Nagy fába vágom a fejszém eme kis röppentyűvel,
hisz lehetetlenre vállalkozom. Célom nem kisebb, mint valósághűen
beszámolni egy jelenségről. Sári barátnőm évekkel ezelőtt Gitta mami névvel
ruházta fel e természeti csodát, amit én nemes egyszerűséggel csak Anyának
hívok.
A Karácsony meghittsége és örömteli pillanatai mindig írásra sarkalnak, ám az idei szent ünnepem legerősebb múzsája Anyukám lett.
Történt ugyanis, hogy mint évek óta mindig, idén is anya-lánya közös készülődéssel hangolódtunk a nagy ünnepre. Olyan események vártak ránk, mint hajnali piacozás, sütés - főzés, fadíszítés, ajándék csomagolás, amit egy pánikszerű ajándékvásárlás előz meg és persze megannyi romantikus film éjszakába nyúló megnézése. Nos, egy ilyen éjszakai maratoni mozizás után december 23-án hajnali 6-kor megjelent, igazi anyaféle teával a kezében és ekképp szólt hozzám:
Kiskatám kelj fel, mert ha nem érünk ki 7-re a piacra, elviszik az összes kacsát.
A mondatban rejlő tragédia egyből tágra nyitotta a szempilláimat és sec-perc alatt elkészültem, hogy ne rajtam múljon a debreceni kacsakínálat felvásárlása.
Budapesti dugóhoz szokott idegrendszerem elképedve tapasztalta azt a káoszt, nyüzsit és kocsi áradatott ami, a hajnali órákban ellepte imádott cívisvárosom utcáit. Anyukám, akinek a családban először volt jogosítványa meglehetősen hektikusan vezet. Ha éppen olyan hangulatban van, akkor képes 30-al végig menni a városon, felidegelve vele az utakon lévő kocsisokat és engem, míg máskor - és persze mondanom sem kell, ezen a napon a máskor volt- minden KRESZ szabályt áthágva, 100-al repeszt. Ennek köszönhetően, a gigantikus dugó ellenére is rekordidő alatt értünk el a vásárcsarnokig, ahol bénázó, parkolni nem tudó sofőrök tucatjába botlottunk. Szeretet ünnepe ide vagy oda, de a kacsanélküli karácsony gondolata felmérgelte egyébként békés hangulatban lévő anyukámat és a piacparkolójában nagyképűen elénk betolakodó terepjárónak felmutatott egy sárga lapot, mint első figyelmeztetést, hogy még egy ilyen otromba húzás és biz kiállítás lesz a vége. De Isten nem bottal ver, tartja a mondás, ami igaznak is bizonyult, hisz a pofátlan terepjárósnak kevesebb volt a tudása, mint az önbizalma és hosszú percekig kínlódott, hogy 10 méteres kocsiját betegye a 2 méteres helyre. Édesanyám megunva a férfi bénázását fogta és határozott kemény mozdulatokkal felemelte a műszerfalon, direkt neki készített piros kártyát, és hathatósan a másik sofőr tudtára adta KIÁLLÍTÁS! Nem tudom, hogy a rendszabályozás eme focipályán jól bevett, de autóvezetésben nem szokványos módja hatotta-e meg a terepjáró tulajdonosát vagy csak felismerte önnön képességeit, de végül széles mosollyal átadta nekünk a helyet, ahova egy jobb kanyarral minden igazítás nélkül tökéletesen parkolt be kicsi kocsink.
Kosár a kézben és két kacsa vásárlásra eltökélt nő vonult be a zsúfolásig megtelt piacra.
No Kiskatám, célirányosok leszünk. Először a kacsa, aztán a krumpli, tejszín, tejföl, gomba, kenyér, hagyma, …. És minden létező zöldség felsorolása követte a listát.
Irány az első emelet és a baromfi rész. Elkeseredve láttam, hogy kacsa már sehol. Épp szóra nyitottam számát, mikor anya egy fiatal jóképű srác előtt megállva megelőzött.
