Ha van olyan, hogy legpocsékabb nap, akkor azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetem tegnap túléltem egy ilyet. Azontúl, hogy elaludtam,teljes káosszal telt a reggeli készülődésem. 7:45 kor (amikor indulnom kéne) még pizsamában, zsíros hajjal, rohangáltam a tűzhely ( ahol az aznapi ebédem épp leégett) illetve a hálószobám között,( ahol a létező összes gyűrött ruhám ki volt hajítva a francia ágyra és kétségbeesetten kerestem a ruhadarabot, ami ápol és eltakar) már éreztem, nem ezen a napon fogom megváltani a világot8:15-kor végre rászántam magam, hogy smst- írjak a főnökömnek:
tűröröm rürüőm Kedves Vezér. Kovács Kata előreláthatólag 30 percet késik.
A késésért szíves elnézésüket kérjük.
8:20-kor beálltam a zuhany alá és átadtam magam a frissítő víznek. Mikor azt írom frissítő a szó legszorosabb értelmében kell érteni, hisz patakhőmérsékletű jeges víz csapódott alvásban megfáradt testrészeimre. Így aztán 8:25-kor kiszálltam a kádból, meztelenül, vizesen, átfagyva, és kazán útmutatóval a kezemben vártam az Isteni szikrát, hogy rájöjjek, hogy lehet forró vizet csiholni. Azt kell, mondjam, mióta egyedül élek, műszaki szaki lettem. A „Bekapcsol” gomb sok nehézségen átsegített már, mint most is. Így aztán egy kis technikai szünet után jöhetett a hajmosás, szárítás, felöltözés, pakolás, elindulás.
Úgy éreztem, teljesen harmóniában hagyom el a házat, annak ellenére, hogy háborús állapotok uralkodtak a lakás minden pontján.Eszembe is jutott drága jó édesanyám tanácsa:
Mindig olyan rendben hagyd el a lakást, hogy ha váratlan vendég jön se szégyelld.
De tudtam, ide nem jön váratlan vendég.
A munkaidőben történt eseményekkel nem untatlak Titeket, legyen elég annyi, pucoltam hagymát, és túl nagy volt a füst a szememnek, így potyogtak a könnyek rendesen.
18:00 - 22:00 között, mintha megszánt volna a sors, és kellemes baráti locsi - fecsit engedélyeztek nekem a fentiek. De meglett ám a böjtje ennek…
Hazaérve, hosszas parkolási akadályt legyűrve elindultam a lépcsőházam felé az óra ekkor 22:15 ütött. Felnézve az ablakomra láttam, hogy minden szobában ég a villany.
Itt kezdődött az ideglelés Kata gyomrában filmvetítés. Ekkor még azzal bíztattam magam, hogy biztos reggel úgy felejtettem. Egy baj volt csak. Hogy nem rég láttam a bemutatóját az ideglelés csernobiliban filmnek, amiben a lány felnéz egy elhagyatott házra, ahol 1986 óta senki nem lakik és akkor PUFF egy alak megjelenik az ablakban. Én pedig megmertem esküdni, hogy ezt az alakot láttam a saját ablakomban is. De nagy levegő, józanész, egy lépcső fog, kettő és itt a harmadik emelet. A harmadik emelet úgy van kialakítva, hogy látom a 4. emeletet az ablakban. És hát dobpergés, félelmetes zene tárva nyitva a rács, a lakásomnál… Úgy szaladtam a kocsimig, mintha a baltás gyilkos kergetne. Gyors számvetést csináltam. Szülők-Debrecenben- nem hiszem, hogy ezért fel kéne őket ugrasztanom A bátyám- szabin Pécsen Pesti barátnőm- épp útban Érd felé. Már pedig egyedül én oda vissza nem megyek.
Isten látja lelkem tombolt bennem a lelkiismeret, de mit tehettem volna?
Tárcsáztam.
Ricsi a kollégám, aki elkövette 1.5 évvel ezelőtt azt a hibát, hogy a szemközti házba költözött álmosan megszólalt.
