertes házi lét feledtette velem a bérház szépségeit és egészen 2010 júniusáig  már csak foszlányokban élt bennem a panelvarázsa.

2010 júniusában azonban újra megérintett a lépcsőházi miliő.

A 4. Emeletre fészkeltem be magam egy 1983-as építésű téglaházba. Itt 17 év után újra kellett tanulnom a társadalmi szokásokat.

Azt hiszem liberális szüleim sem ellenőrizték haza jövetelem pontos idejét oly buzgón, mint a földszinten lakó idősúr, aki valahányszor meghallja a cipőm kopogását résnyire nyitja az ajtót és várja a már jól ismert mondatot:

Jó reggelt/ Jó napot/ Jó estét csak én vagyok az a 4.emeletről.

Hála Istennek a 2. emeleti Tóthnénak köszönhetően, már szinte kotta nélkül eltudnám zongorázni Chopin műveit.

A 2. emelet egyébként is elég rázós, már nem azért, hogy árulkodjak.

Tóthékkal szemben lakik az alkoholista pár, mert mint tudjuk egy lépcsőház nem lépcsőház alkoholista pár nélkül. Ők amúgy elég szenvedélyes életet élnek. Múltkor például egy éjszakai mulatozásból ballagtam fel a lépcsőn hajnali 3 körül, amikor az asszony óriási dörömbölés mellett kiabálta:

Nyisd ki az ajtót te mocskos állat, vagy kihívom a rendőrséget.

Én persze tudtam, hogy ez a férj bosszúja, mert 2 nappal ezelőtt az asszony zárta ki, még ő gyanútlanul levitte a szemetet.

A mellette lakó sajnos nem tud főzni, vagy legalábbis nem figyel arra a szóbeszédre, hogy az égett étel rákot okozhat. Ha füst és odakozmált szag terjeng a házban, már senki nem aggódik, csak legyintünk:

Á csak Margó néni főz.

Nem is tudom, hogy tudja mindezt elviselni a 3. emeleti pár hónapos kisbaba. Ilyenkor hisz az ember a család erejében. A kislány szülei ugyanis igazi jólélek egyetemi segédtanárok, tarisznyával és biciklivel. Kell is ez a kiegyensúlyozottság a 2. emeleti megpróbáltatások után.

Velük szemben Szűcsék tengetik a mindennapokat, akik tapasztalataim alapján a következőkkel nem rendelkeznek:

Francia kártya

Csillagcsavarhúzó

Szeg és

Jó hallás.

De talán az összes közül a legkedvesebb házbélim a közvetlen szomszédom István.

Még nem volt módunkban találkozni bár szinte mintha együtt élnénk.

Én meghallgatom a reggeli 7 órás híreket a rádióján. Telítődöm a kávéja illatával és segít abban is, hogy pontosan tudjam, este 8 óra van zörög István kulcsa.

A kommunikáció egy rendhagyó módját fedeztük fel: Üzengetünk.

Én az ajtó előtt hagyott bejglivel jelzem itt járt a télapó. Ő mozart csokival megpakolt szatyorral és egy kedves levél köszönt újévet.

Íratlan szabályunk, hogy heti váltásban seperjük le a koszt a 3. emeletre.

Ez azonban még csak az a bérház, amiben lakom, de a velem szemben lévő társasházból is lehet csemegézni bőven.

Ott van mindjárt a sarkon élő buzi pár és a péntek esti romantikázásuk, vagy a szöszi szingli csaj és a szeretője, aki éjjel belopózik hajnalban távozik.

A „lesz ez még így se” párom Muskátliék. 4 méter hosszú teraszuk tele van muskátlival, amit minden esőzéskor bevisznek a lakásba és aztán újra ki. Ha egy nap háromszor esik, akkor a műveletet háromszor hajtják végre.

A legprovaktívabb szomszédom az olasz lepedő akrobata. Még nem laktam itt egy hónapja, mikor anyukám nálam vendégeskedett.

Az erkélyen csacsogtunk, mikor egyszer csak anya megszólalt:

Te Kiskatám mit csinálnak azok ott?

