Szösszenet a rendhagyó ÖTYÉ-ről.

Sári, Marika, Eszter üljél le a székecskédbe, tárd nagyra szemed, és nyisd ki jól a füled, mert olyat hallasz tőlem, amit korábban sohasem. Felolvasom Nektek a hozzátok írt szösszenetem.Nem számoltam, de úgy hiszem hét éve is van már annak, hogy Karácsonykor rendhagyó ÖTYÉ-t szervezünk, és beiglik majszolása közben, Esztiék fája alatt átadjuk az ajándékainkat.Arra is tisztán emlékszem, hogy  nem az idei advent volt az első, ahol felvetettem engedjük el a tárgyi ajándékok kényszert, de sorra minden évben lelettem szavazva, így végre tudatosult bennem, ez most már örökre részre lesz a Karácsonyi ÖTYÉ –nek.Idén jó pár levélváltásunk, üzenetünk szólt erről a hagyományról, így mit tehettem volna mást, követtem a többséget és advent második felében betértem jó pár üzletbe. Konkrétan egy vasárnapom szólt arról, hogy rájöjjek, ti mi a francnak örülnétek.
Így utólag nem bánnom, hogy spéci ÖTYÉben volt részem Veletek, ráadásul úgy, hogy egyikőtök sem volt jelen. Rájöttem például arra, hogy mi mindennap viberezünk egymással. Néha rövidet, néha sokat, de egyben sem volt benne- ki mit szeretne kapni ajándékba. Azt is megállapítottam a boltokat járva, hogy magamnak viszont a fél világot megtudnám most venni, mert minden mi kezembe került, hogy talán jó lesz Sárinak, Marika hátha örül majd Neki, na erre Eszter tuti vágyik, az végül is nem volt más, mint amit magamnak szántam.
Igy esett az esett, hogy eldöntöttem 2016 Karácsonyi ajándéka, nem arról lesz híres, hogy olyat kaptok amire Ti vágytok, hanem hogy olyan ajándék lesz, amiben én vagyok benne.
Szemügyre vettem hát 2016-t, hogy lássam nekem mi volt fontos idén. Egy híján 50 azon könyvek száma, mik idén a kezembe és  általam elolvasásra kerültek, így az első ajándék ötletem, mindenkinek egy könyv lett.
Állj!
Mi előtt e csomagot Eszter feltéped, adok egy gyors útmutatást neked: Sokat töprengtem, még is milyen könyvvel lepjelek meg, majd rájöttem nem kaphatsz mást, csak is vicces regényt, írást, mert Te vagy az a barátom, aki idén a legtöbbször megnevetetett és akivel olyan páratlan és ritka humorérzékünk van, hogy a bonbonos poénon csak mi kacagunk nagyokat.Sárikám, látom a szemem sarkából, hogy tűkön ülve várod, hogy meglesd, hozzád milyen könyvet rendeltem. Mielőtt a nagy nehezen becsomagolt, papírt óvatosan felnyitod, elárulom, hogy ez a könyv nekem jött. Nem vicc, ahogy térültem- fordultam táskámmal levertem a polcról, ez az egy könyv esett a földre,  és ezt isteni jelnek vettem. Felvettem beleolvastam és végig rád gondoltam. Egyértelmű volt hát a könyv sorsa. De nem csak azért kapod, mert szántszándékkal nekem ütközött, hanem mert olyan erős szimbolikus jelentést hordoz magában. Azt hiszem kevés ember él a földön, akivel ennyire hasonlítunk természetben és még is ennyire máshogy gondolkodunk az élet sok területén. Hogy a blogod számomra legkedvesebb mondatát idézzem: Nehezen tudjuk az ajtó előtt letenni a vérmésékletünket. De talán pont ezek a szenvedélyes viták, véleménykülönböztetések, adják meg a mi évtizedes barátságunk savát borsát, és fejlődik benne jellemünk és önismeretünk. Marika. Jaj hát veled nehéz dolgom van e téren, mert akár ki mondod akár nem, ma megteszem én helyetted, 2016-ban nem a könyvek álltak prioritási listád élén, ami pedig mégis kezedbe került sokkal inkább kapcsolódott munkához, Kispadlizsánhoz jógához úgy hiszem. Idén a szórakozásnak most sokkal inkább más formáját választottad és gyakran mentünk közösen moziba. Igazi nagy klasszikusokat néztünk meg együtt, popcornt is sokat ettünk, de bizony bizony így elmaradt, hogy blogokat olvasgass. Ráadásul ha mindez nem lenne elég, a sors 3 csapást mért rád idén, hiszen 3 blogíró vesz most körül Téged. Kézenfekvő volt hát, hogy a Te könyved egy egyedi módon megszerkeztett Blogtörténelem legyen, azaz 2016 újratöltve.Nos a legnagyobb ajándékokat ezennel szétosztottam, nem volt bennük túl nagy fantázia muszáj voltam hát egy kis írással feltúrboznom.De még mielőtt azt hinnétek, visszatérhettek a beiglihez, körbe adom Nektek ezt.Ez az egy ajándék szól csak rólatok, és arról, hogy 2016-ban ki hogyan valósította meg önmagát és hobbiját. Tekintsétek részemről ezt most befektetésnek, és remélem Marika a szülinapi tortámat majd Te készíted el, Eszti fotozza majd a pillanatokat, a gyerekek pedig a Shumlee tervezésben virítanak.
