Szösszenet a koholt vádról

2018 áprilisban jubilál a jogosítványom. 15 éves lesz. Ezt honnan tudom ilyen pontosan? Nem rég volt ellenőrizve, természetesen nem általam, hanem egy egyenruhás, pisztolyos, gumibotos rendfenntartó úr említette, aki volt kedves pár KRESZ szabályra is felhívni a figyelmemet. Nem kevés pénzembe került az újbóli memorizálása a stop táblának.

Ami, azért bosszantott, mert biztosan tudom, hogy megálltam. Miért tudom biztosan? Mert, megígértem.

14 évvel ezelőtt, friss jogosítvánnyal a zsebemben, azzal álltam elő otthon, hogy a Kató lányokkal együtt, szeretnénk elmenni a Kató család Pécs közeli birtokára, egy kis faluba, ami nem a pusztán fekszik, hanem kellemes lankás dűlők, pécsi hegyek ölelésében. Azon a nyáron, a szüleim óriási bizalmat szavaztak nekem, mert engedték, hogy a barátnőimmel 20 évesen friss jogsival útra keljek.

Életem legvidámabb, legszórakoztatóbb utazása volt. Három lány, akiknek válogatottan rossz hangja van, torkuk szakadtából énekelték, a kócos kis ördögöket. Ha egy másodpercen belül mondanom kéne egy pillanatot, amikor, önfeledten boldog voltam és azt éreztem enyém a világ, azt hiszem ez lenne az első, ami eszembe jut: a Kató lányok és én Pécs felé száguldozunk, hangosan dalolászva, nagyokat nevetve.

Ha a következő egy másodperces kérdés az lenne, mikor okoztam a legnagyobb csalódást a szüleimnek, akkor a fent említett utazás egyik momentumát említeném. Anyukám azt kérte tőlem indulás előtt, hogy városban tartsam be a sebesség határokat és álljak meg a stop táblánál. Szentül hittem, hogy betartom a kérését, de az egyik város után villogó rendőrautó jelezte, álljak félre.

Jó napot, hölgyem.

Jó napot, uram.

Szabadna elkérnem a jogosítványát, forgalmiját, személyi igazolványát.

Életem első rendőri igazoltatása volt, úgy reszkettem, mint a nyárfalevél.

Hölgyem, van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?

A jóval.

Nagyon jól megy az autója.

És mi a rossz?

Túl jól megy az autója. Tudja, hogy lakott területen 90-nel ment.

Lakott terület?

Itt megállok a mesélésben. A mai napig úgy él bennem az a vidék, hogy az országúton ki van téve egy helységnév tábla, de magán a falun nem megy át az országút, se házak, se semmi. Azóta se jártam arra autóval, úgyhogy lehet, csak menteni próbálom magam.

Nagyon sok pénzre büntettek és elvették a jogosítványomat is, de ez volt a kisebbik baj. A nagyobbik az volt, hogy mindezt be kellett vallanom a szüleimnek.

A mai napig hálás vagyok a sorsnak, hogy végül megérkeztünk a célállomásra, mert az igazoltatás után úgy vezettem végig, hogy zokogtam. Aztán mielőtt meg kezdtük volna a nyaralást, a lányok támogatásával végül a nyaraló előtt félre húzódva, felhívtam anyát.

Nem szidott le, nem kiabált, de bárcsak azt tette volna. A hallgatása, a csend, és az egyetlen mondata, sokkal rosszabb volt: azt hittem, bízhatok benned. Bennem egy világ dőlt össze, amit persze anya rakott helyre mert egy másik mondatával feloldozta a szomorúságomat: remélem tanultál az esetből. Még beszélgettünk egy kicsit, majd nagy megkönnyebbüléssel kezdtük meg a vakációt, ami még ezzel a kis közjátékkal is életem egyik legszuperebb csajos nyaralása lett.

A történet itt nem ért véget. A jogosítványomat nem adtam le, mert rá nem sokkal Angliába mentem, ahol szükségem volt az iratra, mert mindennap vezetnem kellett.

Hónapok óta éltem már Angliában, mikor anya azzal a hírrel hívott, hogy rendőrségi levelet kaptam, amiben felszólítanak, hogy azonnal adjam le a jogosítványomat vagy körözést adnak ki rá. Anya, oly szívhez szóló levelet írt, hogy miért is nem fog ez menni, hogy a levésett mondatokat tán még könny is áztatta, végül büntető pontokkal zártam az első igazoltatásomat.