Oda pillantottam, majd elvörösödtem és egy gyors köhögés után:

Anya szerintem azok ott vadul sexelnek.

A locsifecsink abba maradt és átszellemülten néztük a legújabb „ huncut csatornámat”. A Látottak után anyukám csak ennyit mondott.

Ugye nem fizettél elő tv-re?

De bizony előfizettem. Úgyhogy minden lakó tudja:

Ha sorozat, akkor Dallas

Ha futógép zaja, akkor DR House

Ha szappanopera, akkor Hahó utca!

Szösszenet egy hivatalos bejelentésről.

Kedves Családom, Barátaim, Rokonok, volt osztálytársaim, tanáraim, munkatársak ismerősök és ismeretlenek!

Ma hosszú és küzdelmes harcok árán végre legyőztem démonaimat szembe néztem az igazsággal és úgy döntöttem nyíltan felvállalom ország világ előtt, amit közel 30 éve próbálok mélyen eltitkolni.

Nyilatkozatom megfogalmazása idején nem állok alkoholos és drog befolyása alatt. Vallomásom megtételére külső erők nem kényszerítenek.

Tudatában vagyok hallgatási jogommal, és felvállalom kinyilatkoztatásom következményeit.

Teszem mindezt azért, hogy bűntudatmentes tiszta lélekkel tudjak embertársaim szemébe nézni. Természetesen elfogadom a büntetést, amit ezek után rám mérnek, de szívem mélyén hiszek embertársaim nagylelkűségében és feloldozást remélek.

Vallomás:

Én Kovács Kata, kijelentem, hogy MINDEN SPORTOT UTÁLOK, amit nem néznem hanem csinálnom kell. Ezzel együtt tisztelem és példaértékűnek tartam azokat, akik ebben örömüket és szórakozásukat lelik hobbiból vagy hivatásosan űzik.

…

jómagam már általános iskolás koromban éreztem, hogy szüleim lényem alkotása közben ezt a képességem a hallással és jó ritmusérzékkel együtt TELJESEN kihagyták.

Először akkor szembesültem ezzel, mikor tornaórán a többi diáktól eltérően Kata nem átugrotta a szekrényt, hanem lerombolta egy jól irányított dobbantással. Mondanom sem kell, hogy hátralévő sok éves tanulmányaim alatt ezzel a művelettel többet nem kísérleteztem, és ezért sorba gyűjtöttem be az egyeseket.

A labdajátékok is hamar kikerültek az „életem sportja” listáról. Körülbelül 4.-es lehettem, békésen pletykáltam a barátnőmmel az udvaron, amikor egy nyolcadikos focizó fiú kiáltott felém:

VIGYÁZZZ.

De mire észbe kaptam egy gigantikus erővel megrúgott focilabda vágódott a hasamba, és 11 fiú röhögött az arcomba.

Volt ugyan némi remény, hogy az önként vállalt tenisz órák elindítanak bennem valamit, de gyors és ügyes labdaszedő karriernél több nem volt bennem.

Napnál világosabb tehát, hogy én mindig az utolsó voltam, akit bármilyen labdás kiütős játékban kiválasztottak a csapatkapitányok. Ez elég felkavaró érzés volt, ezért szerencse, hogy a tesi tanárok bíztatásai mindig pontosak és önbizalom növelőek voltak.

Kata  ne rinyálj,kússzál fel a kötélen, mindig feljebb a kéz, lábbal megtolod. Na persze! Fogtak ők már durva tapintású kötelet?, ami már – már véresre csípte a tenyered?

És akkor még meg se említettem a kedd délutáni kötelező néptánc órát, a borzalmak borzalma. Először is énekelni kellett, hangosan. Másodszor Ritmikusan mozogni, harmadszor figyelni a többi 25 diákra, aki mind ügyesebb nálad.  Istennek hála, hogy a tánctanár Amerikába ment férjhez és ezért az iskola felső tagozatos éveimre beszüntette a kötelező néptánc órákat.

Ilyen siralmas előélettel vágtam neki a középiskolának.

A pokol melegágya. Serdülő, önmagával és a világgal dacoló tizenéves lány, rohangáljon fehér pólóban, és extrém rövid kisgatyában, mint egyen cucc.