Jó reggelt, kicsit késtem, de megvan még a kacsám, ugye? Ó persze drága, tudja, hogy sose hagyom cserben - és a pult alól elővette a piac legszebb és egyetlen kacsáját. A levegő megállt, az emberek elismerő pillantást vettettek erre a szöszi nőre, aki késve érkezve is dicsőséget arat kacsavásárlási fronton, hátha még tudták volna azt, ami ez után jön.
Anya, valószínű itt is hitelbe vesszük, még abból is alkudni akarsz?
De Kiskatám, hát ez a piac lényege!
Málhás szamárként vánszorogtunk el a kocsiig a hitelbe vett portékákkal. A kocsiban aztán megterveztünk a nap többi részét, én pedig feljegyeztem magamnak: szösszenetet írni anya piacozásáról. Hazaérve az egész napos lóti-futiból, este 8-kor neki kezdtünk a sütik megalkotásának. A mézes zserbó összeállítását követtem nyomon a receptes könyvből és faggattam kuktavirtuóz anyukámat:
Ennyi méz elég?
Ne mérjem ki?
Honnan tudod, hogy ez mennyi?
Ó Kiskatám, csak lazán, sacra, ahogy érzed.
Lenyűgöz Anya slendriánsága a konyhaművészet terén, illetve az, hogy milyen finomságokat rettyint nekünk még úgy is, hogy felrúg minden írott és íratlan gramm szabályt. Ennek ismeretében már nem meglepő, hogy néha 5 kanál cukor helyett, 5 kanál só kerül a házi krémes krémjébe. De szeleburdiságánál, már csak gyorsasága ámulatra méltóbb, így az a szó hogy, kétségbeesés még akkor sem ismeret, ha a fenti incidens bekövetkezik, vagy ha véletlenül a gyerek lábára ejti a forró tésztát, ami persze eltörik. Sütünk másikat, főzünk újat!
Amikor a gyorsan túlélhető kudarcokat gurgulázó kacagással kommentálja, már érzem ez, a Jelenség.
Egy nő, aki csak magas sarkúban tud hegyet mászni.
Egy nő, aki képes a saját kertünkben, a saját kocsinkkal neki menni a másik, békésen parkoló saját kocsinknak.
Egy nő, aki mellbedobással űzi el a betörőket, miközben apa még a köntösét keresi, mert fontos hogy egy férfi még vészhelyzetben is megőrizze az eleganciáját.
Egy nő, aki a legjobb ruhájában főzi a vasárnapi ebédet, de köntösben, papucsban és mezítláb hányja a havat.
Egy nő, akiben egyszerre keveredik a gyermeki én és a felelősség teljes felnőtt. Ezért van az, hogy 0-tól 90 éves korig mindenki rajong érte, kivéve talán a házunkon dolgozó szakembereket, mert ha anya valamit egyszer a fejébe vesz…
Egy nő, aki, bámulatos elegye a nagylelkűségnek és a józanésznek.
Egy nő, aki 3 bunkós bottal alszik a két rendszeren működő riasztó mellett, ha élete párja éjszaka is dolgozik.
Anya minden, ami egy nőnek lenni kell:
Nőiesen határozott, szórakoztatóan szeleburdi, bájosan kislányos, vagányan sexi, lazán belevaló, néha idegesítő, ösztönösen odaadó, józanul megfontolt, férfiakat megszégyenítően okos, egyszerűen magával ragadó, egyszóval imádnivaló.
Még ha gyermeki elfogultságomat hárommal elosztjátok, akkor is egyértelmű, hogy Ő, egy fogalom.
A Karácsony meghittsége és örömteli pillanatai mindig írásra sarkalnak, ám az idei szent ünnepem legerősebb múzsája Anyukám lett.
Történt ugyanis, hogy mint évek óta mindig, idén is anya-lánya közös készülődéssel hangolódtunk a nagy ünnepre. Olyan események vártak ránk, mint hajnali piacozás, sütés - főzés, fadíszítés, ajándék csomagolás, amit egy pánikszerű ajándékvásárlás előz meg és persze megannyi romantikus film éjszakába nyúló megnézése. Nos, egy ilyen éjszakai maratoni mozizás után december 23-án hajnali 6-kor megjelent, igazi anyaféle teával a kezében és ekképp szólt hozzám:
Kiskatám kelj fel, mert ha nem érünk ki 7-re a piacra, elviszik az összes kacsát.