Nem, nincs vége az ajándékok sorának.Marika ezt most veled kezdem, hogy igazságos legyek. Már a Kispadli nyitása óta gondolkodom ezen, de még szerencse, hogy megvártam a Karácsonyi ötledömping hiányomat, így bevethetem. Elakarsz menni jövőre Spanyolországba, tesókádhoz Skóciába, ha repülőjeggyel rögtön nem is szolgálhatok, itt ez a kis persely, gyűjtsd ebbe az én ebédeim árát és biztos vagyok benne, hogy nyárra összegyűlik belőle két főre repülőjegy. A januári első főételem ára, és egy kis meglepetés már a perselyben figyel.Sárikám, Esztim a Kispadlizsán a Ti ajándékaitokba is beférkőzött, hisz fontos számomra, hogy finomat, egészségeset jó helyen egyetek, így megajándékozlak Titeket egy Kis Padlizsános kuponnal, és még én  majd a munkahelyemen emaileket írok, meetinget tartok, azaz keményen dolgozom Ti nyugodtan térjetek be, gyereklegeltetés után a Törzshelyünkre.
Az utolsó ajándék lapul puttyonyomban, csakhogy a kézzel készített kategóriát is kipipáljam. oh nem kell kétségbe esni, ennyi idősen már tudom mire nem képes a kezem, nem faragtam, nem hímeztem, ollót messzire elkerültem. Nem is annyira a termék, mint inkább a csomagolása lesz érték Nektek. Egy jó barát nem felejti el korotokat és, hogy 30 felett már ránk fér pár házi kotyvalék, hogy bőrunk puha legyen, hajunk fényes, és az ÖTYÉN ne maradjon el a kéz maszírozás sohasem.
Ennyi fért bele Karácsonyi regémbe, ne szokjatok hozzá ehhez, mert jövőre elhagyom a sallangokat, tárgyi dolgokat és ajándékom csak egy Nektek írt Szösszenet lesz.
Boldog Karácsonyt Tyúkok!

Szösszenet a céges Karácsonyi Bulikról

Nos, van ez a karácsonyi party néven elhíresült céges rendezvény, minden év decemberében. Jelentem büszkén és kicsit meghatódva, hogy idén jubiláltam, ami a céges karácsonyi partykat illeti. Az a tény, hogy december van, valamint a 10. évfordulója annak, hogy multis ünnepi bulin veszek és vettem részt arra sarkall, hogy dióhéjban összegezzem, eddigi tapasztalataimat.
Rögtön pár tanáccsal szeretném kezdeni, amit eddig felhalmozott tudásomra alapozok és önzetlenül osztom meg a fiatalabb generációval és/vagy a multik világában még nem jártas olvasóval.
Első és talán legfontosabb szabály:
Ha úgy érzed, hogy  jó a párkapcsolatod, akkor NE ENGEDD EL  a párodat céges karácsonyi buliba.  Lehet otthon emiatt pár napig duzzogás lesz, de hidd el, kapcsolatot mentesz ezzel. Ha rossz a párkapcsolatod és részt vesz valamelyik fél a rendezvényen, borítékolható a januári szakítás, szükség esetén válás (karácsonykor túl kegyetlen lenne).