Ráadásul az én sulim képes volt a legszűkebb pólókat rendelni, ami újabb frusztráltságot okozott. Nem elég hogy kiadta, amit nem kellett volna, de azzal is szembesülhettél, hogy a korosztályodban már minden lánynak jóval nagyobb a melle, amit persze a zabolátlan tinédzser fiúk szemtelenül vizsgálgattak valahányszor a bordás falra lettél száműzve.

Jobb lenne meg se említenem, de hát a teljesség jegyében teszem, hogy az órák mindig az iskola körbefutásával kezdődtek, ami persze szülővárosom belvárosának központi részen volt, így tehát ország világ látta, hogyan lihegsz eltorzult vörös fejjel a katasztrofális egyenruhában UTOLSÓKÉNT.

No azért ne ragadtassam el ennyire magam, hisz ért sikerélmény is.

A nagyerdei futóversenyen (amire csak azért mentem, hogy ne bukjam meg testnevelésből) MÁSODIK lettem, ami számomra is felfoghatatlan volt, egészen addig még az érem átadón rá nem jöttem, hogy összesen 2-en indultunk, és alapból egy atléta gazella lánnyal kellett párbajoznom az első helyért, ami még az álmos könyv szerint is egyenlőtlen küzdelem.

Még az érettségi banketten más az eredményeit ünnepelte én fellélegeztem, hogy végre vége a kötelező sportoknak.

Csacsi Kata.

Az egyetemen 2 dolog kell ahhoz, hogy diplomát kapj:

Tűzvédelmi oktatás és 4 teljesített aláírt félév testnevelésből.  A ZH-k, szigorlatok, és államvizsga gyerekjáték a fenti kettőhöz képest.

Így Kata újfent slamasztikában, de legalább egy jó hírrel vágott neki az egyetemi testnevelésnek: Nem kell egyenruha.

Mivel ma szint vallok, itt egy újabb régóta elhallgatott igazság: a testnevelés hiányzó 2 aláírt félévének jócskán volt szerepe abban, hogy egyetemen töltött éveim száma több lett, mint 5.

Idő és hely hiány miatt, nem részletem egyetemi sportkálváriámat, legyen elég annyi.

Viva La Gyógytorna J

De felmerülhet mindenkiben kérdés. Miért most? Miért most szánta rá magát egy fiatal egészséges női szervezet arra, hogy vallomásával megbotránkoztasson másokat.

Nos, mindezt az egészségem érdekében teszem, ugyanis a következők súlyos lelki gondokat, és pszichés frusztráltságot okoznak.

·      A tény, hogy még Én minden szakításom után újabb és újabb úszógumikat növesztek, addig szegény összetört lelkű fickók rákapnak a futásra, vagy egyéb alantas sportra, amitől fél éven belül vadítóan jól néznek ki, még én újabb mélypontomban újabb párnákat növesztek. Pedig Isten látja lelkem, én próbáltam! Biz Isten próbáltam, hogy a sport kitöltse az űrt az életembe és ne telhessen el úgy nap, hogy nem szomjazom egy kis mozgás után esténként. Voltak, akik azzal  bíztattak, hogy lesz egy sport, ami az enyém és amiben Önmagam vagyok és akkor nem kötelező feladatnak élem majd meg.

Nos az alábbi sportok ezek szerint nem az én sportjaim:

Futás, Jóga, Úszás, Aerobic, Biciklizés, Spining, Zsírégető torna, Tae- Bo, Fitt Ball labda, Zumba, step aerobic, Hot jóga, pilates, kondi terem,Norbi, Réka, Béres Alexa, Cindy, Bíró Ica,tenisz, foci, salsa…

Remélem egy versenyzőt sem hagytam ki a sorból.