A mondatban rejlő tragédia egyből tágra nyitotta a szempilláimat és sec-perc alatt elkészültem, hogy ne rajtam múljon a debreceni kacsakínálat felvásárlása.
Budapesti dugóhoz szokott idegrendszerem elképedve tapasztalta azt a káoszt, nyüzsit és kocsi áradatott ami, a hajnali órákban ellepte imádott cívisvárosom utcáit. Anyukám, akinek a családban először volt jogosítványa meglehetősen hektikusan vezet. Ha éppen olyan hangulatban van, akkor képes 30-al végig menni a városon, felidegelve vele az utakon lévő kocsisokat és engem, míg máskor - és persze mondanom sem kell, ezen a napon a máskor volt- minden KRESZ szabályt áthágva, 100-al repeszt. Ennek köszönhetően, a gigantikus dugó ellenére is rekordidő alatt értünk el a vásárcsarnokig, ahol bénázó, parkolni nem tudó sofőrök tucatjába botlottunk. Szeretet ünnepe ide vagy oda, de a kacsanélküli karácsony gondolata felmérgelte egyébként békés hangulatban lévő anyukámat és a piacparkolójában nagyképűen elénk betolakodó terepjárónak felmutatott egy sárga lapot, mint első figyelmeztetést, hogy még egy ilyen otromba húzás és biz kiállítás lesz a vége. De Isten nem bottal ver, tartja a mondás, ami igaznak is bizonyult, hisz a pofátlan terepjárósnak kevesebb volt a tudása, mint az önbizalma és hosszú percekig kínlódott, hogy 10 méteres kocsiját betegye a 2 méteres helyre. Édesanyám megunva a férfi bénázását fogta és határozott kemény mozdulatokkal felemelte a műszerfalon, direkt neki készített piros kártyát, és hathatósan a másik sofőr tudtára adta KIÁLLÍTÁS! Nem tudom, hogy a rendszabályozás eme focipályán jól bevett, de autóvezetésben nem szokványos módja hatotta-e meg a terepjáró tulajdonosát vagy csak felismerte önnön képességeit, de végül széles mosollyal átadta nekünk a helyet, ahova egy jobb kanyarral minden igazítás nélkül tökéletesen parkolt be kicsi kocsink.
Kosár a kézben és két kacsa vásárlásra eltökélt nő vonult be a zsúfolásig megtelt piacra.
No Kiskatám, célirányosok leszünk. Először a kacsa, aztán a krumpli, tejszín, tejföl, gomba, kenyér, hagyma, …. És minden létező zöldség felsorolása követte a listát.
Irány az első emelet és a baromfi rész. Elkeseredve láttam, hogy kacsa már sehol. Épp szóra nyitottam számát, mikor anya egy fiatal jóképű srác előtt megállva megelőzött.
Jó reggelt, kicsit késtem, de megvan még a kacsám, ugye? Ó persze drága, tudja, hogy sose hagyom cserben - és a pult alól elővette a piac legszebb és egyetlen kacsáját. A levegő megállt, az emberek elismerő pillantást vettettek erre a szöszi nőre, aki késve érkezve is dicsőséget arat kacsavásárlási fronton, hátha még tudták volna azt, ami ez után jön.
- Kiskatám
nálad van a pénztárcám?
- Nálam?
Anya, nálam még táska sincs.
-
Ó az ég ba… meg, otthon hagytam a pénztárcám, meg
minden iratot.
Na,
gondoltam akkor ez egy rövid piac volt, ajtóirányba fordultam amikor a
következő mondat ütötte meg a fülem:
Semmi gond, majd fizet legközelebb!
