Azt
hiszem még sose meséltem nektek az angol nyelv elsajátítására tett
kísérleteimről. 1990-
ig kell vissza menni az időben, ez ugyan is az első évszám, amikor az idegen
nyelvtanulásnak hívott gyötrelem sok - sok éves kudarca kezdetét vette nálam
Előre kell jeleznem, hogy angol tanulás terén halmozottan hátrányos helyzetben voltam/vagyok.Először is magyarul sem tudok helyesen írni. Nincs kifinomult hallásom. Az évek során felhalmozódott sok- sok negatív élmény jó nagy adag gátlást is eredményezett.Szóval ilyen háttérrel vágtam neki az ismerkedésnek az angol nyelvtannal.
Az emberek mindig próbálják kötni magukat egy generációs sajátossághoz.
Én örömmel tudatom mindenkivel ahhoz a generációhoz tartozom aki:
Még ma is látom, ahogy X. néni előveszi a szódolgozatos füzetet és puff egy 3-as puff egy 2-es puff egy 3 –as, osztályzat került a naplóba.
8 év alatt sem jött rá, hogy szóban kéne tőlem kikérdezni a szavakat!
Ha néha összefüggéstelen lesz mondandóm nézzétek el nekem, de itt ül velem szemben álmaim férfija, csodálatos brit akcentussal szórakoztatja a hallgatóságát, én pedig eszem a kefét, hogy miért nem szerettem és figyeltem oda jobban Lindára.
Felvetődhet a kérdés mindenkiben: Mi történt 1990. –től 2011-ig, hogy egy jóképű ír tanár lett romantikus álmodozásaim tárgya.
Nos, úgy esett az eset, hogy “ frenetikus” iskolai tanáraim a legmélyebb pontig repítettek az angolnyelvtanulás során.
A középiskola még az általánosnál is borzalmasabb emlékeket idéz elő bennem hála Mrs. Kocka agynak.
Ha van olyan, hogy angolul tanuló diákok meg nem értett csoportja, akkor én ezek táborát erősítem.
Soha egy tanárom se jött rá mivel lehetne motiválni, hogyan lehetne több önbizalmat csöpögtetni.
Az egyetemen azonban már nem volt kiút, vagy tudtál angolul és bizonyítottad ezt nyelvvizsgával, vagy nem kaptál diplomát.
Úgyhogy 2004 szeptemberében végső idegen nyelvi elkeseredésemben Londonba menekültem.Az illúzióm, hogy 1év múlva tárgyalóképes anyanyelvi tudással térek haza, hamar elillant.
Az angol földön tett nyelvtanulási kísérletem során tudásom a következőkkel gazdagodott. A 6 éves Lilinek köszönhetően megtanultam egy halom gyerekdalt és az első osztályos tananyagot - ami hát, lévén hogy brit nem túl sok.
K.J-el átnéztem a középiskolai történelmet, természetesen csak angol vonatkozásban. Richárdtól megtanultam a rögbi alapszabályait angolul, illetve a kedvence csapata induló dalát, amit volt kedves minden szombat reggel 7 órakor hangosan elkiabálni. Christine segített abban, hogyan kell nyávogós angol akcentust felvenni. De azt hiszem az összes családtag közül a kutyával Rhettel értem el a legmagasabb szintig, aki megértette és reagált tőmondataimra, mint az ül, fekszik, gyere ide. A közel egy év amit az angol családnál töltöttem még mindezekkel együtt is hasznosnak bizonyult, mert haza jövet sikeres nyelvvizsgát tettem.
De a siker, amilyen nehezen jön, olyan gyorsan illan tovább.
A munkahelyek már minden létező kiskaput becsuktak az angol kertben. Itt már kőkeményen a létfenntartás a cél.
Nem vagyok egy stresszes - izgulós típus, sose voltam az. Nekem nem ment a hasam feleletek előtt, sose fogytam a vizsgaidőszakban, nem izzadt a tenyerem egy ZH alatt, nem küzdöttem hányingerrel még az államvizsgán sem, pedig akkor jócskán a gondviselésre bíztam magam. De valamennyi fentebb felsorolt tünetet produkáltam és produkálom, ha angolul kell prezentálni, meetingen aktívan részt venni, vagy egy kötetlen business vacsorán csevegni.
