2018. május 31., csütörtök

Szösszenet a sárga utasszállítókról

A mai napig nem tudom mi késztetett arra, hogy szociológia szakra menjek, de így 16 év távlatából vissza tekintve, tulajdonképpen nem volt rossz döntés. Erre a tényre, általában akkor szoktam rájönni, mikor kiszálok a sárgára festett Taxiból Budapesten és ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy szociológiai tanulmányt készítsek a „taxistársadalomról”. 
Az utóbbi időben volt szerencsém viszonylag sűrűn, heti 2-3 alkalommal is igénybe venni a szolgáltatásaikat és fuvaroztattam magam fel – alá a városban, a reptérre és ahova még kedvem támadt Taxival menni.
Minden Taxiban töltött órám emlékezetes maradt valami miatt, de még mielőtt belekezdek fellistázni a TOP 3-t, először hagyj kezdjem egy köszönet nyilvánítással.

Kedves Taxisok,
Köszönöm, hogy eddig mindig épségben célt értem. Bevallom, nem egyszer volt halálfélelmem mellettetek, mert 90-100 km/h városban még nekem is sok, hiába vagyok magam is a sportosan dimanikus vezetés híve.
Köszönöm, hogy soha, senkit nem ütöttünk el. Ez számomra csodával határos, hisz úgy vettem észre a zebra inkább csak egy zavaró útirajz.
Köszönöm, hogy mindig tanulhatok Tőletek. Nincs is annál szebb, mint hajnali hatkor szónoklatot hallgatni arról, hogy ez a mocskos liberalizmus tönkre teszi az országot.
Köszönöm, hogy általatok még jobban megismerem a fővárost. A kis kerülő utakért, amiket volt szerencsém ellesni Tőletek őszintén hálás vagyok, és hiszem hogy hasznát veszem majd a jövőben, mikor a dugó elől menekülök.
Köszönöm, hogy mindig rendelkezésemre álltok. Azt az óminózis „pár” esetet, amikor ez nem történt meg mert:

