Szösszenet a hősiesség kontra terrorizmusról

Ha kötelező lenne választanom egy szervezetet vagy csoportot, akikkel utcára vonulok, vagy sztrájkolok, akkor valószínűleg az „Utálom az erőszakot” társaság lenne az. A megfélemlítésnek minden módját és formáját teljes mértékben elutasítom. kivétel, ha 5 méteres körzetembe merészkedik egy csúszómászó. Legyen az pók, bogár,  lepke, de akár még egy mások által szeretetre méltónak kikiáltott katicabogár, gyilkos ösztöneimen nem tudok úrrá lenni.
A félelem és undor, amit e teremtények iránt táplálok, nem kevés fejfájást és rettegést okoztak már nekem eddigi életem során, de sose hittem, hogy eljutok addig a pontig, amikor az általam meggyilkolt bogarak bosszúja beteljesedik, és éjjelente arra riadok fel, hogy hangokat hallok.
Pedig napok óta ez történik.
A rémálmom hétfő este kezdődött. Épp kedvenc sorozataim egyikét néztem, mikor éreztem, hogy valami elsuhan mellettem. Ekkor még nem sejtettem, hogy nem én vagyok az egyetlen 10 cm-nél nagyobb élőlény a szobában, aki Dr. House-ban gyönyörködik.
A reklám alatt aztán sorsom megpecsételődött. A villanyt felkapcsolva ugyanis észrevettem a szobám sárga falán szuszogó undorító óriási zöld sáskát.
Teljesen leblokkoltam. Percekig csak mozdulatlanul vártam, hogy mikor támad rám. Majd kicsit magamhoz térve rájöttem, szerencsésebb lenne, ha ez fordítva történne. Továbbra is mozdulatlanul, haditerveket szőttem a sáska elpusztítására, bízva abban, hogy felismeri helyzete reménytelenségét és önszántából kapitulál, igazság szerint azt is elnéztem volna neki, ha kamikaze módon nekirepül, -ugrik az ablaknak, hogy megmentsen egy erősen dobogó emberi szívet.
Hiába azonban minden sugallatom, továbbra is ott terpeszkedett a falamon, és cseppet sem zavarta, hogy a reklámidő a végéhez közelít.
Úgy éreztem magam, mint a világmegmentő filmek utolsó perceiben a főhős. A bombám már időzítve, visszaszámlálás elindult: House 4 perc múlva folytatódik, addig likvidálni kell az ellenfelet.
Volt azonban pár akadály:

1. féltem közelebb menni hozzá

2. féltem szem elől téveszteni
3. féltem, hogy ha leütöm, túl nagy nyomot hagy a falon – és festésre most nem futja
4. túl késő volt már István szomszédhoz becsengetni és sáskagyilkolás ürügyén áthívni

Így aztán új hadistratégiát dolgoztam ki.

Először is védelmi készültségbe öltöztem át.  Egyik kezemben egy jól összecsavart törölköző – ha hessegetni kell, másik kezemen gumikesztyű – ha sikerrel járok, akkor áldozatomat fel is tudjam boncolni, meggyőződni róla, hogy valóban elpusztult.
Felsorakoztattam a fegyvereimet is:
Hangyairtó spray, szúnyogirtó spray, molylepke irtó pamacsok, ablaktisztító, hajlakk és seprű.
2 percem maradt hátra és ekkor, ahogyan azt elterveztem, a fenti sorrendben bevetve megpróbáltam ellenfelem térdre kényszeríteni.
A hangyairtó volt az első sokk, lefagyott, a szúnyogirtó hibás lépés volt, magához tért, izgett-mozgott, az ablaktisztító csak a falon hagyott nyomott, a hajlakk viszont totálisan kiütötte. Pörgött még kettőt, majd lezuhant.
Pár másodpercig kábultan álltam, hogy létezik, hogy minden komolyabb trauma nélkül bevégeztetett a háború?
Úgy tűnt, a zöld szörny nem tért vissza. De! Egy tapasztalt csúszómászó gyilkos tudja, csak az a biztos siker, amikor a tetem is megvan, és egyébként is úgy méltó, ha megadom a végtisztességet az ellenfélnek és eltemetem a kukámban.
Sajnos a felderítő csapatom – seprű –, mellyel a párnákat arrébb lökdöstem, semmit nem talált.Két ujjal felemeltem a kanapén lévő ruhákat, és tárgyakat, de holt sáska test sehol.
Viszont véget ért a reklám.Azzal a gondolattal rázódtam vissza Dr. House-ra, hogy valószínű beesett az ágy mögé a tetem.
Az a baj a gyilkosokkal, hogy nincs bűntudatuk, csakhogy nekem nemhogy bűntudatom nem volt, de 2 teljes napig szabályosan hősként ünnepeltem magam, hogy bátorságommal, leleményességemmel gyors és hatékony szolgálatot tettem az emberiségnek.
Szerda este aztán villanyoltás után franciaágyamban fura hangra lettem figyelmes.
Olyan volt, mint amikor a kapucsengő után berreg az ajtó és jelzi, hogy mehetsz. A 4. ilyen berregés után, már kicsit dühös lettem a szomszédra, miért nem visz kulcsot vagy várja lent a vendégeit.
Aztán a hang egyre erősebb lett, és rájöttem a megmásíthatatlan tényre:
Kísért a sáskám.
Egy óra éber állapot után döntöttem. Kihúztam a kanapét és akkor tudatosult bennem:

Átvert! Még mindig él. 

És most már igazi terroristaként, arcát és lényét búvóhelyen tartva idegesítő hangokkal terrorizál.

DE! 
Én, mint az „Erőszakellenes” Csoport vezetője, hiszem, hogy gátat kell szabnunk a terrorizmusnak, így hát nyílt színen, a Facebook oldalamon harcba hívtam minden bátor igazi férfi ismerősömet, hogy zöld szörnyemet és búvóhelyét levadásszuk és egyszer és mindenkorra véget vessünk az álmatlan, félelemmel teli éjszakáknak.