Az utolsó kenetet a legutóbbi HR meetingünk adta, amikor a divatszociológia kurzuson hallott érdekességet szerettem volna elmesélni a kastélyt néző külföldi a kollégáimnak.
A magyarul pofon egyszerű mondat:
Régen a királyok oda kakiltak és pisiltek ahova csak akartak ezért a kastélyok büdösek voltak. A világ legnehezebb kihívásának tűnt angolul.
Mert először nem jutott eszembe a kaka, aztán a pisi, aztán hogy is mondjuk azt nyelvtanilag helyesen, hogy „oda ahova akarnak”? És hogy teszem ezt bele egy összetett mondatba?A 2. angol szónál már kegyelemért fohászkodtam magamban, annyira hogy még azt se voltam rest megtenni, hogy ígéretet tettem az angolom fejlesztésére egy felettes hatalomnak. A történetet végül is baráti segítséggel bevégeztem, de mire hazaértünk a konferenciáról már megszületett az elhatározás: LÉPNEM KELL nyelvfejlesztés ügyében.
Így felhasználva ez évi szabim többségét és a spórolt pénzem, Máltára költöztem pár hétre, hogy az iskolában sziklaszilárd nyelvtudást szívjak magamba.
Ahogy ezt a mondatot leírtam megállt bennem a szussz. 21 éve próbálok angolul megtanulni, lehet fel kéne adnom?
De nem tehetem, mert végre találtam egy bivaly erős motivációt: egy nem várt szívmelengető érzést az angol tanárom iránt.
Előre kell jeleznem, hogy angol tanulás terén halmozottan hátrányos helyzetben voltam/vagyok.Először is magyarul sem tudok helyesen írni. Nincs kifinomult hallásom. Az évek során felhalmozódott sok- sok negatív élmény jó nagy adag gátlást is eredményezett.Szóval ilyen háttérrel vágtam neki az ismerkedésnek az angol nyelvtannal.
Az emberek mindig próbálják kötni magukat egy generációs sajátossághoz.
Én örömmel tudatom mindenkivel ahhoz a generációhoz tartozom aki:
- Már nem volt kis dobos.
- A tv előtt Walt Disneyt nézett, mikor Antal József meghalt és
- Lindás könyvből kezdett el angolul tanulni.
Az
első óra első percétől utáltam azt a könyvet, noha egy- egy kis éneke meg ma is
a fülembe cseng. Talán nem volt elég képzelő erőm ahhoz, hogy hinni tudjak
Linda ostoba meséjében, hogy belesik egy csatornába ahol zöld mutymutyok
fogadják köreikbe.
Az
általános iskolai angol órák, a nem kedvelt tanórák csoportjába tartozott, ahol
előkelő helyet foglalt el az ének és a testnevelés is.Még ma is látom, ahogy X. néni előveszi a szódolgozatos füzetet és puff egy 3-as puff egy 2-es puff egy 3 –as, osztályzat került a naplóba.
8 év alatt sem jött rá, hogy szóban kéne tőlem kikérdezni a szavakat!
Ha néha összefüggéstelen lesz mondandóm nézzétek el nekem, de itt ül velem szemben álmaim férfija, csodálatos brit akcentussal szórakoztatja a hallgatóságát, én pedig eszem a kefét, hogy miért nem szerettem és figyeltem oda jobban Lindára.
Felvetődhet a kérdés mindenkiben: Mi történt 1990. –től 2011-ig, hogy egy jóképű ír tanár lett romantikus álmodozásaim tárgya.
Nos, úgy esett az eset, hogy “ frenetikus” iskolai tanáraim a legmélyebb pontig repítettek az angolnyelvtanulás során.
A középiskola még az általánosnál is borzalmasabb emlékeket idéz elő bennem hála Mrs. Kocka agynak.
Ha van olyan, hogy angolul tanuló diákok meg nem értett csoportja, akkor én ezek táborát erősítem.
Soha egy tanárom se jött rá mivel lehetne motiválni, hogyan lehetne több önbizalmat csöpögtetni.
Az egyetemen azonban már nem volt kiút, vagy tudtál angolul és bizonyítottad ezt nyelvvizsgával, vagy nem kaptál diplomát.