Ez
a mondat elhangzott még a tejesnél, a kenyeresnél és az összes helyen ahol
megálltunk, és hát megálltunk egy pár helyen. Mert olyan nincs, hogy kóstolás
nélkül veszünk meg egy savanyú káposztát, így a kínálatot az elejétől a végig
megízleltük majd visszamentünk az elsőhöz. Ezt a műveletsort eljátszottuk, a
gomolyánál, a töknél, a diónál. Hisz az első szabály, amit az emberlánya
megtanul: a finom étel titka a minőségi alapanyag. A krumpli vásárlásnál jó
barátokba is botlottunk, így lelassítva az oda-vissza forgalmat a piac
legszűkebb sorában, kitárgyaltuk ki mit főz az ünnepekre, kihez mikor jönnek
haza a gyerekek és milyen sokan vannak a piacon. Ismerős ismerőst követett,
végül - miután adóztunk a társadalmi élet oltárán - megálltunk újhagymát venni.
Ekkor kezdett el anya alkudozni. Kérdően vontam fel a szemöldököm és csak
halkan súgtam oda:Anya, valószínű itt is hitelbe vesszük, még abból is alkudni akarsz?
De Kiskatám, hát ez a piac lényege!
Málhás szamárként vánszorogtunk el a kocsiig a hitelbe vett portékákkal. A kocsiban aztán megterveztünk a nap többi részét, én pedig feljegyeztem magamnak: szösszenetet írni anya piacozásáról. Hazaérve az egész napos lóti-futiból, este 8-kor neki kezdtünk a sütik megalkotásának. A mézes zserbó összeállítását követtem nyomon a receptes könyvből és faggattam kuktavirtuóz anyukámat:
Ennyi méz elég?
Ne mérjem ki?
Honnan tudod, hogy ez mennyi?
Ó Kiskatám, csak lazán, sacra, ahogy érzed.
Lenyűgöz Anya slendriánsága a konyhaművészet terén, illetve az, hogy milyen finomságokat rettyint nekünk még úgy is, hogy felrúg minden írott és íratlan gramm szabályt. Ennek ismeretében már nem meglepő, hogy néha 5 kanál cukor helyett, 5 kanál só kerül a házi krémes krémjébe. De szeleburdiságánál, már csak gyorsasága ámulatra méltóbb, így az a szó hogy, kétségbeesés még akkor sem ismeret, ha a fenti incidens bekövetkezik, vagy ha véletlenül a gyerek lábára ejti a forró tésztát, ami persze eltörik. Sütünk másikat, főzünk újat!
Amikor a gyorsan túlélhető kudarcokat gurgulázó kacagással kommentálja, már érzem ez, a Jelenség.
Egy nő, aki csak magas sarkúban tud hegyet mászni.
Egy nő, aki képes a saját kertünkben, a saját kocsinkkal neki menni a másik, békésen parkoló saját kocsinknak.
Egy nő, aki mellbedobással űzi el a betörőket, miközben apa még a köntösét keresi, mert fontos hogy egy férfi még vészhelyzetben is megőrizze az eleganciáját.
Egy nő, aki a legjobb ruhájában főzi a vasárnapi ebédet, de köntösben, papucsban és mezítláb hányja a havat.
Egy nő, akiben egyszerre keveredik a gyermeki én és a felelősség teljes felnőtt. Ezért van az, hogy 0-tól 90 éves korig mindenki rajong érte, kivéve talán a házunkon dolgozó szakembereket, mert ha anya valamit egyszer a fejébe vesz…
Egy nő, aki, bámulatos elegye a nagylelkűségnek és a józanésznek.
Egy nő, aki 3 bunkós bottal alszik a két rendszeren működő riasztó mellett, ha élete párja éjszaka is dolgozik.
Anya minden, ami egy nőnek lenni kell:
Nőiesen határozott, szórakoztatóan szeleburdi, bájosan kislányos, vagányan sexi, lazán belevaló, néha idegesítő, ösztönösen odaadó, józanul megfontolt, férfiakat megszégyenítően okos, egyszerűen magával ragadó, egyszóval imádnivaló.
Még ha gyermeki elfogultságomat hárommal elosztjátok, akkor is egyértelmű, hogy Ő, egy fogalom.