·         épp cigi szünetben volt pofám oda menni hozzátok, hogy vigyetek el
·         a bőrőndöm 25 kg volt, ami sajnos elképesztő mértékben növelte a fogyasztást
·         az uticélom 4 km-n belül volt
·         egyszerűen nem volt szimpatikus a fejem és mögöttem amúgy is rövid szoknyás fiatal lányok csoportja várt Taxira
·         reggel csúcsforgalomban nem volt szabadkapacitás
 mindezeket igyekszem feldolgozni és töretlenül bízni a szolgáltatásotokban.
Összeségében, amúgy tényleg köszönettel tartozom, mert ha nem lennétek lemaradnék egy csomó emlékezetes beszélgetésről és a taxizás egyedi és semmivel nem összehasonlítható élményéről.
Minden nagyképűség nélkül, azt egy ideje már sejtem magamról, hogy jól tudok kérdezni, a Taxiban ülve viszont nem tudom kiaknázni ezt a tehetségemet. Kérdés nélkül is sorra gyűjtöm be az információkat.
Mára már egészen biztos vagyok benne, hogy feltudnám sorolni a BKK vizsgáztatás alap követelményeit, ez a vizsga feltétele annak, hogy valaki Taxizhasson egy éven át. Figyelni kell az autó süllyedésére – elhasznált téli gumit nyárra érdemes, épp ezért lecseréni -, klíma hőmérővel ellenőrizve, felragasztások pontosan hol, hány centiméterre, merre legyenek.
Megtudtam azt is miért van a Taxiban mindig tisztaság. Tudtátok-e, hogy menet közben random módon ellenőrzik őket? Ha nincs kiporszívózva vagy nagy a por eltiltáják őket 24 órára. Szerintem engem egy ilyen „ felügyelet” egy hónapra eltiltana, ha beülne szenvedélyes piros Hondámba.
Sikerült bepillantást nyernem, számtalan taxis magánéletébe is. Mindent tudok a: külföldi munkalehetőségről, a párjaikről és azok szokásaikról - a kedvencem a mindig mindenhol alvásra kész asszony - , a gyerek érettségijéről, a haver vállalkozásáról. A Szabadsághídon araszolva, arra is fényderült, hogy a Taxizás rendkívül jó figyelemelterelő eszköz, ha az embernek épp összetörték a szívét, persze ha beszáll az utas (én) és emlékezteti az exére, aki előző szombaton szakított vele egy másik pasi miatt, nem biztos, hogy működik a módszer.
Annyi élményem van most a sárga guruló autókról és vezetőikről, hogy nehéz kiválasztanom a három legjobbat, de ne legyen utas a nevem, ha nem bírkózom meg a feladattal.
3. helyezett:
A Deák térén 32 fokban álldogálok a Taxi megállóban. Mellettem 4 darab Taxi várakozik, de egyik sem volt hajlandó elvinni. Megértem, dél volt, meleg és pont cigi szünet. Szóval épp tárcsáztam a Taxi megállóban, a telefonomban elmentett három Taxi társaság egyikét, amikor beállt mellém az 5. független Taxi sofőr és autója. Lehúzta az ablakot és kikiálltott: Egy látomás vagy, ahogy a nap megvilágítja ezt a rafkós kis ruhát ami rajtad van, sejteti a lábadat, hát gyönyörűm üzenem a pasidnak, hogy nagy mázlista. Imádom a barna hajú nőket, ha még magassarkúban is vannak, elvesztem, üzenem a pasidnak, hogy nagy mázlista. Miután sokadjára is üzent a pasimnak, vissza válaszoltam, hogy feltétlen átadom neki a szívélyes jókívánságait és nyomatékosítom, ha még nem tudná, hogy ritka szerencsés férfi. Itt rontottam el! Rövid tömör mondatom, olaj volt a tűzre és felajánlotta fuvaros szolgálatait, ha már a pasim annyira béna, hogy nem jön értem. Mázli, hogy a rendelt taxi megérkezett és hívatkozhattam arra, hogy a pasim már gondoskodott nekem Taxiról.
2. helyezett:
Múlthéten volt olyan, hogy egy nap 3-szor is kellett Taxiznom, otthonról a szállodába felvenni a külföldi kollégáimat, aztán velük is tovább kellett mennem egy helyre, majd este a nagy dínom dánom utána haza is kellett jutnom. Ha nem velem történik nem hiszem el, hogy ilyen lehetséges, de véletlenszerű hívásaimra,minden alkalommal ugyanaz a Taxi sofőr lett mellém rendelve. Aminek bevallom, kifejezetten örültem, mert azon ritka sofőrök egyike volt, aki megbízhatóan vezetett, nem beszélt túl sokat és ritka jóképű volt. Este hazafelé, mint régi jó ismerősök üdvözöltük egymást. Először fordult elő velem az is, hogy nem pattantam ki egyből a Taxiból fizetés után, hanem még jó tíz percig beszélgettünk, majd mikor nyitottam a kocsi ajtót, gyorsan felírta a telefonszámát, hogy bármikor hívjam, ha szükségem van rá. Vajon csak fuvarozásra gondolt?
1.     Helyezett:
Minden csodásan indult. A megbeszélt időben a ház előtt várt. Mikor megérkeztem éppen a kocsi ablakát törölte. Kinyitotta az ajtót, bent ideális klímás hőmérséklet és komoly zene fogadott. Tökéletes, konstatáltam magamban. Pesti dugó jöhetsz, én köszönöm szépen, jól megleszek. Csendben, a komoly zenére koncentrálva kipihenten érkezek majd meg a helyszínre. Ez az önfeledt már-már boldog pillanat,a  forgalommentes lakóövezetem végéig tartott. Ott aztán addig főnyereménynek számító közlekedési eszközöm vezetője kifordult önmagából és szidott mindenkit, aki mellettünk, előttünk, mögöttünk elhaladt. Teli torokból, habzó szájjal ócsárolta  a jelenkort, amikor az erkölcsi norma a béka feneke alatt és a legnagyobb baj az, hogy senki nem tartja be a szabályokat és semmilyen következménye nincs a szabályszegésnek. Miközben ezeket fenn hangon ecsetelte, átmentünk egy piros lámpán, aztán mégegyen, a szabályosan közlekedő biciklist ledudáltuk és megszegtünk minden létező kressz szabályt. A klíma ugyan végig jó hőmérsékletet biztosított, én magam teljesen lefőve, görcsben és feldúltan érkeztem meg, a külföldi kollégáimnak otthont adó szállodához. Nagyszerencse, hogy „Taxihónapom” során sokkal több, kedves és valóban utascentrikus, figyelmes  sofőrrel találkoztam, különben egy életre elvette volna a kedvem attól, hogy taxiba üljek.
Fenti sorraimban megmutattam milyen az anyósülésről a Taxizás, de biztosra veszem, hogy a volán mögött ülő nagyra becsült és általam mélyen tisztelt Taxi sofőrök, ennél sokkal izgalmasabb történetekkel tudnák szórakoztatni a nagyérdeműt.
Balesetmentes, szórakoztató taxis perceket kívánok Mindenkinek!

 Ui: Bár minden szavam igaz, ha valaki magára ismerne az csak a véletlen műve lehet.