Ne legyél naív nő, nincs olyan férfi, legyen bármily szerelmes is, aki nem csábul el a sok kiöltözött, puccba vágott nő láttán, még ha csak gondolatban is.
Ha férfi vagy, vedd kézpénznek azt, hogy a párod fűrdőzni fog a férfi tekintetekben és bókokban és  jobb esetben minden számot mással táncol majd, rossz esetben az összes számot egy emberrel.
Felejtsd el az ingyen rövid italt. Bor és sör, ezek viszont korlátlan mennyiségében , így a hatás ugyanaz lesz, mintha rövidet innál.
Nem fogsz jóllakni a vacsorával, és nem tudsz elég gyors lenni, ahhoz, hogy maradjon neked desszert.
Fogsz a kör közepén állni és táncolni. – a leghülyébb szokás.
Nem lehet egy ünnepi beszéd, elég rövid, de remek idő arra, hogy felmérd a terepet.
Mindig kimarad valaki a jubilálók névsorából, ezen ne akadj fenn.
A DJ soha nem túlórázik, hiába mész oda hajnalban még számot kérni.
Biztos, hogy látni fogsz legalább egy csókolózó párt, igyekezz beazonosítani legalább az egyik felet.
Ha keresel valakit, egyből a dohányzóba menj ki, a hidegbe, kabát nélkül, tuti ott lesz.
Lelkileg készítsd fel magad, a bulin készült fotók hetekkel későbbi megtekintésére.
Most, hogy már ott a 12 pont mindenki tarsolyában, nosztalgiázok egy kicsit, az elmúlt 10 évem Karácsonyi bulijairól.
Mindegyik buli élénken él bennem, pedig csak 2 van a 10-ből, ami igazán fergeteges volt és amire a mai napig úgy tekintek, mint életem egyik nagy bulija.
A legnagyobb buli, természetesen az első cégemnél, az első karácsonyi buli volt. Az egész cég, 250 fővel a Tisza tóhoz vándorolt, délután csapatépítő programok voltak majd hajnalig buli és szerintem az éjszakát a dolgozóknak csak csekély százaléka töltötte eredetileg neki lefoglalt szobájában. Az átlag életkorunk, 24-28 év volt és még most 10 év után is kerülnek elő olyan képek, történetek, amikre nem emlékszünk, vagy szerettük volna, ha az évekkel tovaszáll. Fura humora a sorsnak, hogy most a 10. céges partymon sok olyan kollégával ünnepelek, immáron egy új helyen, aki ott volt ezen a bizonyos ottalvós kari partyn sok éve.
Az első cégemnél 2 adventet töltöttem, majd 2009-ben a új helyre kerültem és egy teljesen új fajta Karácsonyi partyba csöppentem. Próbaidőm 2. hetében jártam, mikor a Szépművészeti Múzeumban rendezett estélyre megérkeztem, és pár óra múlva már a színpadon álltam és szintén újonc kollégámmal modellnek csaptunk fel, és mutattuk be azt a hátizsákot, amit a cég Karácsonyi Ajándékként minden munkavállalónak adott. Immáron 7 éve és idén a Machu Pichun is a hátamon figyelt. Ma már úgy gondolom, ez egy fajta beavatási szertartás volt, egy biztos a próbaidő 3. hetében már a legtöbben tudták a nevem.
Itt is volt jó pár hangos buli, de a kedvencem és egyben a 2. helyezett a 2011-es év rendezvénye lett. Imádtam a szűk, sötét zegzugos helyet, hogy mindenki együtt énekelt, hogy a tánctéren bunyóztál, hogy legyen egy talpalatnyi helyed és közben pedig önfeledten mulattál a többiekkel.
Mostani cégemet nagyon szeretem, de az elmúlt években (pedig két helyszínen is teszteltem) még nem sikerült elérnie, hogy dobogóssá kiálltsam valamelyik év estéjét, de azt hiszem ez nem is annyira a cégem hibája, mint inkább a korom előrehaladta.
Még 10 éve én voltam a babaarcú fiatal lány, aki mindegy volt mit vesz fel, hisz süt róla az ifjúság mámorító bája, mára át kellett hogy adjam a most 20-éves kollégáknak ezt a megtisztelő szerepet. A bortól elálmosodom, a ruhatáramban pedig eljött az idő, hogy előkerüljenek a pár évvel ezelőtti Karácsonyi Partyra megvett ruhadarabok. 10 év, 11 ruha, amit soha sehova máshova nem vettem fel, csak arra az egy estére. Itt az ideje, hogy jobb legyen a kihasználtságuk.