Úgyhogy 2004 szeptemberében végső idegen nyelvi elkeseredésemben Londonba menekültem.Az illúzióm, hogy 1év múlva tárgyalóképes anyanyelvi tudással térek haza, hamar elillant.
Az angol földön tett nyelvtanulási kísérletem során tudásom a következőkkel gazdagodott. A 6 éves Lilinek köszönhetően megtanultam egy halom gyerekdalt és az első osztályos tananyagot - ami hát, lévén hogy brit nem túl sok.
K.J-el átnéztem a középiskolai történelmet, természetesen csak angol vonatkozásban. Richárdtól megtanultam a rögbi alapszabályait angolul, illetve a kedvence csapata induló dalát, amit volt kedves minden szombat reggel 7 órakor hangosan elkiabálni. Christine segített abban, hogyan kell nyávogós angol akcentust felvenni. De azt hiszem az összes családtag közül a kutyával Rhettel értem el a legmagasabb szintig, aki megértette és reagált tőmondataimra, mint az ül, fekszik, gyere ide. A közel egy év amit az angol családnál töltöttem még mindezekkel együtt is hasznosnak bizonyult, mert haza jövet sikeres nyelvvizsgát tettem.
De a siker, amilyen nehezen jön, olyan gyorsan illan tovább.
A munkahelyek már minden létező kiskaput becsuktak az angol kertben. Itt már kőkeményen a létfenntartás a cél.
Nem vagyok egy stresszes - izgulós típus, sose voltam az. Nekem nem ment a hasam feleletek előtt, sose fogytam a vizsgaidőszakban, nem izzadt a tenyerem egy ZH alatt, nem küzdöttem hányingerrel még az államvizsgán sem, pedig akkor jócskán a gondviselésre bíztam magam. De valamennyi fentebb felsorolt tünetet produkáltam és produkálom, ha angolul kell prezentálni, meetingen aktívan részt venni, vagy egy kötetlen business vacsorán csevegni.
Az utolsó kenetet a legutóbbi HR meetingünk adta, amikor a divatszociológia kurzuson hallott érdekességet szerettem volna elmesélni a kastélyt néző külföldi a kollégáimnak.
A magyarul pofon egyszerű mondat:
Régen a királyok oda kakiltak és pisiltek ahova csak akartak ezért a kastélyok büdösek voltak. A világ legnehezebb kihívásának tűnt angolul.
Mert először nem jutott eszembe a kaka, aztán a pisi, aztán hogy is mondjuk azt nyelvtanilag helyesen, hogy „oda ahova akarnak”? És hogy teszem ezt bele egy összetett mondatba?A 2. angol szónál már kegyelemért fohászkodtam magamban, annyira hogy még azt se voltam rest megtenni, hogy ígéretet tettem az angolom fejlesztésére egy felettes hatalomnak. A történetet végül is baráti segítséggel bevégeztem, de mire hazaértünk a konferenciáról már megszületett az elhatározás: LÉPNEM KELL nyelvfejlesztés ügyében.
Így felhasználva ez évi szabim többségét és a spórolt pénzem, Máltára költöztem pár hétre, hogy az iskolában sziklaszilárd nyelvtudást szívjak magamba.
..
És itt mintha a világ kifordult volna önmagából.
Megszűnt
minden szorongásom és életemben először élvezem, hogy angolul tanulhatok.Nincsenek
rossz megoldások, áthúzott szövegek. A
nyelvtan tanárom az első óra 10. percében észrevette, hogy dyslexias vagyok és
mielőtt hibának vesz valamit kimondatja velem.- hallod ezt X. néni!!!!
Először
az elmúlt 21 év során sikerélményeim vannak az angol nyelvterületen. Ahogy ezt a mondatot leírtam megállt bennem a szussz. 21 éve próbálok angolul megtanulni, lehet fel kéne adnom?
De nem tehetem, mert végre találtam egy bivaly erős motivációt: egy nem várt szívmelengető érzést az angol tanárom iránt.
Miatta
képes vagyok hajnalig szótározni, vele merek beszélgetni és a tőle érkező
dicséret újabb löketet ad a következő 21 évhez.