Utána évekig nem kerültem bajba, pedig rendszerint én fuvaroztam a bandát a szerdai és szombati egyetemi bulikba. Kevés olyan hétvége volt, mikor ne állított volna meg rendőr és ne adta volna a kezembe a szondát. Ha már szonda, borzasztó egy szerkezet. Sose tudtam/ tudom, hogy kell megfújni. Ezzel persze mindig vidám perceket okoz a rendőröknek: Nem, ezt nem kell szájba venni, pláne nem ilyen lelkesen. Ehhez hasonló mondatok szokták kísérni próbálkozásaimat.

Ígéret! Megígértem, megszegtem, megfogadtam, betartom. Ez lett a 14 évvel ezelőtti történés hatása, tíz éven át simán ment minden, akkor azonban újra megállítottak.

Nem tudtam eldönteni, hogy a sok vétkem közül (gyors hajtás, telefonálás, hiányzó biztonsági öv) vajon melyiket szúrták ki, ekkor még nem sejtettem, hogy van még egy fel nem listázott tétel is, lejárt jogosítvány. Már kezdtem elbúcsúzni, drága kis autómtól, agyaltam azon hol lehet BKV bérletet venni, mert kizárt, hogy ilyen bűnökkel tovább vezethessek.

Oh Kata, hát mit kezdjek most Önnel? Gyorshajtás (kicsit mentem többel), telefonálás, biztonsági öv, lejárt jogosítvány, egyenként is súlyos hibák.

Biztos úr, biztosíthatom Önt, hogy én törvénytisztelő állampolgár vagyok. Mindegyikre van magyarázatom.

Az az igazság, hogy mindig is kiakartam próbálni, hogy van-e olyan meggyőző dumám és érvrendszerem, amivel kitudom magam magyarázni. Valahogy ez nekem mindig a vagányság és a jó kommunikációs készség fokmérője volt.

Ott és akkor, egyetlen egyszer életem során sikerült. Ösztönzően hatott rám, hogy elveszíthetem a lehetőségét annak, hogy vezethessek.

A rendőr minimális büntetéssel és hegyi beszéddel elengedett, de ígéretet tettem és ezt azóta is igyekszem betartani.

Ezért is dühít a vád, hogy nem álltam meg a STOP táblánál, mert tudom, hogy nem így volt. Anyukám, aki ott ült mellettem igazolhatja, nem okoztam neki újabb csalódást, mert betartottam a szabályt és az ígéretemet.

15 év vezetés után már a KRESZ-ben is hiszek, mert fő a biztonság és az emberi élet!

A fekete párduc és én a pécsi kirándulás előtt 

Szösszenet az elit körről

XI kerületi lakásom imádott konyhájának, imádott pultjánál ülök, a kedvenc lila fehér pöttyös kezeslábas pizsamámban és várom az iheltet egy mellettem gőzölgő forró tea társaságában. 11 órám van megírni egy meghökkentő hírt, ami házifeladat a holnapi sulis napra. Pontosan tudom, miről akarok írni, mégis elhagyott az ihlet. Hiányoznak a barátaim. Valahányszor belépek pesti lakásom ajtaján, mindig eszembe jut az összes Debrecenben élő leg-barátom. Ma, ráadásul halmozottan hátrányos helyzetben vagyok, mert azt a pöttyös pizsamát választottam esti öltözékemnek, ami három másik nagyon jó barátom szekrényében is ott lapul. Ez a mi barátság pizsamánk, amit jó pár évvel ezelőtt egyen ajándékként kapott tőlem mindenki Karácsonyra, roppant előnytelen egy ruhadarab, igazi vágyölő de, mint minden ilyen, rettentő kényelmes.
Itt ülők hát, fejemben egy világrengető hírrel, szívemben egy teljesen másik témával. A szívemre hallgatnak az ujjaim és már pötyögik is a betüket, hogy aztán azok által elmeséljem nektek, hogyan lett az ÖTYE Viber csoport a hétköznapjaim állandó és akítv szereplője.
Négyen alkotjuk ezt az elit kört. Négyen, totálisan különböző személyiséggel, világlátással, élethelyzettel, érzésekkel és azt hiszem pont ez adja kis csoportunk eszenciáját.
Eszti barátnőm nem szereti, szerinte sokszor félre mennek az üzenetek, nagyon fontos témákat sem érdemes itt és ilyen formában megbeszélni.
Én viszont, borzasztóan imádom ezt a viber csoportot és az itt felbukkanó üzeneteket.
Ennek egyik oka bevallom becsülettel az, hogy a lányok napi morzsái nem egyszer átlendítettek már dögunalmas meetingeken. Akadt olyan üzenetváltás, ami miatt végül egész éjszaka nem aludtam, mert úgy felbosszantott. Nem egyszer könnybe lábadt a szemem egy megható hír, vagy megrázó téma kapcsán, mint például ma, de jártam már úgy is, hogy vonaton hangosan kacarásztam a mókásabbnál mókásabb mondatokon.
Pont az ÖTYE Viber csoport kapcsán töprengtem el azon, hogy vajon pasik miről szoktak ilyen kommunikációs alkalmazásokon beszélgetni, mert mi aztán mindenről, de tényleg mindenről.
Próbálok az elmúlt pár hónap témáimból csemegézni.