·     Óriási lelkierőről teszek tanúbizonyságot akkor, amikor nem törlöm azonnal azokat az ismerőseimet facebookról, akik estéről estére azt posztolják, hogyan futották át rekord idő alatt a világot és hogyan égettek el a testükben lévő összes kalóriát, és utolsó döfésként a szívembe hozzá teszik, mindezt mennyire szeretik.De a leginkább abba golyóztam bele, hogy a csapból is az folyik: MINDEN FEJBEN DŐL EL. Én koncentrálok, elmondom magamnak és el is hiszem, hogy igazat beszélek mikor:

Ne izgulj, a tüdőt nem lehet szájon át kiköpni
Neeeem olyan laza az az izom, hogy elszakadjon, gyerünk tovább.
Nem vagy te fáradt csak kicsit erősebben lihegsz.               
Nem folyik az orrod, ne terelj, nem kell meg állni.
Nincs itt meleg, csak most mindent erősebben érzel.
Megtudod csinálni. Képes vagy rá.
Ez neked jó.

Mégis azt hiszem, az én fejemmel valami baj van…

Vagy csak túlságosan is hedonista alkat vagyok és szeretem magam annyira, hogy nem alázom meg jellemem azzal hogy, mennyire béna vagyok.

Tisztelem és becsülöm a Testet, amit kaptam és nem herdálom el holmi sportolásra…

 egészen addig a pontig amíg ezt a testet meg nem látom a TÜKÖRBEN.

Mert akkor bizony elmegyek a legközelebbi fitness terembe és megveszem a bérletet a KICK BOKSZ-ra, mert azt még nem próbáltam és kitudja lehet EZ AZ ÉN SPORTOM .

  

ui: Nem szoktam a szösszeneteket Senkinek se ajánlani, de ezt most elismerésemül küldöm és ajánlom az összes Barátomnak, aki bicikli túrákra megy, fél Maratont fut, Maratont fut, Jóga guruvá válik, Balatont átúszik, Balatont körbe fut, IRON MAN-t teljesít… és mindezt SZERETI J engem pedig időről időre fellelkesít J

Szösszenet a leltárról

Életünk új korszakát elkezdeni mindig kettős érzés. Egyrészt el kell engedni és le kell zárni a régit ami, a szomorúságot rejti magába, és még is ott a remény és az a határtalan bizalom és optimizmus a másik állomás irányába.

A héten 4,5 évnek mondok búcsút, elköszönő levelembe azt írtam, nem ez volt életem legszebb öt éve, sőt…
Ha csak magamat figyelem, és nem számolok azzal, hogy a családomban csend és béke honol, a jó hírrel, hogy nem sokára nagynéni leszek, a barátnőim boldogságával, hanem önző módon csakis magamat veszem össztűz alá akkor azt kell mondanom: boldogtalan 4,5 év van mögöttem.
Persze ez így nem túl fair megfogalmazás, és az éveim biztos felhördülnek, az igazságtalanság ellen, ami az előző mondatomban volt, de azt hiszem sok mindenem ment rá erre az elmúlt időszakra.
Talán rossz helyre kerültem, talán rosszkor kerültem ide, vagy…
Én úgy hiszem, engem mindig megkímélt a sors, sok mindent kaptam és kapok tálcán. Úszkáltam és fürdőztem mindig a szeretetben, az odafigyelésben, biztosan tudtam bárhova megyek, ott nyomott hagyok, de legalább is megőrzök belőle valami nagyon jót magamnak.
Talán pont emiatt kellett idekerülnöm. Talán pont emiatt kellett mindezt megtapasztalnom.
Az utolsó hetem közepén, arra jövök rá, hogy itt nem jöttek tálcán a javak, nem kaptam vissza annyi odafigyelést, amennyit megszoktam, nincsenek ott a nyomaim, és felejthető vagyok. Az 1498.sorszámú dolgozó, aki 2009 decemberében belépett ehhez a céghez és 2014 június 30-án tovább áll.
Aztán ahogy elkezdtem írni ezeket a sorokat, rájöttem tényleg igazságtalan vagyok. Valóban, nem rózsaszín felhőkön érkezett, nem volt sem mulatságos, sem finom édes, de csak mert nem úgy jött, mint ahogy, azt hittem még is csak megváltoztatott, teljesen.
A szüleim mindig azt mondják: felnőttem itt, beértem. Nem tudom annak hívják-e ezt, de ma mikor már nem zúg fülembe a légkondi zaja, mikor már üres irodában ülök, sorba vettem miben lettem más:

