Egy korábbi 2017-es elmaradásom miatt, adós vagyok egy csók elmesélésével. Ám, mielőtt
bárki nagyon beleéli magát közlöm, nem rakom ki a kirakatba, elterelem egy
olyan témával, ami mostanában több csajos beszélgetéskor feljött.
Nem olyan rég tudatosult bennem ez a fajta
kötődésem. Azóta már-már megszállottan figyelem, hogyan hatnak rám az öltönyös,
nyakkendős különösen piros nyakkendőt viselő férfiak.
Nem merném leírni, hogy minden férfinak jól áll az
öltöny, de azt kimerem jelenteni, hogy minden öltönyt viselő férfit alaposan szemügyre
veszek. Nő társaim nevében nem beszélhetek, de az az érzésem, úgy vagyok én az
öltönnyel, mint egy férfi a szoknyát viselő, szőke hajú nőkkel. Legyen
bármilyen szép, csúnya, csinos vagy telt egy nő, ha szoknyában van és szőke a
haja, azt a férfiak túlnyomó többsége megnézi.
Próbálom a fejemben ezt a kérdéskört letisztázni, hogy aztán egyszerűen csak
átadhassam magamat a piros nyakkendők bűvkörének.
Kezdjük az alapokkal:
Fehér ing:
Ezt viszont lemerem írni, mert szent meggyőződésem,
hogy nincs férfi, akinek ne állna jól a fehér ing. Vagyunk páran nők, akik különösen gerjedünk arra,
ha fehér ing feltűrve pihen egy szép férfi alkaron, amit egy jól kiválasztott
óra még férfiasabbá tesz. Ismerek olyan lányt, akit bizony egy férfi alkar ejtett
szerelembe, hosszú évekre. Nem is kéne tovább mennünk, ám itt egy igen fontos
kérdés, ahol megoszlanak a vélemények.
Meddig legyen kigombolva a férfi inge?
Nehéz a kérdés, itt már sok mindentől függ a helyes
válasz. Mivel férfiak öltözködéséről szóló írásomhoz nem készítettem empirikus
kutatást kénytelen vagyok egy személyes mintavételre alapozni, azaz magamra. Én
szeretem – persze csak ha nincs nyakkendő – ha egy férfi kicsit engedi láttatni
azt, ami vár(na) rám az ing alatt. Ez maximum két gombot jelent. Ha már itt
járunk, muszáj elmesélnem, azt az igen bizarr élményem, mikor egyik nagy fejes
külföldi nemzetiségű kollégám, köldökig kigombolt ingben, két karját a szomszéd
székeken pihentetve adta át jövő évi célkitűzéseit, harminc, őt áhítattal
hallgató férfi és női kollégának. Nehéz volt szavaira koncentrálni, ez is oka
lehet annak, hogy nem jöttek aztán az eredmények, úgy fest nem csak én
figyeltem másra. Egy szó mint száz, számomra gombok csak mértékkel legyenek
nyitva, de legyenek. Dobjatok rám követ, vessetek meg, de nem bírom a rózsaszín
férfiingeket.
Lentebb haladva a ruházattal, egy kép ugrik be rögtön, de
férfiak figyelem, ezt otthon csak saját felelősségre alkalmazva, hisz ez még
Tom Cruisenak is kockázatos üzlet volt.
Olyan kíváncsi, vagyok arra, hogy vajon a férfiak
tudják-e, milyen fontos és mennyire nagy figyelmet szentelünk mi nők, a férfi
zokninak.
Ezt azzal magyaráztam, szintén nem megalapozott
kutatásimmal, hogy itt rögtön arra gondolunk, hogy ezeket a zoknikat nagy
valószínűséggel mi párosítjuk majd mosás után és mind jól tudjuk a mosógép a
zoknik Bermuda háromszöge. Én épp ezért nagyvonalú vagyok, ha árnyalatban
azonos, nem akadok fenn rajta. Emlékezetes pillanatokat szereztek már nekem
férfi kollégáim egy-egy megbeszélésen, mikor bambulva észrevettem télapós,
karácsonyi, és egyéb mintás zoknijukat. Öltönnyel viselve bátor megoldások.
A nadrág:
Nem kérdezte még meg tőlem senki, pedig kész
válaszom van rá: Honnan tudom, hogy szerelmes vagyok? Amikor, már magamban
elhangzik a mondat: Imádom, ahogy áll rajta a nadrág, akkor lehet sejteni, hogy
Kata elesett. Itt azért szeretném megjegyezni, hogy az, hogy hogyan áll valakin
egy nadrág, nem alkattól függ, nálam legalább is inkább az érzelmekhez van
köze, ha már trottyos, vagy passzos, rövid vagy túl hosszú nadrágban is tetszik
a megjelenése, akkor ha másnak nekem is,magamnak be kell ismernem, erősebb a
kötődésem.
Zakó, Öltöny zakó:
Elképesztően férfias ruhadarab. Valószínű azért
vonzódom hozzá, mert a régi kosztümös filmek párbaj hőseit idézi, kicsit
modernebb változatban. Tudom, hogy ma már sokkal jobb dolgunk van fűző, és több
réteg ruha nélkül, de azért az 1700-1800- as évek angol férfi divatját szívesen
visszahoznám.
Nyakkendő:
A mai csokornyakkendőket utálom, szerintem annyira
elcseszett egy ruhadarab, akkor már vagy semmi, vagy az általam hagyományosnak
hívott nyakkendő.
Ehhez a részhez érve, alig vártam, hogy
elmondhassam, tudok nyakkendőt kötni. Ez onnan jött, hogy anyai nagypapám katonatiszt
volt, szigorú elvekkel, s mert szerinte egy nő nem nő, ha nem tud nyakkendőt
kötni, megtanította hát a lányait is. Anya pedig tovább örökítette rám a
tudását.
A piros/ bordó nyakkendőben tetszik, hogy feltűnő,
drámai, és fehér inggel, sötét öltönnyel, letisztult, elegáns. Persze van, akin
ez sem segít:
Ha már férfi ruházat, az is örök igazság, hogy az
egyenruha (katonai, kommandós, pilóta, légierő stb) szintén komoly hatást
gyakorol a nőkre, rám mindenképpen.
Végig gondolva előző kapcsolataimat rájöttem,
mindegyik férfira akkor figyeltem fel, mikor valami miatt öltönyben volt. A
kérdés már csak az mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Azért vonzódom az
öltönyös pasikhoz, mert az előző kapcsolataim így indultak, vagy azért
alakultak így, mert öltöny volt rajtuk?
Az egyik legemlékezetesebb ilyen pillanat, egy
zsúfolt étteremben történt, felállt az asztaltól, fekete öltönyben, fehér
ingben, fekete nyakkendővel, nem lehetett, nem őt figyelni. Oda jött és
közölte: átadom az asztalom, én már befejeztem. Mellesleg, tetszik a
bokaláncod.
Azt említettem, hogy ebben az időben szőke voltam,
és aznap szoknya volt rajtam? A bokalánc pár hónap múlva elszakadt…
Bár a fenti ruhadarabok nagy kedvenceim, azért
szakadt farmerban, melegítőben is tetszetős tud lenni egy férfi.
Sőt! van, akit egy rénszarvas csak még sármosabbá tesz :)
Az is lehet, hogy revidiálom, amit a rózsaszín ingről mondtam:)
És végezetül az igazi, a nagy Ő :)