Fodrász, smink? Teljesen felesleges, egyrészt mert úgysem olyan lesz, mint, amilyet akartál, másrészt a tánctól úgy is begöndörödik, a festék lefolyik de erre persze már csak akkor jön rá az ember, amikor december végén vagy január elején végig nézi a várva várt képeket.
A legvégére hagytam a legfontosabbat, amitől végül is igazán jó lesz egy Karácsonyi buli. 10 év kellett, hogy ezt hangosan kimondjam, sőt mi több írásba is adjam, a jó céges buli egyetlen Titka: legyen ott az az egy valaki, aki tetszik Neked, aki miatt várod az estét, akivel az est során zajló macska-egér harc izgalmassá teszi a bulit. Mivel én pár éve megfogadtam, házi nyúlra nem lövünk, így a karácsonyi partyk is vesztettek fényükből, és erejükből, de ne írjuk le előre sorsukat, hisz reméljük 2017-ben is lesz karácsonyi buli és ki tudja lehet feloldom a fogadalmam....

Szösszenet az ajándékozásról

Terápiás céllal kezdek neki ennek az írásnak, hátha sikerül az írott szavak segítségével helyre tennem magamban a Karácsonyhoz kapcsolódó érzéseimet. Először is le kell szögeznem: szeretem a Karácsonyt, legalább is azt hiszem.

Talán még is pontosabb lenne, ha úgy fogalmaznék, hogy nagyon szeretem a Karácsonnyal járó körítést, de magával a Karácsonyi ajándékozással súlyos gondjaim akadnak. Nem akarok, nagyon elcsépelt vagy klisés lenni, de évek óta nyomja lelkemet az érzés, hogy tulajdonképpen nekem vannak fenntartásaim ezzel az ajándék mizériával.
Mostanra pedig kifejezetten dühít, sőt mi több napról napra frusztráltabbá válok miatta. Nem segít az sem, hogy a baráti körömben, túlnyomó többségében kisgyerekesek vannak, akiknek ez az ünnep a gyerekek miatt egészen más értelmet nyer és ezért a Karácsonyi mámor az egész decemberüket végig kiséri,míg bennem csak mélyül az érzés, hogy erre is egyre érzéketlenebbé válok és hamarosan eljutok a teljes kiüresedésig. Pedig tudom, hogy ez nincs így.
Az elmúlt napokban próbáltam felidézni, mit kaptam tavaly Karácsonyra. Egyetlen egy ajándék se jutott eszembe. Illetve, egy eszembe jutott, mert 365 napja azon alszom J(párna). Próbáltam vissza emlékezni, melyik Karácsonyi ajándéknak örültem a legjobban, amikor úgy igazán nagyon, nagyon boldog voltam tőle. De nem ment, nem emlékszem egyetlen egyre sem, pedig biztos volt ilyen.Ezzel szemben, még ma is könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut, hogyan díszítette agyvérzése előtt nagymamám a fát a másik Alzheimer beteg nagymamámmal énekelve közösen, miközben kint, nagy pelyhekben esett a hó, anya pedig a konyhában sürgött- forgott.
Élesen él bennem, hogyan mentünk el 27 évvel ezelőtt nagypapámmal fenyőgallyakat szedni, hogy Karácsonyi fa híján az legyen az ünnepi dísz a szobában.
Minden egyes Karácsony reggeli piacozás érzése ereimben lüktet .
Egész évben várom azt a 1,5 órát, hogy apával a Karácsonyfa fényei mellett, megnézzük sokadjára a Bunyó Karácsonyig klasszikus Bud Spencer filmet, amin persze mindketten bealszunk, ki - ki, a maga tévénézős fotelében.
Fülembe cseng Kató nagymama felszólítása: Meghívnám a társaságot egy Karácsonyi uzsonnára, - amellyel kezdetét veszi a December 24-i délutáni kalács evés.
Imádom, ahogy álmos szemekkel üljük körbe a reggeliző asztalt Karácsony első és második napján. Szeretem, ahogy a bátyám humora belengi a Karácsonyi reggeliket, ahol Lazac- pirítós és tea , porcelánban van terítéken.