-          már közel sem teszek bele annyit egy kapcsolatba legyen baráti vagy másmilyen mint korábban

-          nem számít már, hogy mindenki szeressen és mindenkinek fontos legyek

-          nem akarok minden bizalmas titok tudója lenni, sőt jobb a csendes tudatlanság

-          pontosan tudom, mik a gyengeségeim legyen az a munkaoldala vagy az emberi oldalam

-          nem akarok megváltoztatni, megváltoztathatatlan dolgokat, csak mert hiszek abban, hogy jobb lenne máshogy

-          elfogadtam, vagy legalább is dolgozom azon, hogy az élet igazságtalan és én döntöm el, hogy meddig engedem, hogy ez megviseljen

-          arra is rájöttem, hogy még ha néha - néha el is uralkodik rajtam a keserűség én mégis reménytelenül optimista lélek vagyok

-          nem visel meg annyira, hogy bejönnek -  majd kimennek emberek az életemben és nem rémiszt meg a gondolat, hogy meglehet soha többet nem találkozom már velük

-          megtanultam és megszerettem egyedül élni

-          már nem hiszem azt, hogy az én utam az egyedüli jó, és célravezető.

-          Hamarabb felülkerekedem egy sérelmemen

-          és talán, de csak talán toleránsabb lettem

Sokáig úgy éreztem és küzdöttem is ellenne, hogy közömbössé váltam. Közömbös az emberek iránt, közömbös minden olyan iránt, ami korábban szenvedéllyel töltött el.
De arra is most kezd elmém eszmélni, hogy talán túl sok voltam korábban, vagy inkább arra, hogy a kevesebb sokszor több.
lehet, hogy most nem volt hangos búcsú bulim, mint az előző helyemen (lábjegyzet:az én kérésemre), meglehet nem kaptam annyi emailt a kollégáktól a hír hallatán, hogy bontom sátramat. DE! Amiket kaptam, azok mind mély emberi érzésekről, odafigyelésről, tiszteletről és szeretetről szóltak, olyanoktól, akik megmaradnak most már mindig nekem, mert ahogy a róka mondja, akit megszelídítettél azért felelősséggel tartozol. Ha fel is nőttem, ha bölcsebb is lettem, azért én, én maradtam, és bár ez a szösszenetem, most talán kicsit komorabb lett, de hogy rá lehessen ismerni ezt is én írtam jöjjön pár pontokba szedett leltár a közgazdaságtan új irányzatát felhasználva: bridgetjones- statisztika  ahol szükséges magyarázó melléklettel:

·         Évek száma: + 5

·         Kilók száma: + 16 kg (átmeneti állapot, az egyedül lakás és kontroll hiánya J)

·         Hajhosszúság: + 30 cm és időről időre a gondolat jobb lenne vissza menni, ­- 40-re.

·         Ráncok: Mélyültek

·         Elolvasott könyvek száma: megsokszorozódott

·         Sorozatfüggőség: lassan kezelésre szorul

·         „felpróbált” pasik száma: csak az ügyvédem jelenlétében nyilatkozom

·         jó barátok száma: + 3

·         emlékezetes kollégák száma: bőséges

·         céges Karácsonyi partyra beszerzett ruhák száma: 8 (ebből 5 volt használva)

·         Klán: Bővülőben, köszönet érte a bátyónak

·         fura zajok okozta bebeszélt félelem miatti átvirrasztott éjszakák: havonta egy

·         gondolatban megírt könyvek száma: minimum 6 ebből 2- nobel díj gyanús

·         ténylegesen megírt könyvek száma: 8 oldal

·         szösszenetek száma ezzel együtt: 58!

Végtelen hosszú lehetne még ez a leltár, de a kollégám már vár rám, beszélgetünk még egy nagyot közösen vacsora közben, és úgy teszek, mint aki elhiszi magának és neki is, hogy nem illúziót ígérünk, mikor esküt teszünk, hogy ezt rendszeressé tesszük. Most, hogy mindezt leírtam jó érzés tölt el.Nem nyomja lelkemet semmi se, nem fáj az elválás, nem hátborzongató az újdonság, most nincs más csak a leltárt követő:Tisztaság!