Úgy éreztem, teljesen harmóniában hagyom el a házat, annak ellenére, hogy háborús állapotok uralkodtak a lakás minden pontján.Eszembe is jutott drága jó édesanyám tanácsa:
Mindig olyan rendben hagyd el a lakást, hogy ha váratlan vendég jön se szégyelld.
De tudtam, ide nem jön váratlan vendég.
A munkaidőben történt eseményekkel nem untatlak Titeket, legyen elég annyi, pucoltam hagymát, és túl nagy volt a füst a szememnek, így potyogtak a könnyek rendesen.
18:00 - 22:00 között, mintha megszánt volna a sors, és kellemes baráti locsi - fecsit engedélyeztek nekem a fentiek. De meglett ám a böjtje ennek…
Hazaérve, hosszas parkolási akadályt legyűrve elindultam a lépcsőházam felé az óra ekkor 22:15 ütött. Felnézve az ablakomra láttam, hogy minden szobában ég a villany.
Itt kezdődött az ideglelés Kata gyomrában filmvetítés. Ekkor még azzal bíztattam magam, hogy biztos reggel úgy felejtettem. Egy baj volt csak. Hogy nem rég láttam a bemutatóját az ideglelés csernobiliban filmnek, amiben a lány felnéz egy elhagyatott házra, ahol 1986 óta senki nem lakik és akkor PUFF egy alak megjelenik az ablakban. Én pedig megmertem esküdni, hogy ezt az alakot láttam a saját ablakomban is. De nagy levegő, józanész, egy lépcső fog, kettő és itt a harmadik emelet. A harmadik emelet úgy van kialakítva, hogy látom a 4. emeletet az ablakban. És hát dobpergés, félelmetes zene tárva nyitva a rács, a lakásomnál… Úgy szaladtam a kocsimig, mintha a baltás gyilkos kergetne. Gyors számvetést csináltam. Szülők-Debrecenben- nem hiszem, hogy ezért fel kéne őket ugrasztanom A bátyám- szabin Pécsen Pesti barátnőm- épp útban Érd felé. Már pedig egyedül én oda vissza nem megyek.
Isten látja lelkem tombolt bennem a lelkiismeret, de mit tehettem volna?
Tárcsáztam.
Ricsi a kollégám, aki elkövette 1.5 évvel ezelőtt azt a hibát, hogy a szemközti házba költözött álmosan megszólalt.
Igeeeen?
Heló, már aludtál?
Hát azt hiszem.
Figyu! Írtó nagy bajban vagyok. A lakásomban ég a villany, a rács nyitva, azt hiszem baltás gyilkos rabló van fent, megtennéd, hogy feljössz velem?
ÖÖÖ, Ja. Felöltözöm.
Szegény ekkor már tényleg, tényleg marcangolta lelkem az önzőségem. De én még hiszek a HŐS FÉRFI fogalmában. Aki 3 percen belül előttem termett. Még másztuk az emeleteket elfogott a pánik, de most egy másik félelem lett úrrá rajtam, hogy TOTÁLISAN HÜLYÉT CSINÁLOK magamból. Ez a szegény fiú simán hiheti azt, hogy kiéhezett szingli nő így próbál pasit az ágyába cserkészni. Egy vigaszom volt, hogy ez az akció azért kicsi kreatívabb, mint a bélyeggyűjtemény. Megérkeztünk 4 emelet. Bementünk a nyitott ajtón. Benéztünk minden szekrénybe és lyukba és közösen megállapított, hogy nem járt idegen az otthonomban. Ricsi szegény visszament a saját őrizetlenül hagyott otthonában, én pedig leültem a nappalim padlójára végig néztem a lakáson: a szoba közepén a szennyes, mögötte a ruhaszárító RÁDOBÁLVA ruhákkal, bugyi hegyek a kanapén, a mosatlan a lakás összes pontján. A gyűrött ruhák, mint az igénytelen turikban szétdobálva. És ott akkor megfogadtam:
MINDIG MEGFOGADOM ÉDESANYÁM TANÁCSÁT, mert bármikor betoppanhat egy HŐS váratlan vendég….