Még annak a hangulatát is szeretem, mikor esténként ki-ki elvonul olvasni, aludni, hisz nem kell mindig, mindent, görcsösen együtt csinálni.
Az összes fánkat, fel tudom idézni és tudok emléket kötni a díszeinkhez.
Fájó szívvel gondolok arra, hogy elmaradt az utóbbi években a baráti Betlehemezés, amit én annyira nagyon szerettem.
Ragaszkodom, már bizonyos tradíciókhoz és szokásokhoz, úgy, mint mézeskalács sütés a kollégákkal. Karácsonyi ÖTYE- délután. Családi forralt borozás a vásárban.
Viszont nem megy a barátkozás ezzel a Karácsonyi ajándékozás résszel. Erőltetnek érzem, kényszernek, felesleges pénz költésnek. Próbáltam megfejteni a miértet, magamban keresem az okot természetesen, hisz meglehet onnan ered, hogy tulajdonképpen én nem szeretek ajándékot kapni. Ezt is pontosítanom kell! Tárgyi ajándékot nem szeretek kapni. Illetve még csak ez sem jó szó, nem szeretek olyat kapni, ami bennem nem fogalmazódik meg vágyként. Ehhez viszont nagyon kell engem ismerni, hogy tudják mi is az amire vágyom.

Na és el is érkeztünk a frusztrációm gyökereihez. Mivel nekem ilyen érzéseim vannak az ajándékozással kapcsolatban, ezért magam is olyat szeretnék adni, amire a másik vágyik.
Ma 5 órán át jártam egymagam a várost, hogy annak a kevés embernek, aki igazán fontos nekem, és akiknél nem aratott sikert a TÁRGYI AJÁNDÉKMENTES KARÁCSONYI ötletem, megfelelő kincsre leljek. Boltból ki, boltba be,róttam a kilométereket és nem tettem semmi mást, csak 5 órán át rájuk gondoltam, és rájöttem rossz barát, sógornő, testvér vagyok, mert nem figyeltem rájuk évközben eléggé, ahhoz, hogy tudjam most milyen ajándékra vágynak.
A szüleim álláspontja szerint az ajándékozás lényege, nem az ajándék, hanem,hogy addig is,míg kitalálod,a másik emberre gondolsz. Nos,drága barátaim és családom, jelentem én napok óta csak Rátok gondolok. Veletek fekszem, veletek kelek, és még így is,fenn áll a veszélye, hogy Karácsonyra csak ezt a mondatot kapjátok Tőlem:

Ne haragudj, hogy nem figyeltem rád eléggé és nem tudom mire vágysz a szíved legmélyén.
A frusztrációm másik oka, ha tudom mire vágyik a másik, vagy mivel szerezhetnék neki örömet, de nincs rá megfelelő mennyiségű anyagi keretem, ha ez a helyzet áll fenn, akkor majd ez a mondat lesz tőlem ott a fa alatt Neked.
Ha gazdag leszek, veszek Neked Humidor szekrényt. Ha gazdag leszek, viszek több tonna földet a kertetekbe és tujákat, bokrokat cserjéket, új lámpa figyel majd minden helységben, vagy veszek szuper fényképezőgépeket. Ha gazdag leszek, szerzek neked repülőjegyet sőt még szállást is foglalok, hogy elmehess egy hónapra Indiába és ott jógázhass. Ha gazdag leszek berendezek majd neked egy helyiséget, telis - tele szalagokkal, szebbnél szebb ruhaanyagokkal, tervező pulttal és jobbnál jobb varrógépekkel. Ha gazdag leszek, mindennap küldök hozzád egy angol úriembert, akivel napközben angolul beszélgethetsz, hogy gyakorold, ami már írásban jól megy. Ha gazdag leszek, lányos nyaralásra viszlek, ahol csak a szórakozás fáraszt majd el.
Én azonban nem gazdagságra vágyom, hanem időre, amit mindenki puttonyába betehetek, hogy ne kelljen heteket várni arra, hogy együtt lehessünk sokat.
Ha azonban megszáll valami láthatatlan erő, amivel bármit kérhetek, nem időt kaptok tőlem, hanem Egészséget.
Lassan megérett bennem és már az ajkamon pöffeszkedik a zárómondatom: Szeretem a Karácsony hagyományait, ünnepi pillanatait, megható mozzanatait, de nekem ehhez nincs szükségem ajándékokra.