-         Állandó rovata az ÖTYE Viber magazinnak, egymás dícsérete és megerősítése. Természetesen, mindig, minden esetben hozzátesszük, hogy nem vagyunk elfogultak, objektíven, a tényekre támaszkodva adunk pozitív visszajelzéseket.

-         Sári barátnőm kezdeményezte, hogy jó lenne ha megosztának napi 3 sikert. Itt azért megjegyzem, nem mindig vagyunk jeles tanulók, el-el marad a napi anyag felmondása. Van olyan köztünk, aki erősen bukás felé hajaz, maximalista és egyben kishitűsége miatt.

-         Napi szinten nem, de időről időre bekúszik a politika is és teljesen tudományos értekezéseket folytatunk a médiában megjelenő hírekrők,ki-ki a maga vérmérséklete szerint.

-         ÖTYE Viber csoportunk tulajdonképpen „post it”-ként is üzemel, ide jegyzük fel azokat a témákat, amikről szóban szeretnénk még többet vagy újra beszélni. – persze mikor személyesen találkozunk ezek visszaellenőrzéséről megfeledkezünk-.

-         Index rólunk – ki, hol és éppen mit csinál. Kinek hogyan telt a napja, hétvégéje, hete, sokszor képekkel illusztrálva.

-         Vérre menő viták helyszíne. Témák, amik az utóbbi időben felrobbantották az ÖTYE Viber csoportot: teljes élet gyerekkel vagy gyerek nélkül, van-e helye kutyáknak étteremben, tehetség kontra szorgalom, célok és küzdelemek avagy élj a mának, legyen –e ajándékozás karácsonykor vagy ne, hogy csak párat említsek.

-         Nyilván, nem gondolhatja senki komolyan, hogy négy nő nem beszél pasikről. – természetesen ez is masszív része az Vibernek. Miután a csapat háromnegyede már párkapcsolatban él, kicsit ketté válik a téma. Kapcsolat kontra szingli lét. Pár kapcsolatok szépségei és nehézségei, szingli élet izgalmai, buktatói. Én igyekszem a lányokat naprakészen tartani az éppen aktuális flörtjeimről és romantikus kalandjaimról, még ők a házas élet édes mindennapjaiba avatnak be.

-         Az ÖTYE Viber csoport tökéletesen működik, mint pesti vagy debreceni est – program, film, zene és szórakoztató linkek ajánlójaként.

-        Nincs, olyan üzenetváltás, amiben valaki ne említené meg: Mikor találkozunk már?

És bizony ez a másik, amiért szeretem a Vibert, mert hallok és tudok mindent a lányokról még úgy is, hogy négyen négy felé szaladunk, két hónapja nem volt a naptárunkban egyetlen egy közös pont, amikor mindenki szabad lett volna, hogy végre személyesen is találkozzunk.

DE és ez egy hatalmas DE! November 19.-én indul az ÖTYE hétvége három napos semmit tevéssel, kikapcsolódással. Az elit kör Budapesten ünnepli majd magát, minden földi jóval, úgymint, színház, buli, vacsora, IKEA, talpmasszázs, és hajnalig tartó csacsogás. A héten veszélybe került a három hónapja kitűzött fent említett időpont, mert hogy nekem szabira kéne mennem és terveztem, hogy máshova teszem át addig székhelyemet, de épphogy csak megemlítettem ezt Eszternek és az éteren keresztül is éreztem, hogy milyen szomorú lett, ezért papírra vésem és világgá kürtölöm: Jöhet, London, Párizs, Róma, New York vagy a Bahamák, november 19.-én a pöttyös kezeslábasban várlak Titeket Ötyék, hogy imádott konyhám, imádott pultjánál beindítsuk a lányos hétvégét.